Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 19. kedd - 130. szám - Egyes törvényeknek az örökbefogadások elősegítésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK:
2781 olyan könnyű. Van, aki szerencsés, és könnyebb, van, akinek nehezebb. De a végén egy igazi jó család válhat ebből, de ezt meg kell tanulni. Ez nem ugyanaz, mint amikor az ember - bocsánat - kihord egy gyereket, és odaszületik a családba. Akkor is van egy felkészülési idő, hiszen amíg pici, addig talán jobban fel tud készülni. Különösen nagyobb gyerek örökbefogadása esetén szükséges a tanfolyam, higgyék el nekem, ez nem pártpolitikai kérdés. Tanfolyam kell, meg kell tanulnunk, hogy hogy kell kezelni, mit kell mondani a gyereknek, amikor megkérdezi, hogy „anya, én a te hasadban voltam?”, és akkor azt tudom neki mondani, hogy nem, te a szívemben voltál. Ez nem pártpolitikai kérdés. Kérem önöket, hogy ezt a passzust vegyék ki ebből a törvényből, mert így sajnos elfogadhatatlan. Igenis, én be is adtam - már lehet, hogy bent is van - egy törvénymódosító javaslatot, ami ezt tartalmazza. Csak ezt az egy dolgot kérem, ezt ne csináljuk, ugyanis nem fognak elmenni a szülők a tanfolyamra, és az első adandó akadálynál meg fognak torpanni. Van rengeteg, hogy nem tudja az ember, hogy mi a baja a gyereknek, mert nem tudja kifejezni, nem tudja elmondani. Most nem akarom itt önöket untatni ezzel, de higgyék el, hogy egy pszichikai megerősítés ez a tanfolyam. Tehát ez nem arról szól, hogy most mennyit kell fizetni. Mondjuk, segítene az, hogyha nem lenne ilyen drága, vagy ha segítene ebben az állam, hogy ezt ingyenessé tenné, ez nagyon jó dolog. De kell, muszáj, higgyék el! Én itt állok önök előtt mint örökbe fogadó szülő. Nem is tudom elképzelni, hogy mi lett volna, ha nem megyek erre a tanfolyamra, hogy csináltam volna, hogy jutottam volna… Öt éve már, hála istennek, imádom a gyerekemet, de ezt meg kell élni. Tehát ez a tanfolyam erről szól, hogy érzékenyítsen, hogy elfogadjam azt, hogy nemcsak nullaéves gyereket lehet örökbe fogadni, hanem nagyobbat is, és ez mindenki számára fontos, mert a gyerek nem nőhet fel ide-oda dobálva, egyik nevelőszülőtől a másikig, nem nőhet fel úgy, hogy egy intézetben vagy egy lakásotthonban tölti 18 éves koráig az idejét, és utána meg egyszerűen hopp. Van utánkövetés, tudom, mert dolgoztam lakásotthonban, tehát tisztában vagyok a rendszerrel, de utána kikerül az életbe, és nincsenek gyökerei. De nekünk, örökbe fogadó szülőknek lesz egy édes, drága gyerekünk, vagy több, neki meg remélhetőleg jó és gondos szülei lesznek. A családdá válást segíteni kell, és azt segíteni kell a pszichológusnak és az örökbefogadásra felkészítő oktatóknak. Én még csak 21 órás tanfolyamot végeztem sajnos. Bárcsak 40 óra lett volna! Nekem annyiszor kellett volna segítség, és nagyon sokszor jól jöttek azok a szavak, amiket mondtak nekünk ott a tanfolyamon, és azok a segítségek, amiket megkaptunk. Tehát ha ezt kiszedjük ebből, akkor sajnos előfordulhat, hogy sok gyereket majd visszavisznek, előfordul ilyen is. Egyébként, amúgy pedig a szigorítások szerintem igenis helytállóak és jók, és szükséges, ezzel teljesen azonosulni tudok. Sok van közte, amit én javasoltam, és örülök, hogy látom, akkor is, ha nincs ott a nevem, mert ez nem szokás, egy ideális parlamentben ott lenne, hogy én is azért részt vettem ebben, és örülök neki, hogy látom a javaslataimból, ha nem is az összeset, de jó néhányat. Javaslom továbbá, hogy legyenek érzékenyítések a társadalomban is, hogy ne úgy nézzenek egy örökbe fogadott gyerekre, hogy jézusom, hát ez milyen csoda. Nem csoda, ez egy természetes dolog. A gyereknek, amikor elér abba a korba, természetessé kell válnia, hogy ő örökbe fogadott. Ez nem valami különleges dolog. Én úgy gondolom, hogy jó lenne, ha társadalmi célú reklámokban például szó lenne ilyesmiről, ne ítéljék el az örökbe adó anyát, és hogy elfogadja a társadalom azt, hogy az örökbefogadás egy ilyen dolog. Van, aki tud szülni gyereket, és az anya, aki megszülte, az neveli, és van, akinek pedig a mi esetünkben Gyöngyi néni keres anyukát meg apukát, és itt ez a lényeg. Tehát nem az a lényeg, hogy nekünk legyen gyermekünk, hanem a gyermeknek legyenek szülei, ez nagyon fontos. Úgyhogy én azt kérem határozottan, és komolyan mondom, hogy ha ez kikerül ebből a törvényből, akkor már nem voltam itt hiába négy évig, én úgy érzem, mert én úgy érzem, hogy ezért tettem, és ez szerintem nagyon fontos. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.) ELNÖK:
