Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 7. csütörtök - 127. szám - A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2436 Szerénytelenség nélkül, tisztelettel ajánlom a legutóbbi könyvemet „Deutsche Minderheit(en) und Institutionen” címmel, ahol az elmúlt 25-30 évet elég részletesen ez ügyben is elemzem. De annyit azért most ebben az ügyben el kell mondanom, hogy például a pedagógiai programokra vonatkozó, korábban meglévő, és éppen a Fidesz által elvett egyetértési joga a nemzetiségi önkormányzatoknak, szerintem egy nagyon fontos jog lenne, mégpedig különös tekintettel a nem az adott nemzetiségek által fenntartott, főleg KLIK-es iskolák esetében, ahol a jelenlegi szabályozások szerint kizárólag a pedagógiai intézmény vezetőjének a megválasztásához van egyetértési joga a nemzetiségi önkormányzatnak, aki aztán később meghatározza a pedagógiai programot. Ez egy viszonylag erős jogosítvány, én ezt nem vitatom, én csak azt szeretném tisztelettel jelezni, hogy ezt a korábbi gyakorlatot én nagyon jónak tartottam, amikor a pedagógiai programok jóváhagyásának is megvolt az egyetértési joga a nemzetiségi önkormányzatok számára. Nagyon üdvözlöm szintén a szociális otthonok létrehozását lehetővé tevő részét ennek a törvényjavaslatnak, különös tekintettel arra, hogy ugyan sajnos egyre kevesebben vannak azok a hazai nemzetiséghez tartozó, általában időskorú lakosok, akik főleg idős korban nagyon sokszor elfelejtenek már magyarul, mivel, ha az első nyelvük az adott nemzetiség nyelve volt, akkor ebben a korban néha már elkopik ez a nyelvi kompetencia - ez egy természetes jelenség egyébként -, és az ő számukra kiemelkedően fontos, hogy azon a nyelven legyenek ellátva idős korban is ezek a hazai nemzetiségekhez tartozó polgárai hazánknak. Ugyanakkor arra azért fel szeretném hívni a figyelmet, hogy eleve az egész ellátási rendszer viszont nagyon komoly problémákkal küzd, azt hiszem, ezt nem kell senkinek elmondani. Hogy konkrét példával éljek, mondjuk, éppenséggel a baranyai német nemzetiségű lakosság egy jelentős része éppen Németországba jár át megélhetés szempontjából ott időskorú embereket ápolni, és nem marad sajnos Baranyában. Tehát általánosságban azt kell mondanunk, mondom még egyszer, részletes elemzés nélkül, hogy jogi szempontból, illetve a parlamenti képviselet szempontjából valóban, európai szinten is kiválónak nevezhető a hazai nemzetiségek helyzete. Ugyanakkor, ha megnézzük a nyelvhasználatot és a nyelvvesztési folyamatokat, akkor már korántsem ilyen rózsás a helyzet, azt gondolom. A legkomolyabb problémákat pontosan a kistelepülések jelzik, ahol nagyon sok hazai nemzetiség zömmel él, hiszen amikor ezek a kistelepülések az általános demográfiai és gazdasági folyamatok révén egyre fogynak és lassan eltűnnek - és ez most mindegy, hogy egy baranyai német nemzetiségi vagy horvát nemzetiségi település, vagy akár a nyugati határszélen egy szlovén nyelvű kistelepülés -, akkor ugyan látjuk, hogy itt a jogrendszer ellenére ezek olyan folyamatok, amelyek nyilvánvalóan általános folyamatok, amelyeket nem a nemzetiségi jogrendszerrel kell orvosolni feltétlenül, hanem általános, olyan intézkedésekkel, amelyek valóban egyfajta gazdasági hátterét is biztosítják ezeknek a kistelepüléseknek. Tisztelettel szeretném ezúton is jelezni, hogy épp ezért a Baranya Megyei Önkormányzat jobbikos képviselőjével, Schwarcz-Kiefer Patrik képviselőtársammal közösen a koronavírus lecsengése utáni időszakban be fogunk nyújtani a tisztelt Ház elé egy olyan javaslatot, amely lehetővé teszi a nemzetiségek által arányaiban meglehetősen nagy létszámban lakott régiók gazdasági támogatását. Ez egyébként teljes mértékben összhangban van azzal a Székely Nemzeti Tanács által indított európai polgári kezdeményezéssel, amelyet államtitkár úr is említett a bevezetőjében, amit egyébként a Jobbik is támogatott kezdettől fogva, és amelynek a mai nap során jár le sajnos a határideje. A sajnost azért mondom, mert ugyan sikerült elérni az egymillió ajánlást, aláírást, ugyanakkor nem sikerült a hét európai uniós tagállamban összegyűjtenünk az ehhez szükséges ajánlásokat. Ezt én nagyon sajnálatosnak tartom, már csak azért is, mert annak idején a FUEN német kisebbségi munkacsoportjának elnökeként a Minority SafePack egyik legelső aláírója voltam, és azt a polgári kezdeményezést pedig most nemsokára, hála istennek, az Európai Unió legmagasabb szintű grémiumai is majd végre tárgyalni fogják. Ugyanakkor ez a Székely Nemzeti Tanács által indított polgári kezdeményezés arra az általam előbb részletesebb vázolt problémára is egyfajta európai uniós támogatást tudna majd biztosítani, amelyet, ahogy említettem, nemsokára
