Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 19. kedd - 130. szám - Az éghajlatváltozási veszélyhelyzetből fakadó, halasztást nem tűrő feladatokról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
2756 képviselőtársaim, mert anélkül a nemzeti érdekek védelmére nem lesz lehetőség (Az elnök csenget.), csak a nemzetközi érdekek érvényesítése fog egyre többet elhangzani akár ebben a döntéshozó teremben is. Tisztelettel köszönöm a figyelmet, és elnézést kérek az időkeret túllépéséért. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek a napirend szerinti időkeretekben. A vita során kétperces hozzászólásra nincs lehetőség. Elsőként megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, a Jobbik képviselőjének. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Talán megbocsátja elnök úr a pillanatnyi meglepetésemet és késlekedésemet, amíg a mikroport után kutakodtam, hiszen sokkal nagyobb kibontakozó vitára számítottam ebben a kérdésben, bár a napirend összeállításakor már lehetett számítani arra, hogy a hasonló témájú napirendek némiképp egymásba csúsznak. Ennek van előnye is, hátránya is. Előnye az egyszeri ellenzéki képviselő számára, hogy bár az előző napirendi pontnál elfogyott az időkerete, az itt ismétlődő témák tekintetében van módja arra, hogy egyrészt reagáljon elhangzottakra, holott a mínusszal kezdődő időkeret tekintetében már nem volt lehetősége, másrészt a kiválóan felkészült államtitkár irányába további kérdéseket címezzen, természetesen és alapvetően a konstruktivitás jegyében, nem nélkülözve viszont azt a politikai kritikát, amely, úgy érzem, hogy egy parlamentáris demokrácia alapvető, fundamentális kelléke, megsértődni rajta semmiképpen nem szabad. El kell hogy mondjam, hogy a lakossági szegmens különböző energiahatékonysági szolgáltatásai és programjai keretein belül, úgy érzem, hogy végre egy legitim vita és egy termékeny talajon folyó vita kezdett kibontakozni. Itt közöttünk abban van vita, nem is tudom, hogy ez mennyire nevezhető vitának, talán még a diskurzus szintjén megáll, hogy hol érdemes hozzányúlni a rendszerhez. Látható, hogy közösségi, uniós források - és nem adományok, nem áldások, jótétemények, hanem nekünk járó források - érhetőek el erre a területre. Itt szeretném megjegyezni, engem különösképp irritál az, amikor egyoldalú adományként vagy segélyként kezeli valaki az uniós forrásokat, hiszen ezzel nemcsak Magyarország tagdíjbefizetése áll szemben, hanem a korábban elveszített vámbevételeink és számtalan olyan további elveszített forrás, amely azért rendelkezésére állt hazánknak és a nemzetgazdaságnak a korábbi évtizedekben. De szorítkozzunk azokra az uniós forrásokra, amelyek a lakossági szegmens számára is elérhetővé válhatnának. Meg tudom érteni azt, hogy különböző közösségi intézményekkel kezdte az energiahatékonysági programok egy részét a kormány, és azt is elismerem, hogy ezek nagyobb szennyezők lehetnek, mint egy-egy háztartás. Csak az a fránya helyzet Magyarországon, hogy közintézményből sok van, de azért jóval-jóval kevesebb, mint háztartásból, és ha az összkibocsátási volument, akár a károsanyagkibocsátást nézem, akár a háztartási szegmens bizonyos részeinek a viselkedési szokásait, kezdve az égetési szokásoktól folytathatnánk a sort nagyon sokáig, akkor azt tapasztaljuk, hogy a kibocsátás összszintje tekintetében bizony nagyon komoly szegmenst tesz ki a háztartási. Ha energiatakarékossági beruházásokban gondolkodunk, sokkal nagyobb eredményt lehet álláspontom szerint elérni a sok-sok százezer magyar háztartás bevonásával ezekbe a programokba. Amikor az „Otthon melege” program kerül szóba vagy ennek társai, hiszen nem ez az egy program létezik, engedtessék meg nekem az a jelző, hogy ezek bizony kozmetikai jellegű programok. Nem akarom lebecsülni az idecsoportosított milliókat, adott esetben 1-2 milliárd vagy több milliárd forintot, nehogy szó érje a ház elejét, hogy én ezt semmiségnek nevezem, mert ezek a programok nem semmiségek. De ha megvizsgáljuk a potenciális igénybe vevők körét, és megvizsgáljuk azt, hogy az erőhátrányból induló lakossági szegmens hogyan tudja elérni ezeket a programokat, akkor azt látjuk, hogy az igénybe vevők köre éves szinten a legeslegnagyobb jóindulattal is a néhány tízezer felé közelít, és akkor még nagyon-nagyon jóindulatú voltam, mert nem akarok politikai vitát gerjeszteni, és itt több millió igénybe vevővel számolhatunk, mondjuk,
