Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 7. csütörtök - 127. szám - Egyes törvényeknek a felnőttképzési tevékenység ösztönzésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK: - GYÖRGY LÁSZLÓ innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár:
2421 Tisztelt Országgyűlés! Szászfalvi László képviselő úr jelentkezett, de nem tudom megadni kétperces időkeretben a szót, képviselő úr, a házszabály nem teszi lehetővé. Amennyiben normál időkeretben kér szót, akkor öné a szó. Parancsoljon! SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Bocsánatot kérek, tisztelt elnök úr, és köszönöm a lehetőséget, annál is inkább, mert a következő napirendnél is érintve vagyok, tehát a saját közös időnkből is… De én is nagyon fontosnak tartom ezt a vitát, ezt a beszélgetést. Javaslom, hogy államtitkár úrral egy időpontot hozzanak vagy hozzunk össze, és lehet ezt folytatni természetszerűleg. A viccet félretéve, az előző gondolataimból egyet nem tudtam még megosztani, amennyiben kíváncsiak a kedves ellenzéki képviselőtársaim erre, szeretném elmondani. Itt sok mindenről szóltunk, sok mindenről beszélgettünk, a képzési programokról, felnőttképzési programokról, Hohn Krisztina említette a közfoglalkoztatás melletti programot. Megjegyzem, hogy az elmúlt harminc évben sok ilyenre lett volna szükség, amikor pedig mi elindítottuk, akkor pontosan a liberális sajtó támadott bennünket, és cinikus módon kérte számon, hogy hogy képzeljük ezt az egészet. Ez csak egy zárójeles megjegyzés. A következő, amit szerettem volna hozzátenni mindehhez, hogy egyszerűen nem lehet megkerülni, és ezt őszintén ki kell mondani, és el kell mondanunk, bármilyen ilyen jellegű vitában nem lehet kikerülni és megkerülni a személyes felelősséget. Tehát lehet itt sok mindenről vitatkoznunk az ország legszebb házában, munkahelyén, lehet sokféle módon, különböző érdekképviseletek bevonásával mindenféle projektet és uniós programot meg hazai finanszírozású programot is elindítani, de ha nem tudjuk az embereket motiválni… - mert kötelezni nem lehet az embereket, kötelező módon nem lehet bevonni az embereket. Én nem ismerem azt a példát, amit elmondott Ander képviselőtársam, a szingapúri példát. Gondolom, államtitkár úr kiválóan ismeri, és majd fogják is alkalmazni, hogy hogyan lehet együttműködésre késztetni, ha jól emlékszem, így fogalmazott, de kötelezni nem lehet embereket. Mit tehet az állam? Mi a társadalom felelőssége? Ezt kell nekünk, azt gondolom, itt vizsgálnunk, és hogy milyen eszközökkel tudjuk, ha nem is kötelezni, de motiválni, lehetőségeket biztosítani. Szerintem ezen kellene közösen agyalnunk, és közösen összetenni azt, amit tudunk, mert ez a legnehezebb kérdés ebben a tekintetben az itt felsorolt probléma vagy érintett térségek tekintetében. Még azt sem merem mondani, hogy kevés állami eszköz van. Lehet, hogy ezeket az állami eszközöket jobban, hatékonyabban lehetne kihasználni, tehát nem tökéletesek, ezt elfogadom, de a személyi felelősség oldaláról is sokkal többet kellene beszélni sokkal hangsúlyosabban, sokkal egységesebben ellenzék és kormánypártok, kormánypártok és ellenzék, mert ezt csak úgy lehet elérni. Tehát azt gondolom, hogy itt lehetne egy minőségi előrelépést tennünk, hogy a személyi felelősség, az egyéni akarat és az ehhez viszonyuló állami támogatás, eszközök és lehetőségek kiterjesztése, kiszélesítése hozhatna egy áttörést ezen a fronton. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, kíván-e még valaki a napirend keretében élni a felszólalás lehetőségével. Jelentkezőt nem látok, az általános vitát lezárom. (György László jelentkezik.) Megadom a szót György László államtitkár úrnak, a napirend előterjesztőjének, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. GYÖRGY LÁSZLÓ innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tanulom még a műfajt, ez látszik, jelentkeztem, de megkaptam a szót. Először is nem tudom, hogy kapott-e valaha ekkora reklámot doktori disszertáció a parlamentben (Derültség.), de nagyon köszönöm, és már csak annyit tennék hozzá, hogy a
