Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 7. csütörtök - 127. szám - A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig
2425 Paulik Antal szlovák nemzetiségi szószólónak és Dancsó Muszev bolgár elnök úrnak, az ONÖSZ elnökhelyettesének. Munkánk hatékonyságát és eredményességét jelentősen javította és elősegítette, hogy 2019 tavaszán a kormány is felvette a törvényalkotási programjába a Nek-törvény módosítását, és a Miniszterelnökség Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága vezetésével úgyszintén alakított egy tárcaközi munkacsoportot a törvényjavaslat előkészítésére. A munkacsoportban részt vett minden érintett, úgymint a Miniszterelnökség, a Belügyminisztérium, az Igazságügyi Minisztérium, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Pénzügyminisztérium, Budapest Főváros Kormányhivatala, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, az Országos Nemzetiségi Önkormányzatok Szövetsége és természetesen a Magyarországi nemzetiségek bizottsága is. Közel egy éven keresztül a szabályozandó, módosítandó kérdésköröket állította össze minden érintett, majd 2019. augusztus elejétől kezdve rendkívül feszített, folyamatos munkával már a konkrét törvényjavaslat összeállításán dolgoztunk. Szeretnék név szerint is köszönetet mondani dr. Fürjes Zoltán egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár úrnak, aki rendkívül szigorúan, de nagyon hatékonyan vezette a tárcaközi egyeztetéseket, és dr. Szalainé dr. Sándor Erzsébetnek, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettesnek, aki szinte minden egyeztetésen személyes jelenlétével segítette a munkánkat. Én közvetlenül, személyesen végigcsináltam 2014 és 2017 között a törvényjavaslat előkészítő munkáját csakúgy, mint a mostani több mint másfél évet, így pontosan tudom, hogy segítségükkel mennyivel hatékonyabb volt a mostani törvényjavaslat előkészítése, mint a 2017-es. Köszönjük. Az előkészítés során igyekeztünk minden egyeztetési lehetőséget minél szélesebb körben biztosítani, így a módosításokról többször is beszéltünk a Nemzetiségi Ügyekért Felelős Tematikus Munkacsoport ülésén is. A közbülső munkaanyagokat, majd a ParLexben előkészített, döntés előtti munkaanyagot is megküldtem minden parlamenti frakciónak, minden független képviselőnek, a visszajelzéseket a törvényjavaslat véglegesítésénél figyelembe vettük. A javaslat, anyagának letisztázását követően, minden kormányzati fórumot is megjárt, így örömmel mondhatom, és remélem, a helyzet ebben nem változott, hogy a kormány is támogatja az előterjesztésünket. (Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A 2017. évhez képest az viszont nem változott, hogy most is kizárólag olyan módosító javaslatok kerültek a törvényjavaslatba, amelyekkel az előzetes egyeztetések során mindenki egyetértett. Minden olyan kérdéskör, probléma, felvetés, amire nem tudtunk olyan megoldást találni, amivel mindenki egyet tudott érteni, az nem került bele ebbe a törvényjavaslatba. Ezeket azonban nem adtuk fel, de tovább kell dolgozni rajtuk, és reményeink szerint a következő módosító törvényjavaslatban talán már ezek is rendeződhetnek. A mostani törvényjavaslat 48 darab konkrét paragrafusára nem kívánok részleteiben kitérni, hiszen azok általános, valamint részletes indokolása megfelelően alátámasztja ezek indokoltságát és szükségességét. Mégis engedjék meg, hogy szabályt erősítő kivételként és némi kiegészítő magyarázattal néhány konkrét pontra kitérjek. Elsőként rögtön az 1. §-ra: „(1) A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. (a továbbiakban: Nek. tv.) 2. §-a a következő 4b. ponttal egészül ki: „4b. nemzetiségi nevelésbenoktatásban részt vevő köznevelési intézmény: az a köznevelési intézmény, amelynek alapító okirata a nemzeti köznevelésről szóló törvényben foglaltak szerint tartalmazza a nemzetiségi feladatok ellátását, feltéve, hogy e feladatokat a köznevelési intézmény ténylegesen ellátja, továbbá óvoda, iskola és kollégium esetén a tanulók huszonöt százalékánál kevesebben vesznek részt a nemzetiségi óvodai nevelésben, illetve a nemzetiségi iskolai nevelésben-oktatásban.” Ennek a definíciónak a rögzítése azért volt rendkívül fontos, mivel ez idáig a Nek-törvény csak a nemzetiségi köznevelési intézményt határozta meg, amely szerint, idézem: „az a köznevelési intézmény, amelynek alapító okirata a nemzeti köznevelésről szóló törvényben foglaltak szerint
