Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 19. kedd - 130. szám - A klímavészhelyzet kihirdetéséről szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - DR. KADERJÁK PÉTER innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár:
2746 Tisztelt Országgyűlés! Az elkövetkezendő évek, évtizedek során az európai és a hazai környezet- és klímapolitikai tevékenységekre az európai zöldmegállapodás koncepciójának jelentős hatása lesz. Már történt utalás a vitában erre az uniós folyamatra. Ez a megállapodás egy új növekedési stratégiára tesz javaslatot, amely egy olyan modern, erőforrás-hatékony és versenyképes gazdasággal rendelkezik, ahol 2050-re megszűnik a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás, és ahol a gazdaság növekedése nem erőforrásfüggő. Ugyanakkor a ránk váró feladatok teljes és alapvető gazdasági átalakulást, átfogó stratégiai és szakpolitikai tervezést, valamint nagyon jelentős anyagi forrásokat igényelnek. Szeretném visszaidézni, hogy az a kormány által elfogadott klíma- és energiastratégia, amely ma hatályos, a 2030-as klímastratégiai célok elérésének költségét, beruházásigényét 14 000 milliárd forintra, a 2050-es cél elérését pedig 50 000 milliárd forint környékére becsüli. Tehát nagyon jelentős intézkedésekre és átalakulásra van szükség ahhoz, hogy ezeket a célokat elérjük, illetve ahhoz, hogy ezeket az egyébként a vitában elhangzott kevéssé ambiciózus célokat is elérjük. A kormány a tiszta gazdasági fejlődésre való átállás érdekében már több jelentős lépést tett, stratégiát alkotott, cselekvési terveket fogadott el. Itt visszahivatkoznék arra, hogy természetesen ezek között éghajlatváltozási cselekvési tervet is elfogadott, amelyet a 2020. év során hajtunk végre, és ahogy elhangzott, több mint 60 intézkedést tartalmaz ez a cselekvési terv. Szeretném megismételni, hogy számunkra az a négy szempont, amely a cselekvés kereteit megadja, igenis rendkívül fontos. Az első ilyen elv - újra felidézném - „a szennyező fizet” elve, tehát hogy a klímasemleges gazdaságra történő átmenet költségeit elsősorban a nagy, kiemelt szennyezők fizessék meg. Úgy gondoljuk, hogy ezt az átalakulást úgy kell végrehajtani, hogy a családok által fizetett energia- és élelmiszerköltségek megfizethetők maradjanak, ne emelkedjenek ezek a költségek. Megerősítem azt a kormány részéről is, hogy nem fogadható el az, hogy az Európai Unió a következő költségvetésben pénzt csoportosítson át erre a területre más kiemelten fontos területekről, és azt is megerősítem, hogy a kormány részéről úgy látjuk, hogy a nukleáris energia nélkül nem tudjuk a klímasemlegesség célját elérni. Ezt nemcsak a kormány mondja, erről is folyt most egy jelentős vita, hanem a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség mondja az Európai Unió számára azt, hogy az atomenergia békés célú felhasználása nélkül a 2050-es klímasemlegesség - amely persze világszempontból egy egyedüli vállalás, nagyon kevesen célozzák meg ezt az ambíciószintet -, ez az átalakulás az Európai Unió számára az atomenergia nélkül várhatóan nem fog menni. Tehát mi az atomenergia-ügynökségnek, illetve nem az atomenergia-ügynökségnek, hanem a Nemzetközi Energia Ügynökségnek a szakértői véleményére is támaszkodunk. Tisztelt Ház! Magyarország annak ellenére, hogy a világ összes kibocsátásának mindössze 0,1 százalékáért felelős, kiemelkedő teljesítményt nyújt az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Szeretném megismételni, hogy az Európai Unió tagállamai közül Magyarország az élmezőnyben jár a vállalt kibocsátáscsökkentési célok elérése terén, és 2030-ra azon kevés tagállam közé fog tartozni, amely nemcsak hogy képes lesz teljesíteni az emissziókereskedelmi rendszeren kívüli ágazatok, mint a közlekedés, az épületenergetika, a hulladékgazdálkodás és a mezőgazdaság céljait, hanem várhatóan még túl is teljesíti azokat. Tehát Magyarország az Unió közösségén belül is azt vallja, hogy a cselekvés a fontos. Elhangzott itt, hogy 17 tagállam aláírt egy olyan levelet, amelyben azt kérik, hogy a 2030-as klímacélokat emelje meg az Európai Unió, ezen aláíró országok között azonban legalább öt olyan szerepel jelenleg, amely 1990 óta nemhogy 1 százalékkal, de egyetlen tonnával sem tudta csökkenteni a kibocsátását, sőt növelte a kibocsátásait. Tehát a potyautast nem Magyarországon kell keresni, hanem az Unió más tagországai között ezen a téren. Tehát baleknek sem kell lenni ebben a küzdelemben, hanem meg kell követelni azt, hogy ha Magyarország eredményeket ér el, akkor ezt a többiek is figyelembe vegyék. Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy ezek a Magyarország által elért eredmények nem az ipar 1990-91-es összeomlásának eredményei, hanem három évtized folyamatos erőfeszítéseinek eredményei. Azt gondolom, erről hosszas vitát lehetne folytatni. Rendkívül sok erőfeszítés eredménye ez a 33 százalékos teljesítmény 1990-hez képest.
