Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 19. kedd - 130. szám - Egyes törvényeknek az örökbefogadások elősegítésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - HOHN KRISZTINA (LMP): - ELNÖK: - FÜLÖP ATTILA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
2794 kötelező, de legyen ingyenes, járuljunk hozzá ehhez. Úgy tudom, hogy más országokban is, amikor felelősen gondolkodnak a gyerekek jövőjéről, ott kötelezően előírják a tanfolyamot. Én is vettem részt olyan ügyben, amikor az Egyesült Államokból fogadtak örökbe gyermeket. Hihetetlen szigorú szabályok voltak az Egyesült Államokban, még akkor is, ha külföldről hozták be. Igenis, nagyon hosszú és nagyon komoly tanfolyamot kellett elvégezni, és semmilyen lépést nem lehetett tenni addig, amíg nem igazolták, hogy ezt a tanfolyamot az Egyesült Államok területén elvégezték mindketten a szülők, és addig nem lehetett továbblépni, nem lehetett addig beadni az igényüket sem. Azt hiszem, hogy a felelősen gondolkodó állam így gondolkodik. Ezért nagyon fontos, hogy könnyítések legyenek, hogy az adminisztráció minél könnyebb legyen, minél kisebb adminisztratív feladatok legyenek, de minél felelősebben döntsünk a gyerekek jövőjéről. Azt kívánom, hogy ezt megfontolva hozzuk meg együtt, közösen a családok, a gyerekek számára a legjobb döntést. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Hohn Krisztina képviselő asszony, az LMP képviselője két percben. Parancsoljon! HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tényleg nem kívánok senkinek sem visszaélni az idejével, de azt gondolom, még egyszer ráerősítek, hogy miről szól ez a tanfolyam, mert hátha nem mindenkinek volt ez világos vagy nem teljesen kivehető. Ez a tanfolyam nem tanít sem csecsemőgondozást, sem gyermeknevelést, sem azt, hogy mit kell adni a gyereknek enni, sem semmi ilyesmit. Ezt a tanfolyamot nem is tanfolyamnak kellene tulajdonképpen nevezni, hanem felkészítőnek, ki kellene hagyni azt a szót, hogy tanfolyam, meg oktatás. Ez nem egy klasszikus értelemben vett oktatás. Ez közösséget formál, ahol eseteket beszélhetünk meg, de nem azzal kapcsolatban, hogy a gyerek most csúnyán viselkedik, hanem azzal kapcsolatban, hogy hogy reagáljunk egy adott szituációra, ami az örökbefogadásával kapcsolatos. Ez nagyon fontos. A másik, hogy érzékenyít bennünket is. Amikor én bementem, kizárólag nullaéves, teljesen egészséges gyermeket szerettem volna. Amikor kijöttem, lehet, hogy egy 35 évest is örökbe fogadtam volna. (Derültség.) Ez most kis túlzás, nem akarom elviccelni a dolgot, de az érzékenyítés megtörtént az én esetemben is, elfogadóbbá, toleránsabbá váltam. Tényleg. Tehát sokkal kevesebb kikötés volt. Van egy lista, sajnos, bár egy gyerek nem árucikk, de mégis létezik egy lista pont az elfogadást segítendő, hogy mik azok a dolgok, amiket elfogadsz egy gyerek esetében. De ez a tanfolyam, ez a felkészítő ahhoz segített minket hozzá, hogy megértsük ezt az egészet, és megértsük ennek az egésznek a működését, mert ez nem olyan, mint egy másik család. Ez nem olyan. Majd olyanná válik. De ehhez egy út vezet, amelyen végig kell menni. Itt fogják a kezed, kialakul egy közösség, és utána is tartottuk a kapcsolatot, és tartjuk most is az örökbefogadási tanácsadóval. Ez fontos. Ez nem egy tanfolyam, nem kell vizsgázni, ezt nem így kell értelmezni. De kell ahhoz, hogy magabiztos legyél, és meg tudd élni úgy, ahogy kell. A gyerek érdekében. Köszönöm. (Nagy taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük. Tisztelt Országgyűlés! Többen drukkolnak, hogy most mit fogok mondani. (Derültség.) Ennek fényében megkérdezem, hogy kíván-e valaki szólni. (Senki sem jelentkezik.) Megállapítom, hogy nem. Minthogy további felszólalásra senki nem jelentkezett, az általános vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztőt, kíván-e reflektálni. (Fülöp Attila: Igen.) Államtitkár úr, parancsoljon, öné a szó. FÜLÖP ATTILA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
