Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 19. kedd - 130. szám - Egyes törvényeknek a piacfelügyelettel összefüggő módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
2701 fogyasztóhoz, azzal kapcsolatban a fogyasztói panaszt sokszor nem lehet érvényesíteni, és a panasz kezelése is elmarad. Éppen ezért javaslom Magyarország Kormányának azt is, hogy kössük ki, rendben, a magyar nyelvű használati útmutatót, én ezt csak üdvözölni tudom, régóta húzódó hiányosság ez, de annak a kikötésnek is érvényt kellene szerezni, ami egyébként több európai országban akut és működik, miszerint az érintett közvetítők és a forgalmazók elérhetősége is biztosítva legyen. Számtalan olyan fogyasztóvédelmi jellegű panasszal találkozunk, amikor alapos a panasz, utána lehetne járni, érvényesíteni lehetne a jogos igényt, viszont egész egyszerűen nem érhető el az a közület, az a közvetítő, az a forgalmazó, amelyen keresztül érvényesíteni lehetne ezt az egész történetet. Azt is látjuk, hogy itt is a szabálysértési értékhatár kapcsol be. Tehát amikor már nagyobb összegről, nagyobb tételről van szó, akkor jellemzően könnyebben feloldható ez a probléma, viszont az egy-, két-, tízezer forintos áruféleségek esetén nagyon sokszor szinte lehetetlen. És azt is látnunk kell - hogy dicsérjem is a kormányzatot az utóbbi évek tevékenységéért -, ha általában a veszélyes áruk, veszélyes termékek körét vizsgáljuk, nagyon komoly vitákat folytattunk 2010 és 2013 között a védjegytörvény különböző problémáival kapcsolatban. Ugye, akkor nagyon sok olyan termékre ráütötték a „magyar termék” plecsnit, védjegyet, amelyet ha megfordítottunk, ott volt rajta, hogy származási hely: Puerto Rico vagy Nicaragua - főleg fűszereknél volt ez jellemző -, hiszen akkor a védjegytörvénynek nem volt kikötése az, hogy a magyar termék legalább nagyrészt magyar alapanyagból álljon, egész egyszerűen egy adható-vehető plecsni volt mindez. Szerencsére ez pozitív irányba változott, hasonló változásokra várunk a nem élelmiszer jellegű termékek forgalmazása, szabályozása területén is. Nem akarok különböző magyar termékek és áruféleségek piaci felvonulása felé elmenni, hogy mennyiben találunk magyar terméket a piacon akkor is, ha van abból elegendő magyar termés és mennyire nem, sajnos a multicégek láncolataiban inkább a nem jellemző, főleg nagyvárosokban és a fővárosban, de ez nem szigorúan a napirend tárgya. Ezen jogharmonizációs aktus, amely előttünk fekszik, egyértelműen létező problémáról beszél. Magyarország adta le, ugye, a harmadik legtöbb riasztást az érintett veszélyes áruféleségek, termékek kapcsán a RAPEX nevű gyorsriasztási rendszeren keresztül. Én úgy gondolom, hogy tekintélyes számú veszélyes terméket sikerült kiszűrni. Ugyanakkor a mai globalizált piaci viszonyok arra engednek következtetni, hogy ennek a többszöröse maradt a piacon, mert egészen egyszerűen olyan árutömeg borítja el az egész európai térséget, hogy ennek maximum utólagos ellenőrzése, vagy mondjuk úgy, ellenőrizgetése lehetséges. Élelmiszerek, gyógyszerek esetében is hasonló a helyzet, bár szerintem a gyógyszereket érintő szabályozás tekintetében is volt előrelépés. De kimondottan a gyermekek számára beszerzett cikkek, áruféleségek tekintetében én fokozott óvatosságra intenék, és arra, hogy egy olyan szankciórendszert próbáljon meg akár Magyarország saját szakállára bevezetni, amely képes komoly piaci hatásokat kiváltani, és adott esetben ne csak a legtöbb riasztást leadó országok közé tartozzunk, hanem növeljük tovább azt az arányt, amely a kivont és valóban veszélyes termékek számát illeti. Én nem látok az utóbbi évekből olyan példát, hogy indokolatlanul vegzált volna magyar hatóság vagy európai közület adott esetben mikro- vagy kisvállalkozókat, akik termékek importjával foglalkoznak. Bejelentések tekintetében, ha alapos volt az a panasz, akkor úgy látom, hogy sokszor valóban veszélyes termékek kerültek kivonásra. De ez akkora piac, hogy csak arra tudom kapacitálni Magyarország Kormányát, hogy sokkal több erőforrást idehozva ne csak implementálja a külföldön kitalált jogszabályokat, hanem egy hazai, saját, nemzeti szabályozási környezetet is alakítson ki, ahol egyébként drákói szigorral kell és lehet lecsapni azokra a társaságokra, amelyek visszaélnek a globalizáció ezen vadhajtásával, miszerint az ellenőrzés technikailag sokkal nehezebben megoldható, mint olyan békeidőkben, amikor mondjuk, a gyermekjátékok többségét a hazai térben előállított áruféleségek tették ki, és sokkal könnyebb volt utolérni azt a gyártót, azt a termelőt, azt a forgalmazót, aki ezeket a piacra szánta. A mai világban ez lényegesen nehezebb, éppen ezért a feladatunk is sokkal több. Én azt látnám legszívesebben Magyarország Kormányától, hogy a költségvetési tervezetben erre a területre markánsan nagyobb összeget szán, mint a tavalyi évben
