Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 18. hétfő - 129. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - KOCSIS MÁTÉ (Fidesz):
2545 Ezen túlmenően szeretnék kérdést is feltenni önnek, hiszen nyilván azért lett ez a műfaj most kialakítva, mert tud kérdésekre is válaszolni. Az első, hogy mikor kapják vissza az egészségügyi intézmények a teljes kapacitásukat. Mikor térhetnek vissza azok az osztályos ellátások, azok a szakrendelői ellátások, amelyek jelenleg is hiányoznak, és amely nagyon sok esetben frusztrációt okoz? Ugye, nemcsak az volt a gond, hogy a betegeket haza kellett küldeni a kórházakból, hanem elestek azoktól az ellátásoktól, amelyre szükségük van. Az egészségügyi dolgozók éppen ezért dupla teher alatt vannak most, nemcsak a járvány okozta válság miatt és annak pszichés okai miatt, hanem lényegében a megszaporodó munka, illetve a nagy nyomás miatt is, ami most következik. Ebből adódik a következő kérdés: hajlandó-e a kormány egy előrehozott fizetésemelést, egy előrehozott javadalmazást adni az egészségügyi dolgozóknak úgy, hogy az ez évit, amit beterveztek 20 százalékot, azt a lehető leghamarabb, és a 30 százalékos emelést, amit a következő évben terveztek, azt augusztusig beépítik az ő fizetésükbe? Harmadik kérdésként egy külügyi jelentőségű kérdés: lát-e a kormány arra hasonló törekvést, mint ami Olaszországban is történt, miszerint a szervezett bűnözés egyes cégeknek vagy nehéz helyzetben lévő iparágaknak a felvásárlásával pozícióba akarja magát hozni azért, hogy a későbbi fejlesztési forrásokat vagy a kárt enyhítő forrásokat magáénak vindikálja és magához vonzza? Ami a gazdasági intézkedéseket illeti… Látom egyébként, tanácstalanságot szül ez a kérdés, itt szimplán erre vonatkozik a kérdés, hogy van-e hasonló tendencia, mint Olaszországban, hogy szervezett bűnözői körök rá akarják tenni egyes gazdasági szektorokra a kezüket azért, hogy később ebből előnyt szerezzenek. (Dr. Rétvári Bence: Sorosra gondol?) És ezzel kapcsolatos gazdasági kérdés: támogatná-e a kormány egy olyan munkahelyvédelmi alapnak a létrehozását, bár már egy kicsit későn vagyunk, amely egy, az oligarchákra szabott Mészáros-adóból fenntartható lenne, és amelyből a bajba jutott munkavállalókat és munkáltatókat egyaránt meg lehetne védeni? És hogy miről beszélünk még? Lesz mire emlékezni, tisztelt miniszter úr; emlékezhetünk majd, amikor vége ennek a járványnak és az intézkedésekről beszélünk, például Orbán Viktor azon kijelentésére, hogy az iskolákat nem kell bezárni, és ebben az esetben, ha be kellene zárni, akkor fizetés nélküli szabadságra küldené a dolgozókat, az iskolákat mégis be kellett zárni. Vagy beszélhetnénk arról, amit Gulyás Gergely mondott, hogy itt mindenki összevissza fertőzheti magát, ami helyes, hogy mindenki vegye komolyan a járványt, annak ellenére, hogy önök lazításról döntöttek, mindannyiunknak oda kell figyelnie. Magyarországnak fegyelmezettnek kell maradnia! Köszönöm szépen a türelmét. (Taps a Jobbik soraiból.) ELNÖK: Kocsis Mátéé a szó. KOCSIS MÁTÉ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Miniszter Úr! Először is hadd kezdjem azzal, hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akik az egészségügyi védekezésben részt vettek, elsősorban az egészségügyben, a szociális ágazatban és a rendvédelemben dolgozóknak. Azt nagy részben sajnálattal hallottam, hogy az ellenzékből kizárólag Lukács László képviselő úr emlékezett meg róluk, talán még Keresztes frakcióvezető úr; a baloldali ellenzék részéről azért talán megérdemeltek volna azok néhány jó szót, akik az egészségügyi védekezés dandárját elvégezték, ideértve az egészségügyi, szociális dolgozókon és a rendvédelmiseken túl a miniszter úr irányítása alá tartozó diplomatáinkat és azokat, akik biztosították az ország egészségügyi felkészítését. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) A tapasztalatokról engedjen meg annyit, a tapasztalatokról beszélt miniszter úr, a köszönet önt is illeti, de a tapasztalatok könnyen levonhatók, de azt nem tudjuk, hogy felhasználásra kerülhetnek-e még. Azt tudjuk, hogy a világjárvány visszaszorulni látszik, de azt nem tudjuk, hogy eltűnik-e örökre az életünkből. Egy dologban azonban biztosak lehetünk: ha még egy hulláma lesz, az jóval felkészültebben éri már az országot, mint ahogy korábban érte.
