Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 19. kedd - 130. szám - A klímavészhelyzet kihirdetéséről szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
2733 következményekkel kell szembenéznünk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.) ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Z. Kárpát Dániel képviselő úr, a Jobbik képviselője következik. Parancsoljon! Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kissé furcsán érzi magát az ellenzéki képviselő, hiszen máshoz szoktunk hozzá, képviselőtársaim. Ahhoz szoktunk hozzá, hogy jönnek értelmes jobbító ellenzéki javaslatok, ezekben témafelvetéseket fogalmaznak meg, a Fidesz-KDNP elmondja, hogy ez marhaság, lesöpri az asztalról, plagizálja mindezt, jobb esetben a saját neve alatt beadja, igaz, kicsit kilúgozva, aztán a kétharmados többség megszavazza, az ellenzéknek meg esetleg marad az erkölcsi győzelem vagy fölény tovatűnő érzése, amit otthon este az íróasztal mögött vagy a laptop képernyője mögött érezhet, de amúgy a szélesebb nyilvánosság előtt nem. Most nem ez a helyzet. Bejött egy javaslat, és a Fidesz-KDNP látta, hogy ezt bizony nem tudja megsemmisíteni, elvenni, nem tud az élére állni. Ezért mit csinált? Tönkretette. Kilúgozta, kiválogatta, szelektálta belőle azokat a területeket, amelyekkel nem tud vagy pontosabban nem akar mit kezdeni, és meghagyott egy torzót, meghagyott egy olyan politikai Frankensteint, amelyről itt nagyon sokszor beszéltünk az utóbbi években, de ilyen vegytiszta állatorvosi ló módján még nem nagyon láttuk megjelenni. Most itt van előttünk ez a politikai Frankenstein, ez a torzó. Maradt benne valami; persze ez vitaképes is lehetne, biztos, hogy vannak benne támogatható pontok és vannak kevésbé támogathatók. De engem már a kormánypárti felvezetés, indoklás is kissé irritált. Nem azért, mert az elhangzott szavak adott esetben ne lettek volna igazak vagy rossz szándék lett volna mögöttük, hanem azért, mert a megközelítés zavarba ejtő és megtévesztő. Például a magyarországi CO 2-kibocsátás kapcsán, amikor a németországival hasonlítják azt össze, vagy éppen a módszerváltás időszakával, 1990 környékével. Hát, képviselőtársaim, ne tagadják el a valóság leglényegesebb szeletét: Magyarországon egyetlen árva okból csökkent a kibocsátás 1990-hez képest, azért, mert önök tetszettek hagyni leépíteni, lezülleszteni a magyar termelőkapacitás szinte legnagyobb egységeit. És igen, kormányon lévők és ellenzékiek az elmúlt harminc évben, biztos, hogy különböző arányban - s ez megint egy külön vita lehetne -, de benne voltak ebben a buliban, hagyták a leépítést, a spontán privatizációt, a multiknak paradicsomot csináltak, és 2010 óta is, képviselőtársaim, nemcsak előtte. Még talán az 1998-2002 közötti időszakra mondom azt, hogy gazdaságpolitikai szempontból egy korrekt éráról beszélhetünk, számomra az akkori mozgások voltak a legszimpatikusabbak ezen a téren. De azt az egy rövid időszakot a maga hibáival együtt leszámítva nem találok olyat, ami ne a gazdasági önfeladás szinonimájaként vonulna be majd egy valódi történelemkönyvbe. Tehát önmagában a termelőkapacitás leépítéséből kifolyólag előállt károsanyagkibocsátás-csökkenésre önök nem lehetnek büszkék ebben a Házban, ezért nem fognak jeles bizonyítványt kapni. Németországban pedig, örömmel vagy kevésbé örömmel jelentem, de azért működő iparról beszélhetünk, és nem kizárólag multinacionális, illetve külföldi cégek különböző összeszerelő üzemeiről. De ha már itt tartunk, abszolút egyetértek kormánypárti képviselőtársammal, aki említette, hogy a nagy cégek bevonását a közteherviselésbe e téren is szorgalmazni kellene. Ezzel maximálisan egyetértek. Éppen ezért ábrándít ki az, amit majd egy holnapi vitán fogunk mélyebben elmondani a különleges gazdasági övezetekről szólva, hogy jön egy multicég, szennyez, olyan dolgokat csinál, amiket a magyar piacon és a nemzetgazdaságban nem volna szabad megengedni. Erre a helyi önkormányzat kontroll-lehetőségét elvenné Magyarország Kormánya, odaadná ennek egy részét a fideszes többségű megyei vezetéseknek, de ez a kontroll igazából megszűnik. Göd esetében azt látjuk, hogy a beruházó multi úgy foganatosít környezetszennyező beruházásokat, úgy vág ki erdőt, úgy viszi el a telephelybővítés során a gyár kerítését akár a lakóövezet legszéléig is, hogy semmiféle lakossági ellenállás lehetősége nem marad ebben a kérdésben. S az, hogy nem marad, Magyarország Kormánya mozgásainak „köszönhető” - és itt a köszönhetőre a jegyzőkönyvben kérünk szépen egy nagyon-nagyon vastag idézőjelet. S el kell mondjuk azt, hogy amíg ezek a jelenségek fennállnak, és amíg a multicégek Kánaánja, paradicsomja Magyarországon létezhet, addig nagyon nehéz nekünk arról beszélnünk, hogy a klímavészhelyzet kihirdetésén túl egyáltalán mi az, amiben Magyarország Kormánya elszánt. Amit én viszont már árulásnak tartok és nem tudok önöknek megbocsátani - valóban nem tudom -, az a lakossági szegmens energiahatékonysági programjainak az elszabotálása. Nem lehet erre finomabb szót használni, képviselőtársaim. Tíz évük lett volna rá, és uniós források rendelkezésre állnak. Erre mit csináltak? A közintézmények tekintetében elkezdték használni ezeket a forrásokat, tehát hozzányúltak az uniós pénzhez, és közintézmények energetikai korszerűsítésére használták.
