Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 19. kedd - 130. szám - Egyes törvényeknek az örökbefogadások elősegítésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről:
2778 az elmúlt időszakban, mintha nem lenne átjárás sem időben, sem térben a rendszer elemei, a törvényhozók elképzelései és intézkedései között. Az örökbe fogadók kötelező tanfolyamát - mindenki tudja - 2003-ban vezették be, de 2018-ban 21 óráról 40 órára bővítették a tananyagot, és most, alig két év múlva, 2020-ban feleslegesnek gondolják, és halálra ítélik az ilyen jellegű kötelezővé tételt. (20.00) Meggyőződésünk, hogy a kötelező tanfolyam eltörlése és opcionálisan választhatóvá tétele, mindamellett, hogy semmilyen szakmai érv, ok, indok azt alá nem támasztja, ezért - ez az én véleményem, elnézést kérek érte - feltételezhetően valamelyik minisztérium íróasztala mögött született meg úgy, hogy különösebb hatástanulmány előtte nem készült, ezzel rengeteg kárt és szenvedést fog vagy tud még okozni a későbbiekben az örökbe vett gyermekek és az őket örökbe fogadó családok körében is. Bizony óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés, ha a gyermekek nevelését, oktatását, legyenek azok bölcsődések, óvodások vagy bármilyen oktatási intézmény hallgatói, joggal csak képzett pedagógusok végezhetik, hosszú egyetemi évek alatt elvégzett tanulmányok és sikeres vizsgák letétele után, akkor miért is gondolja azt a törvényalkotó, hogy mindezt meg lehet tenni bármilyen felkészültség, tudás, tapasztalat nélkül az örökbe fogadott gyermekek esetében. Miért gondolja azt valaki, hogy ez sikeressé válhat? Miért tartja feleslegesnek a törvény, hogy egy alig cseperedő kis élet, egy örökbe fogadott gyermek nevelését, de fogalmazzunk bátran, életét is csak kellő felkészültséggel, alkalmassággal bíró nevelőszülők kezébe adhassuk? A kérdés az, hogy önök vagy én, vagy bárki más itt közülünk, íratná-e olyan iskolába a gyermekét, ahol képzetlen, talán arra alkalmatlan nevelők és tanárok foglalkoznak a gyerekkel. Vagy adnának-e egy olyan ember kezébe autót - és elnézést kérek mindenkitől, ez egy nagyon profán hasonlat lesz - vagy akár egy segédmotor-kerékpárt, aki előtte nem vizsgázott KRESZ-ből, műszaki vagy forgalmi jártasságból? Mert ugye, nem? Én biztos nem! Akkor egy gyermek felnevelése esetén miért is nem gondoljuk mi most fontosnak az alkalmasságot? Különösen úgy, hogy mindnyájan tisztában vagyunk vele, hogy olyan gyermekekről beszélünk jelen esetben, akik sajnos valószínűleg vagy legalábbis nagy valószínűség szerint eddig sem az élet napos oldalán éltek; olyanokról, akik valamiért nem kapták meg az élettől azt a lehetőséget, hogy szerető, gondos, vér szerinti családban éljenek, sokan közülük több traumán, csalódáson is átestek már; olyanokról, akik lehet, hogy nevelőszülőktől vagy nevelőintézetekből jöttek. Most lehet, hogy egy picikét furcsa lesz, amit mondok, hiszen ezt mindenki tudja, gyermeket nevelni az egyik legnagyobb öröm, de a legnagyobb felelősség is. A gyermek felnevelése nem számítógépes játék, amiből bármikor kiléphetünk, vagy ha bármit elrontottunk, akkor bármikor újrakezdhetjük egy Escape gomb megnyomásával. Az örökbe fogadott gyermekek esetében pedig ráadásul mindez szerintem hatványozottan igaz, mert, ha egy örökbefogadás sikertelen, ha felkészületlenül, telve megalapozatlan illúziókkal vág bele bárki is, úgy nemcsak az örökbe fogadott gyermeknek fogunk csalódást okozni, de vélhetően az örökbe fogadó családnak is. Az eddig kötelező és 2018-ban az addigi 21 óráról 40 órára bővített tanfolyam pont ebben nyújtott igazán nagy segítséget. Abban, hogy az esetleges rózsaszín álmokat, a túlzó elképzeléseket és a valóságot, a realitást valahol összhangba hozza; arra, hogy egyáltalán megtanítsa azt az örökbe fogadó családoknak, hogy egy ilyen, az esetek kis hányadában már eleve traumán átesett gyermekek fejlődése, nevelése mennyiben múlik a körülötte kialakított környezeten, hogy kell kezelni magát az örökbefogadást, mennyiben kell őszintének lenni akár ilyen kérdésekben is. Mert nem lehet véletlen különben, hogy a tanfolyam 2003-as bevezetése és kötelezővé tétele óta változott meg gyökeresen a hazai örökbefogadás minősége. Míg a 2003-as fordulat előtt az akkor örökbe fogadó családok általában elhallgatták, de legalábbis hosszú évekig halogatták, hogy beavassák az örökbe fogadott gyermeket abba, hogy őket bizony örökbe fogadták, addig ma már ez nem jellemző. Ez pedig egyértelműen a tanfolyamok létének és egyfajta sikerének tudható be.
