Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 19. kedd - 130. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
2656 Rengeteg kérdés felmerül az emberben, amikor az egészségügyi ellátórendszerre és a járvány alatti működésre gondol, valamint a vélhető újraindításra. Rengeteg kérdést meg kell válaszolnunk. Fontos lenne, hogy tudjuk, hogy a járvány ideje alatt az utasítások és rendelkezések valóban érthetőek és világosak voltak-e a kórházvezetők számára. Fontos és nagyon-nagyon lényeges, hogy vajon érthető volt-e számukra, és elegendő információval rendelkeztek-e arra vonatkozóan, hogy kiket küldhetnek haza, melyek azok az ágyak, amelyek megszüntethetők, illetve, bocsánat, nem megszüntethetők, hanem átadhatók a járvány elleni védekezésnek; kik azok a betegek, akik hazaküldhetők, ez valóban érthető volt-e mindenki számára, mármint a kórházvezetők számára. Fontos kérdés az, hogy készült-e felmérés azzal kapcsolatban, hogy ezeknek a hazaküldéseknek milyen következményei lettek. Tehát gondolok itt a súlyosabb állapotba kerülő betegekre: meg tudták-e oldani minden esetben a hozzátartozók ezeknek a betegeknek az ápolását, vagy sikerült-e más intézményekbe, esetleg szociális ellátóintézménybe kerülnie az ilyen betegeknek? Fontos, hogy tudjuk azt, hogy ha megvannak a következmények, akkor hogyan orvoslódik ez a jövőben. Jelenleg sokan home office-ban dolgoznak, otthon tanítják a gyerekeiket, távoktatás van, és esetleg otthon gondozzák az időseket. Vajon azok az idősek, akik korábban kikerültek az intézményből, vissza fognak-e kerülni? Nagyon lényeges az, hogy a kórházak visszakapják-e az aktív ágyaikat, illetve azokat, amelyeket vissza kell kapniuk, mert hallottunk korábban már olyan hozzászólásokat államtitkárok részéről, hogy amúgy is voltak olyan ágyak, amelyek nem voltak feltöltve, és amelyeket simán akár meg is lehetne szüntetni a jövőben. Felkészülünk-e a következő hullámra? A világ nem nagyon ismeri ezt a járványt, kérdés az, hogy lesz-e a járványnak újabb előretörése, újabb hulláma - akkor mit fogunk csinálni? Tehát mit csinál a kormány, mi lesz az egészségüggyel kapcsolatban, ha most újraindulunk, és mikor lesz az? Látjuk, hogy több mérföldkő van ebben az újraindításban, és hogy fokozatosan állunk vissza - de mire? Tehát konkrétan vannak-e ezzel kapcsolatban olyan tervek, amelyek felmérték azt, hogy az elnapolt műtétek, tehát a halasztható műtétek sorra kerülnek-e; hogy mennyire duzzadt meg a várólista, és hogy ez milyen módon lesz kezelve; van-e elegendő kapacitás az egészségügyi ellátórendszerben ezeknek a kezelésére? Milyen következményekkel számolunk, hogy ha most lecsengett a járvány, de mégis újraindul, akkor újra ágyürítések következnek-e, vagy valamilyen hosszú távú megoldásra törekednek? Nagyon lényeges lenne az, hogy tudjuk, hogy az egészségügyi és a szociális ellátórendszer szorosabb összekapcsolódásán gondolkodik-e a kormány; hogy vajon az otthonápolás mint ilyen mennyire megbecsült a kormány részéről. Ha az idősek otthon maradnak, akkor vajon elgondolkodtak-e azon, hogy emelkedik majd nemcsak a gyermeküket, hanem idős szüleiket vagy pedig testvéreket otthon ápolóknak esetleg az a díja, amit ezért kaphatnak? Tehát számos olyan kérdés van, amit most én azért tettem fel, és azért nem tettem ténymegállapításokat, mert a célom ezzel az, hogy válaszokat kapjanak az emberek arra, hogy hogyan tovább az egészségügyben. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A képviselő asszony elhangzott napirend előtti felszólalására a kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Köszönöm szépen a képviselő asszonynak is a higgadt, tárgyszerű felszólalását; valószínűleg ha több ilyen lenne itt a parlamentben, az emberek bizalma is talán magasabb lenne a parlament irányába. Egyrészről szerintem érdemes azokat a képviselőtársait egy bocsánatkérésre felszólítani, akik éveken át lesajnálóan beszéltek a magyar egészségügyről, arról a magyar egészségügyről, amely egy óriási erős próba alatt állt és áll most is a koronavírus-járvány alatt. Összehasonlíthattuk más országok egészségügyi rendszereivel, összehasonlíthattuk más európai országokkal, Svédországgal,