Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 19. kedd - 130. szám - Az Erzsébet-táborokról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. SZÉL BERNADETT (független):
2808 szociálisan hátrányos helyzetű gyerekekről, családokról van szó? Természetesen igen. Támogathatóe az, hogy az állam lemondjon több tíz milliárd forintnyi vagyonról és egy gyanús Fidesz-bérenc egyházi vezető játékszerévé tegye ezeket a táborokat? Természetesen nem támogatható. Támogatható-e az, hogy ezeket a táborokat aztán még állami pénzből ismét csak több tízezer millió forintból újítsák fel, és ilyen módon növeljék tovább az államtól elkerülő vagyon értékét? Nem, ez sem támogatható. Támogatható-e az, hogy ezt a hatalmas beruházást, mint lassan Magyarországon mindent, amiben közpénz van, Mészáros Lőrinc különböző cégei, gyermekeinek cégei, barátainak cégei végzik, hogy aztán ennek a 10-20-30-40-50 százalékát visszacsorgassák Orbán Viktor közelébe? Nem, ez sem támogatható. Támogatható-e az, hogy az állam, amely elvileg elkötelezett kéne legyen a világnézetileg semleges nevelés mellett, egy ilyen - hogy is mondjam csak? - államvallás jellegű megközelítésből nézzen erre a lehetőségre, hogy azt az ideológiát, amely meggyőződése szerint - bár valódi tartalma szerint nem - a kormánypártokat támogatná, tolja minden erejével? Természetesen ez sem támogatható. Tehát nagyjából úgy tűnik, hogy egyetlen érv van amellett, hogy az Erzsébet-táborokat ilyen módon, ilyen formában üzemeltessék a továbbiakban, de ez az egyetlen érv is csak a szép szavak szintjén jelenik meg az indoklásban, de a valódi célokat tekintve ez sem érvényesül. Egyébként pedig végtelenül aggályos - és akkor finoman fogalmaztam -, hogy a közpénz tízmilliárdjait már megint Mészáros Lőrinc, azaz Orbán Viktor baráti körébe csatornázzák át. Annál cinikusabb dolgot pedig, mint hogy ezt a rászoruló gyermekek és családok támogatásának, a nekik szánt élmények biztosításának az örve alatt teszik, nehezen tudnék elképzelni, úgyhogy ez még az önök szokásos aljas, pitiáner tempójánál is súlyosabb. Ha még van egy kis erejük rá, akkor szégyelljék magukat, amikor éppen ráérnek. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönöm, Tordai Bence képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az elsőként jelentkezett független képviselőnek, Szél Bernadett képviselő asszonynak adom meg a szót, 15 perces időkeretben. DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Honfitársaim! Tisztelt Választópolgárok! Én tényleg nagyon sajnálom, hogy este 10 és 11 óra között beszélünk erről a törvényjavaslatról, mert azt gondolom, az egész országnak tudnia kéne, hogy itt konkrétan mi zajlik. Szerintem a pokolban egy speciális bugyor van kiképezve azoknak az embereknek, akik gyerekek mögé bújva próbálnak meg erkölcstelenül pénzhez jutni, és azt gondolom, hogy semmilyen szín alatt nem lehet ilyen ájtatos arccal beszélni erről a törvényjavaslatról, mint ahogy a KDNP-s képviselőtársaink ezt megtették. (22.20) Én egészen arcpirítónak tartom azt, ami itt zajlik, és én tényleg komolyan gondolom azt, néha még azt gondoltam, hogy önöknek is van valami határ így az erkölcsben, és azt mondják, hogy ilyen szintre már nem süllyednek, de én azt látom, hogy ez egy nagyon feneketlen bugyor, amibe önök elkezdtek lefele ereszkedni. Gyakorlatilag a Fidesznek és a KDNP-nek az egy ilyen szlogenje lehetne, hogy „minél több pénz, annál kevesebb közérdek”. Ha gondolják, akkor ezt használják majd a választási anyagaikban, mert leginkább ez igaz önökre. Mindenki emlékszik rá, hogy hogyan kezdődött ez a történet még anno, hogy rájöttek, hogy mekkora pénz van az étkezési utalványokban, magukhoz vonták az Erzsébet-utalványoknak a forgalmazását, és a bevételből túlárazott táborokat szerveztek. Kezdetben szociális üdültetés volt, arról beszéltek, hogy minden idők legnagyobb szociális programja lesz majd az Erzsébet-program, állami támogatás nélkül, az utalványokból befolyt pénzből fogják működtetni, és erre is hivatkoztak, amikor államosították az utalványpiacot. Aztán utána, amikor az Unióban gond lett az utalványpiac államosításával, akkor hangos brüsszelezések közepette a program finanszírozását áttették a költségvetésbe, és akkor ötmilliárd forinttal indultunk évente.