Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 19. kedd - 130. szám - Egyes törvényeknek az örökbefogadások elősegítésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik):
2791 másodrangú annak a szülőnek a szerepe, igenis nem élvezhet nagyobb előnyt, mint ami a gyereknek jár. A következő tétel, amikor elhagyják a gyermeket. Már hazavitték, aztán mégiscsak a gyermek vagy elhagyott gyermek lesz, vagy a másik az, hogy elveszik a családtól. A gyermeknek ahhoz van joga a születése pillanatában, hogy odakerüljön, azokhoz, olyan emberekhez, akik a természetes veszteségeit pótolják. Természetes vesztesége a gyermeknek az anya és az apa elvesztése azzal, hogy vagy meg se kapta, csak biológiailag, vagy elvesztette, vagy elvették. Nekünk másnap, hogy ez a gyerekkel megtörténik, a természetes közeg pótlása kell a legelső feladatunknak lenni, és a szemléletünkbe azt kell belevinni, hogy a természetes veszteséget kell cselekvéssel pótolni. Ez azért fontos egyébként, mert sokkal többet beszélünk arról, hogy az örökbe fogadó szülőnek hogy kell felkészülnie a szülőségére, meg hogy milyen tanfolyamra kell elmenni, és hogy kell a módszereket megismernie. De én látom, hogy itt több, legalább háromgyerekes szülő van ebben a teremben, és mindegyik biztos azt mondja nekem, hogy az egyik gyerekkel így kell bánni, a másikkal úgy, a harmadikkal meg amúgy, mert van neki három darab teljesen háromféle természetű gyereke, és hogy egyetlenegy nevelési tanács sem szokott néha működni. Vagy az egyiknél igen, másik kettőnél nem. Szülővé lenni, az, azt gondolom, egy érzelmi folyamat, egy lelki, személyiségfelkészülés, amit egyébként a természetünkből kapunk, tehát minden egyes ember, férfi, nő eljut egyszer csak, ki 18 évesen, ki 40 évesen arra a tudati állapotra, hogy már az élete nem teljes anélkül, hogy szülő legyen. Ezért én azt gondolom, és nagy tisztelettel nem is teszek ebben a pillanatban még konkrét javaslatokat, csak azt kérem a kormányzat képviselőjétől, hogy legyen - még mindig nem eléggé gyerekcentrikus - gyerekcentrikusabb a javaslat. Hosszúak az idők, a nyolc hónap is sok! Igen, levett az eddigiből, de még ez is sok! (21.00) Nincs olyan, nincs olyan, hogy három hónapot várok a szülőre! Nincs ilyen! Nincs! Ma, a mobilitás világában, a mobiltelefonok és a telekommunikáció fejlettségének világában nem kell ennyi időt várnunk, mert minden egyes nem családban töltött nap a gyerek vesztesége. Tudom, hogy ez a javaslat csak részben érinti a nevelőszülőség kérdését, csak talán abban a részben, amikor azt mondja, hogy 4 évre örökbe fogadhatónak nyilvánítja. Szerintem ez egy borzalmas szabály. Az eddigi is borzalmas volt, de mi az, hogy 4 évre örökbe fogadható? Mi ez? Iksz évre, addig örökbe fogadható, és utána mi lesz? Tehát én csak azt akarom mondani, hogy ezek biztos azt a célt szolgálják, hogy jobb legyen, mint eddig volt, de én meg azt szeretném, ha a kormányzat ennyire család- és gyermekcentrikus, hogy ne javítgassunk, hanem csináljunk egy nagyon jót. Miért ne? Itt a kétharmad, itt vagyunk mi, ezt a dolgot mindenki nagyon jól akarja csinálni. Mert hogyha a szülői felügyeleti jogot nem vonták meg, no, ebben a kérdésben, ez most nem ennek a tárgya, de azért a bírákkal és a gyermekvédelmi emberekkel beszélgetni kell arról, hogy a gyermek az első, és nem az a szülő, akire állandóan várunk, hogy egyszer csak hajlandó legyen a gyermekével szóba állni. A másik a korkülönbség. Amikor egyszer Hohn Krisztina képviselőtársam ezt a kérdést felvetette, és Rétvári államtitkár úrral beszélgettünk, és mondtam, hogy még egy dolgot tessenek már megfontolni, ez az, amikor már van saját gyermeke vagy akár örökbe fogadott gyermeke valakinek, és azt mondja, hogy szeretnék még egyet. Ahol már van két saját gyerek, ott már akár lehet nagyobb korkülönbség a gyermek és a szülő közt, hiszen ott van még két gyermek vagy még három gyermek. Amikor a második után egy harmadik, a harmadik után egy negyedik jön, ők nagyon sokat segítenek abban, hogy a gyermek és a szülő közti esetleg nagyobb korkülönbség áthidalható legyen, mert mindig az az elv - nagyon helyes -, hogy esetleg van az életnek egy határa, túl hamar lennének árvák, mondjuk, azok az örökbe fogadott gyerekek, akiknél nagyobb korkülönbség van. De ahol ott van már testvér, akár örökbe fogadott, akár saját gyermek, ott már ott az a támogató közeg, ha mégis elveszti a szülőt!
