Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 19. kedd - 130. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP):
2660 eredeti célkitűzés szerint kerül felhasználásra. Önöknek az fáj, hogy mi nem két kézzel szórjuk a segélyeket, hogy a kormány népszerű legyen, hanem azt mondjuk, hogy bértámogatást adunk azoknak a cégeknek, amelyek megtartják az alkalmazottjaikat, de erre most csak csökkentett munkaidőben képesek. 90 ezer ember kapott már eddig ilyen támogatást. S az fáj, hogy nem segélyt adunk, hanem munkahelyteremtésre adunk támogatást, amit tegnap hirdetett meg a kormány, mintegy 70 ezer embernek 80 milliárd forintot. Ha regisztrált munkanélkülit fog alkalmazni a jövő évben valamely munkáltató, az ebből a támogatásból tud részesülni. (9.30) És egyébként ön el van tévedve a pluszforrásokat illetően is, amiket fölsorolt: az egyházak semmilyen többletforrást nem kapnak; a kézilabda-szövetség csak azt a működési támogatást kapja meg, ami egyébként is a költségvetésnek a része - én elhiszem, hogy önnek fáj az, hogy egy sportszövetség ebben a helyzetben is működik -; és nem kap többletforrást más egyéb szervezet sem. A legfontosabb az, hogy ez a kormány a költségvetés tekintetében is a helyén áll, és az egyensúlyt (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), a költségvetési egyensúlyt a jövőben is tudja biztosítani, ebben a nehéz válsághelyzetben is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP képviselőcsoportjából Szakács László képviselő úr jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr! Öné a szó. DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Muszáj azért reagálnom arra, amit itt hallottunk. Most azt hallottuk Tállai államtitkár úrtól, hogy nem adósodik el a magyar állam. Államtitkár Úr! Kínaiaktól veszünk föl hitelt azért, hogy a Budapest-Belgrád vasútvonalat megépítse Magyarország; oroszoktól vettünk föl hitelt azért, hogy megépülhessen Paks II; a multinacionális cégekkel, amelyek az önök stratégiai partnerei, megállapodtak a magyar munkavállalókról. Konkrétan: önök úgy adósították el az országot, hogy az már szuverenitási kérdés! Hát, miről dönt még ez a kormány, amiről nem Moszkvában döntenek, amiről nem Pekingben döntenek, vagy éppen nem a német multinacionális cégek döntenek?! Azt hallottam az államtitkár úrtól: gyors döntések kellettek volna. Itt van, kérem szépen, a gazdasági csomag. Milyen gyors döntések történtek ott? Itt állt a miniszterelnök április elején, és azt mondta, április 6-án be fogja mutatni a történelem legnagyobb gazdaságmentő csomagját. Eltelt április 6-a, aztán nem mutatta be. Mindenki bízott abban, hogy ez tényleg egy jó, egy olyan csomag lesz, ami megmenti a magyar munkavállalókat attól, hogy elveszítsék a munkájukat. Ehhez képest azt láttuk, hogy Orbán Viktor távolodik ettől a programtól, tolja el magától, aztán már a miniszterei is. Hiszen hiába vártuk Palkovics miniszter urat, hogy eljöjjön a Gazdasági bizottság ülésére, csak az államtitkárait tudtuk meghallgatni. Azóta is azt mondom, hogy nagyon jó, hogy azt az előadást csak szűk körben tudtuk meghallgatni, mert hogyha azt meghallgatta volna a magyar választópolgár, arról szerzett volna tudomást, hogy a jelenlegi kormány pontosan tudja, hogy mi fog történni három meg öt év múlva, de azt nem tudja, hogy mi fog történni három meg öt hét múlva, hogy mi lesz azokkal, akik elveszítették a munkájukat, azt sem tudják, hogy hányan vannak, akkor, én azt gondolom, hogy nagyon keserűen néztek volna ezek a választópolgárok önökre. Azt mondják önök, hogy segélyt akarunk adni. Kérem szépen, tegyük már ezt tisztába! Nem akar segélyt adni senki! Mi is munkát szeretnénk adni az embereknek. Viszont azokon az embereken, akik most a veszélyhelyzeti védekezés miatt elveszítették a munkájukat, nem azért, mert nincsen rájuk szükség a munkaerőpiacon, nem azért, mert arra a cégre, ahol dolgoznak, nincsen szükség, arra a termékre nincsen szükség, hanem jelenleg a veszélyhelyzeti védekezés miatt nem tudják most ellátni a munkájukat, rájuk gondolni kell, nekik finanszírozni kell az életüket. Ez nem segély. Azokat az embereket önök ne nézzék le! Ők nem érnek kevesebbet annál, mint amennyit értek a járvány előtt!
