Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. február 25. kedd - 108. szám - Napirend előtti felszólalások: - SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP):
290 Tisztelt Országgyűlés! „Tiszteletet egy embertelen ideológia áldozatainak!” címmel a KDNP képviselőcsoportjából Soltész Miklós képviselő úr jelentkezett napirend előtti felszólalásra. (Dr. Brenner Koloman: Halljuk!) Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. (Dr. Brenner Koloman: Ott ül az összes MSZMP-tag… - Dr. Fónagy János: Korunk Adolfjai…) SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A XX. század az emberiség történetének technikailag legfejlettebb, legnagyobb tudást felhalmozó évszázada volt. Mégis, vagy mindezek ellenére, a legkegyetlenebb és legpusztítóbb évtizedek jellemezték. A két világháború őrülete, milliók értelmetlen halála és szenvedése már bőven elég volt ahhoz, hogy a nemzetekben kitörölhetetlen sebeket ejtsen, azonban az embertelenség más arcot is öltött, hiszen a háborúk közben vagy azokat követően két szocialista ideológia is, a nemzeti szocializmus és a nemzetközi szocializmus pusztította, nyomorította tovább az emberiség közel felének életét. (10.00) Az utóbbi áldozataira emlékezünk ma, közel nyolcvan év embertelen, kommunista diktatúrájára, amely nem ismert és tisztelt sem embert, sem istent, amely üldözte, kivégezte, lágerekbe vagy börtönbe zárta a hívőket, az egyházak vezetőit és papjait, a másképp gondolkodókat, de fonák módon sokszor ugyanezt tette saját kommunista elvtársaival, vezetőivel, az ebben a gyalázatos ideológiában hívő emberekkel is. A kommunizmus cinizmusa és hazugságáradata is felülmúlhatatlan, ugyanis hirdették az egyenlősdit, de az legfeljebb a nyomorban, az éhínségben és a szenvedésben valósult meg. Hirdette a munkásosztály és a parasztság felemelését, sőt hatalmát is; az előbbieknek azonban a megaláztatás, a legszegényebb élet jutott, az utóbbiaknak pedig a padlássöprés, a gulág és az erőltetett téeszesítés. Tisztelt Országgyűlés! A kommunisták itt, ebben a térségben is, hazánkban is jó csatlósként figyelték a moszkvai elvtársak utasításait, sokszor azt túllihegve teljesítették, hogy megfeleljenek az elvárásoknak, ennek következtében hurcoltak meg zsidó honfitársaink közül sokakat, akiknek az addig megélt szenvedések és borzalmak után újabbakat kellett elviselniük Recsken, Kistarcsán vagy az ÁVH celláiban. A megfelelési kényszer a náci Németország bűnei miatt pusztította, illetve űzte el a térség, így hazánk német származású családjait, akik ugyanúgy elszenvedői voltak a második világháború borzalmainak. De a kommunista ideológia indította el a civil szervezetek, közösségek üldözését is, ők szüntették be a többpártrendszert a kommunista demokrácia jegyében. A kommunizmus tette tönkre az országok gazdaságát, szüntette meg a magángazdaságokat, számolta fel az iparosok, mesteremberek vállalkozásait, amely lépések miatt mérhetetlen nyomort és szegénységet zúdítottak az emberekre. Tisztelt Országgyűlés! Sok-sok család emlékezik ma az áldozatokra, a meghurcoltakra, a szenvedőkre. A félelem az elmúlt három évtizedben csak lassan oldódott, a sebek nehezen gyógyultak, az emléknap sokszor újra és újra feltépi azokat. Mindezek ellenére emlékezni kell, hogy soha e szörnyűséges ideológia föl ne éledjen, nehogy újra erőre kapjon. Éppen ezért azoknak is érdemes emlékezniük, akik tevőlegesen is részt vállaltak a kegyetlenkedésben, a hamis ítéletek meghozatalában és a rendszer embertelen kiszolgálásában. Ha egyszer végre bocsánatot kérnének, ha egyszer végre beismernék bűneiket, akkor talán az ő lelkük is megtisztulna a XX. század e szörnyű szennyétől, mindezek nélkül a kommunistákból sohasem lesz demokrata, legfeljebb hataloméhes koalíció. Tűzzel játszik az, aki mentegetni próbálja a kommunizmust, annak ideológiáját és jelképvilágát vörös csillagostul, mindenestül együtt, de azok is méltatlanok mindarra, hogy a kommunizmust emlegessék, Pongrátz András szavaival: „Akik az MSZMP jogutódjával, az MSZP-vel, valamint Gyurcsány Ferenc pártjával és a többi balliberális alakulattal fújnak egy követ, azok maximum az ÁVH vérgőzös gyilkosairól emlékezhetnek meg, de nem az ’56-os magyar hősökről.” - idéztem most itt Pongrátz Andrástól. Befejezésül, tisztelt Országgyűlés, egy idézetet még engedjenek meg. Kádár János a következőt mondta 1969 decemberében: „Meg kell értetni mindenkivel, különösen a fiatalokkal, hogy a
