Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 7. csütörtök - 127. szám - Egyes törvényeknek a felnőttképzési tevékenység ösztönzésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY (DK): - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
2417 nehogy úgy járjunk, mint Piszkos Fred, akit megdicsért, az megnézhette magát, úgyhogy legyenek kíméletesek, kedves kormánypárti képviselőtársaim, mert államtitkár úrban egy nagyon-nagyon fölkészült, jó szándékú államtitkárról van szó. Államtitkár úr azt mondja, hogy 900 gyermekre terjed ki jelen állás szerint az a rendszer, amit egyébként teljes alappal itt az egekbe dicsért. Azért engedtessék meg, hogy ellenzékből viszont azt mondjuk, ha csak itt a puszta számot nézzük, ez édeskevés ahhoz, amilyen problémákkal ez az ország, ez a nemzet szembesül, és szembesülni fog az elkövetkezendő évtizedekben. Egyáltalán azt se tudjuk - megmaradva akkor itt a szingapúri párhuzamoknál -, hogy mondjuk, a hazai cigányságnak mekkora a lélekszáma. 2011-ben a népszámlálás alkalmával 315 ezren vallották magukat annak, aztán, ha a legfrissebb fölméréseket nézzük, akkor a Debreceni Egyetemről Pénzes Jánosék - már ez is jó néhány éves - azt mondták, hogy 900 ezer fős népcsoportról beszélünk. Azért hozom ezt ide, mert ha valakiket érint a felnőttoktatás kérdésköre, akkor ez az a társadalmi csoport, hiszen itt az előbbiekben már fölvázoltam, hogy a 2010-es adatok szerint 70-80 százaléka a felnőtt cigány lakosságnak csak alap iskolai végzettséggel rendelkezik. Márpedig ez az ország egészen egyszerűen nem tudja magának megengedni azt a luxust, hogy egy ekkora társadalmi réteget úgymond hordjon a vállán. Tehát igenis be kellene őket vonzani, integrálni kellene a nemzetgazdaság egészébe is. Ez viszont olyan számok mellett, mint amiket itt láttunk, még ha ez a program, amit államtitkár úr föl is vázolt, ragyogó kezdeményezés, nem fog működni. Hiszen akkor mondok egy másik számot: Papp Z. Attilától pontosan tudjuk, hogy már 2015-ben is volt 300 olyan gettóiskolának nevezhető általános iskola Magyarországon, ahol a cigány tanulók többségbe kerültek, és ha valahol kicsúcsosodnak azok a társadalmi problémák, amelyekről itt ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán is beszélünk, akkor pontosan ezek azok az intézmények. Én arra tudom biztatni államtitkár urat, hogy ha vannak ilyen kezdeményezések, akkor ne elégedjen meg azzal, hogy akkor most ez 900 gyermekre kiterjed, és akkor azt lehessen mondani itt a kormánypárti államtitkári székben ülve, hogy a pohár mégiscsak félig tele van, és az ellenzék mondja azt, hogy félig üres. Nem félig üres, sokkal inkább, sokkal inkább üres. Rá kellene kapcsolni, mert hitem szerint ennek a társadalomnak valóban a léte múlik azon, és azt is mondhatjuk, hogy egy nemzetstratégiai fontosságú dologról van szó, amikor az integráció sikerességéről beszélünk. Ha ez nem fog sikerülni, akkor, tisztelt képviselőtársaim, ennek az országnak egészen egyszerűen annyi. Ha megnézik azt, hogy milyen demográfiai trendek hatnak, akkor a század közepére leszünk ebben az országban, mondjuk, 7,5 milliónyian. Hogyha abból a 7,5 milliós lakosságból, túl azon, hogy milyen roncstársadalmi folyamatok érvényesülnek még, de 2,5 millió lesz annak a cigányságnak a lélekszáma, amelyik a jelen integrációs mutatóit vinné tovább, akkor egészen egyszerűen megpecsételődött a sorsunk, és igaza lesz majd Pokol Bélának, aki annak idején még azt írta, hogy annak a cigányságnak a vállaira nehezedne ennek az országnak az eltartása, a működtetése, amelyik cigányság a rendszerváltás óta nagy többségben, de önmaga is az államra, az állami transzferekre szorul. Az, hogy ebből a duplahurkos ördögi csapdából - államtitkár úr pontosan tudja, hogy miről beszélek, erről írt a PhD-dolgozatában - ki tudjunk keveredni közösen, magyarok, cigányok, mindannyian ebben az országban, és az a roncstársadalmi lepusztulási lejtő, ami képviselőtársam, Keresztes Lóránt szavaiból is híven kiviláglott, és ott a Dél-Dunántúlon, annak a perifériájára szorított és halmozottan hátrányos helyzetűvé nyomorított régióiban Dél-Somogyban, vagy DélBaranyában, az Ormánságban nap mint nap megtapasztalhatjuk, szóval, hogy ez megváltozzon, ahhoz ezekre a dolgokra rá kellene kapcsolni, mert így ebből lehet részeredményekre majd itt hivatkozni, de sok jó nem fog kisülni. Szászfalvi képviselőtársam megemlített egy nagyon-nagyon fontos dolgot, ez pedig a személyiségfejlesztés, a személyiségformálás ezeknek a képzéseknek a keretén belül is. Államtitkár úr éppen a szingapúri modell kapcsán írta, hogy ott két olyan dolog volt - legalábbis, ami most így nekem eszembe jut -, ami igazándiból előre tudta vinni az ottani maláj kisebbség, a 13,4 százalékos maláj kisebbség dolgát, amelyik nagyon sok tekintetben a hazai cigánysággal rokonítható, ez pedig
