Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 18. hétfő - 129. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik):
2646 Schöpflin György az alábbiakat nyilatkozza, idézem: „Mészáros igazándiból nem közvetlen alkalmazottja ugyan az államnak, de mégis az állam gazdaságpolitikáját bonyolítja le.” Hát itt tartunk?! Miközben a világ küzd a járvány ellen, addig a kormány emberei minden jel szerint már rég megszerezni vágyott magáncégeket vesznek állami irányítás alá, fejezik le gyorsan annak a menedzsmentjét, és hozzák ezzel működésképtelen helyzetbe a céget? A járvány okozta vészterhes napokban a demokrácia utolsó és különben - hozzá kell tegyem - már ingatag bástyáit, az önkormányzatokat kezdi el kóstolgatni a hatalom? Sok önkormányzat számára, tudjuk nagyon jól, az utolsó bevételi forrásnak tekinthető adóbevételeket vonja el éppen a kormány. Hasonló dolgokról beszéltek képviselőtársaim is nem olyan régen, de ma már előttünk van az az újabb gátlástalan törvényjavaslat is, ami a különleges gazdasági övezetek kialakításának álcája mögött egyértelműen újabb fegyvert ad a kormány kezébe az ellenzéki települések tönkretételéhez, megrendszabályozásához és büntetéséhez. Hát, mi folyik itt?! És most engedjék meg, hogy válaszoljak a magamnak föltett kérdésre, ami eddig talán költői is volt. Az eddig csak lopakodó diktatúra újabb és újabb vörös vonalakat lép át. Ez folyik itt! Az folyik, hogy már nyíltan tapossa sárba Orbán kurzusa a demokrácia intézményét. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ennek nem lesz jó vége. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Varga-Damm Andrea képviselő asszony, a Jobbik képviselője következik: „Ennek az arcán van valami olyan kedvesség és huncutság, hogy még a kommunisták sem tudják átverni” címmel. Parancsoljon! DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Bizony, ennek az arcán van valami olyan kedvesség és huncutság, hogy még a kommunistákat sem tudja átverni - idézte fel Snell György esztergom-budapesti segédpüspök korábban. 1978-ban, amikor a lengyel Karol Vojtyla püspököt II. János Pál pápa néven pápává választották, az volt a nagy csoda, hogy egy lengyelt választottak; Kelet-Európából választották, a szocialista blokkból. Ez akkor egészen elképesztő riadalmat okozott az egész keleti tömbben. A pártállami vezetők szaladtak egymáshoz, hogy most mi lesz. Snell György, akkori plébános jegyezte ezt meg: „Ennek az arcán van valami olyan kedvesség és huncutság, hogy még a kommunisták sem tudják átverni.” És ebben bizony nagyon sok igazság volt. Óriási munkája volt abban, hogy a szocialista országok levetették a diktatúra köntösét, és a demokrácia útjára léptek ezzel a pápai indíttatással: „Ne féljetek! Nyissátok meg, sőt tárjátok ki a kapukat Krisztus előtt!” II. János Pál pápa ma száz éve született, Wadovicében, Lengyelországban. Utóda, XVI. Benedek pápa 2011. május 1-jén boldoggá avatta, és 2014. április 27-én az isteni irgalmasság vasárnapján szentté avatta Ferenc pápa egyik elődjével, XXIII. János pápával. Karol Vojtyla 1946. november 1-jén szenteltetett pappá, és az az útja, ami a pápasághoz vezetett, a szeretet, a türelem, a megértés és a végtelen erős hit. (20.50) II. János Pál pápát nem véletlenül nevezik a mai napig is a fiatalok pápájának. Rengeteg gesztust tett feléjük, lenyűgöző módon értette meg magát a jövő nemzedékével. Zenét szerzett, énekelt, síelt, mindenféle sportot űzött, szinte addig, amíg a betegség el nem hatalmasodott rajta, olyan aktív életet élt, amit pápától még soha azelőtt nem láttunk. 2005. március 31-én egy fertőzés következtében belázasodott, de kérésére nem vitték kórházba, mert a Vatikánban szeretett volna meghalni. Talán többen emlékeznek itt a teremben, április 1-jén az állapota rosszabbodott, délután 5 óra körül elveszítette az eszméletét, és onnantól kezdve 2005. április 2-án 21 óra 37 percig a világ egyenesben közvetítette azt az időt, azt a várakozást, azt a végtelen hosszú haláltusát, amit János Pál pápának el kellett szenvednie addig, míg megtérjen Teremtőjéhez.
