Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 11. hétfő - 128. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára:
2475 Az elmúlt években önök olyan gazdaságpolitikát folytattak, hogy a magyar emberek kénytelenek üres zsebbel szembenézni ezzel a válsággal. Önök elvették a lakásmegtakarítást, elvették a kafetériát, nemet mondtak a bérunióra, leszavazták a magyarok bérfejlesztését, miközben meg két kézzel szórták a pénzt mindenféle felesleges látványberuházásra. Én elhiszem, elhiszem, hogy önöknek piszok sikeres volt az elmúlt tíz év, csak a magyaroknak nem volt az. Számtalanszor elmondtuk az elmúlt évek alatt, hogy pénzhez kell juttatni az embereket, hogy fel tudjanak készülni egy válságra, mert nincs megtakarításuk. Elmondtuk, hogy emelni kell a béreket, hogy csökkenteni kell az adókat, hogy be kell vezetni a differenciált nyugdíjemelést. Önök valamennyi javaslatunkat leszavazták. Most meg azt mondják, hogy tanuljanak meg az emberek spórolni?! Hát, mégis miből, hogyan? Kevesebb levegőt vegyenek? Miből spóroljanak, képviselőtársak? A 107 ezres minimálbérből? Az 50 ezres közmunkából? A 28 500 forintos minimálnyugdíjból? Ebből kéne átalakítani valahogy a családi kasszát?! Én elhiszem, hogy Domokos Lászlónak a havi 4 millió fizetéséből megy a spórolás, csak az átlag magyar melós ennek pont a huszadát viszi haza; a válság alatt még ennyit se fog. Akkor ebből alakítsuk át a családi kasszát? De rendben, nézzünk néhány példát! Mihez kezdjen az az ember, akinek választania kell, hogy a számlát fizeti ki, vagy az élelmiszert veszi meg? Mi azt mondjuk, hogy vezessünk be számlafizetési moratóriumot, hogy legalább most ne kelljen bajlódni a rezsi terhével. Önök mit mondanak? Mihez kezdjen az az állampolgár, aki elveszíti az állását, nincsen megtakarítása, három hónap múlva már álláskeresési járadéka sem lesz? Mi azt mondjuk, hogy emeljük meg a járadék összegét, és hosszabbítsuk meg az időtartamát. Én önök mit mondanak azon kívül, hogy közmunka? Vagy mihez kezdjen az a nyugdíjas, aki nem nagyon tudja, hogy a 2,8 százalékos nyugdíjemeléséből hogy a csudába gazdálkodjon ki egy olyan sertéshúst, aminek az ára nem 2,8 százalékkal emelkedett, hanem 30 százalékkal? Mi azt mondjuk, hogy ebben a helyzetben, legalább most a veszélyhelyzetben legyen hatósági árszabás, hogy az alapvető élelmiszereket normális áron meg tudják venni az emberek. Mi ezt mondjuk. És önök mit mondanak? Mit, képviselőtársak?! - azon kívül, hogy Soros, meg hogy mindenki oldja meg a gondját úgy, ahogy tudja. Képviselőtársak, a válságkezelés nem azt jelenti, hogy kiírjuk a plakátokra 6 milliárdból, hogy „egyetlen magyar sincs egyedül”. Nem, a válságkezelés ott kezdődik, hogy a kormány saját magán kezdi a spórolást, hogy tudjon segíteni a bajbajutottakon. Ha az Állami Számvevőszék fideszes elnöke nem Orbán Viktor bábja lenne, akkor például nem a magyar emberek pénztárcájában matatna, hanem felhívná a kormány figyelmét arra, hogy nem biztos, hogy most kell 1700 milliárdot elkölteni a Budapest-Belgrád vasútvonalra, hogy nem biztos, hogy most kell 150 milliárd forintból plakátkampányt meg propagandát folytatni; hogy nem biztos, hogy szét kell osztani 2000 milliárd forintos uniós forrást a haverok között, mert ebből a pénzből akár még munkahelyeket is lehetne megmenteni. Képviselőtársak, ne a családok kasszájában turkáljanak! Higgyék el, hogy nem fognak ott találni semmit! Nézzenek szét a saját pénztárcájukban, mert ott vannak a milliárdok! A magyar emberek spóroltak már eleget, most végre önök jönnek. (Taps a Jobbik soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Frakcióvezető úr elhangzott napirend előtti felszólalására a választ a kormány nevében Dömötör Csaba államtitkár úr fogja megadni. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó. DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Egy dologban egyetértünk, mégpedig abban, hogy a munkahelyek védelménél ebben a helyzetben nincsen fontosabb, és egy olyan területről van szó, amelyen a kormány az elmúlt években azért jócskán többet mutatott, mint pár puszta szándéknyilatkozat.
