Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 18. hétfő - 129. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA (Jobbik):
2641 miniszterelnök úr az ígéretét, és továbbra is gőzerővel folyik az atomtemető lehetséges helyszínének a kutatása. Hasonlóan aggasztóak azok a tervek, amelyek az egykor abbahagyott uránbányászati tevékenység újraindítására vonatkoznak. Akik Pécs környékét ismerik, pontosan tudják azt, hogy milyen brutális környezetszennyezéssel járt az uránbányászat. Konkrétan olyan pusztítást okozott, ami soha helyre nem hozható, és eddig a magyar adófizetőknek körülbelül 30 milliárd forintjába került ezen tevékenység miatt ezt követően a rekultiváció szükségessége, és ez egy soha be nem fejezhető folyamat. Ezért nagyon hatékony, világos és kemény döntéseket kellene hozni annak érdekében, hogy soha ne fordulhasson elő újra, tehát ne történhessen meg az, amit most egyébként néhányan terveznek, hogy a város lakott területeit illetően is uránbányászati tevékenység újra megtörténhessen. Sorra lehet sorolni azokat a környezeti problémákat, kihívásokat, amik érintik Pécset, egyébként érintenek sok más nagyvárost is, és nagyon-nagyon fontos, hogy ideje a kormánynak felismerni azt a kötelességét, hogy a XXI. század egyik legfontosabb kihívása, problémarendszere tekintetében meg kell adni a városoknak a lehetőséget, hogy egy olyan környezetet tudjanak kialakítani a polgáraik számára, amely mindenképpen biztosítani tudja az egészséges, élő lakókörnyezetet. Ebben azonnali döntéseket kell hoznunk. (Szórványos taps a Jobbik soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Potocskáné Kőrösi Anita képviselő asszony, a Jobbik képviselője következik: „Ami 77 nap után mégis kimaradt” címmel. Parancsoljon! POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Másfél hónappal ezelőtt, amikor a veszélyhelyzet kihirdetésre került, és önkéntes tevékenységbe kezdtem, akkor eljutottam több olyan családhoz, akik igenis segítségre szorulnak. Eljutottam olyan szegregátumokba, ahol roma gyerekek futottak oda egy-egy kifliért, mert éhesek. Múlt héten, amikor arról szólaltam fel itt a parlamentben, hogy még mindig vannak olyanok, akiket az út szélén hagynak, akkor kértem Farkas Félix roma nemzetiségi szószólót, hogy ő is nyilvánítson véleményt. (Farkas Félix felé:) Ez utalt arra, hogy „Ami 77 nap után mégis kimaradt”, ugyanis ön 2020. március 2-a után szólalt meg most itt a Magyar Országgyűlésben. Ennek nagyon örülök, mert tartja a mondás, jobb későn, mint soha. Ön azzal kezdte a felszólalását, hogy köszöni az egészségügyi dolgozóknak, köszönjük az egészségügyi dolgozóknak, köszönjük azoknak, akik a frontvonalban dolgoznak. De megköszönni az európai parlamenti kormánypárti képviselőknek, hogy kiadtak egy közleményt, hogy ők mindenkinek segítenek, én azt gondolom, hogy egy kis cinizmus, és mosolyt csal az arcunkra, ugyanis nem közleményre van szükség. Ahogy ön is elmondta, járja a telepeket, látja, hogy mi történik, hogyan, milyen körülmények között élnek családok sokan, akár 10-20 személy is pár négyzetméteren. Én is láttam. Látom, hogy igen, itt segítségre van szükség. De azt mondani, hogy egy közlemény ebben segít, óriási blama. Bocsánat, ezért a szókifejezésért. Valódi, kézzelfogható segítségre van szükség. Ön felhozta nagyon helyesen, hogy a tanodaprogram, az oktatás jelenti az elsődleges kiutat a szegregátumokból. Maximálisan egyetértek. Azzal, hogy informatikai eszközökre lehet pályázatot nyerni, egyetértek. Csakhogy én voltam olyan családoknál is, ahol nemhogy internet, de még áram sincs, megfelelő körülmények nincsenek arra, hogy informatikai berendezéseket használjanak otthon. Igen, a tanodák úgy működnek, hogy oda kell menni a gyermekeknek, és ott biztosítottak esetleg ezek a körülmények, hogy ott tudják használni ezeket az informatikai berendezéseket. De igenis szükség lenne arra, hogy normális felzárkóztató programok induljanak hazánkban. Lehet százmilliókkal meg milliárdokkal dobálózni, de azoknak a gyerekeknek, azoknak a családoknak igenis nagyon komoly segítségre van szüksége. Ön azzal fejezte be a hozzászólását, hogy nem hangulatkeltésre van szükség. Senki nem szeretne hangulatot kelteni. Itt most egyetlenegy szempont van, legalábbis az én szemeim előtt, hogy azoknak
