Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 7. csütörtök - 127. szám - Egyes törvényeknek a felnőttképzési tevékenység ösztönzésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VINNAI GYŐZŐ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2391 kell dolgozni, hogy javulás legyen itt. De egy felmérést olvastam a törvényjavaslatra készülve, erre a vitára készülve: ma Magyarországon még nem sikerült igazán átvinni a köztudatba, hogy a felnőttképzés miért jó és miért fontos. Általában a 35 év alatti felnőttek választják. Tehát akik már 35 vagy 40 fölött vannak, azok csak néhány százalékban kapcsolódnak be a felnőttképzésbe. Volt egy ilyen mondás Magyarországon, talán most is megvan, hogy a „jó pap holtig tanul”. Most azt szeretnénk a felnőttképzéssel, hogy a társadalom széles köre tanuljon az élete végéig. Ez a lifelong learning. Ez az élethosszig tartó tanulás, mert olyan világban élünk, hogy ezt meg kell tenni. És ez a törvényjavaslat, amelyet a T/10313. számú törvényjavaslatként tárgyalunk, egyes törvényeknek a felnőttképzési tevékenység ösztönzésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat éppen ezt szolgálja. Tehát egy picit összefoglalva az előzményeket, egy kicsit jobban be kell vinni a köztudatba a felnőttképzést, hiszen Magyarországon még van mit javítani ezen. Még nem alakult ki a kultúrája, hogy olyan világ vesz körül bennünket, hogy egész életünkben érdemes és kell is tanulni, hogy érvényesülni tudjunk az életben. Tehát ez a tudás… - és leginkább a munkaerőpiacon, mert, ahogy a miniszterelnök úr szokta mondani, én magam is vallom ezt: ha munka van, minden van, ha munka nincs, semmi nincs. És ha munka van, akkor abból tisztességes bért lehet szerezni, és el lehet tartani a családot. Engedjék meg, hogy én is néhány pontban rátérjek arra, amit államtitkár úr elmondott, hogy miért is fontos ez a néhány módosítás. Hadd hozzak önöknek egy korábbi stratégiából egy mondatot: ez a lisszaboni stratégia, 2000-ben Lisszabonban az Unió elfogadta a gazdaságra. És hogy mennyire nem sikerült ezt megvalósítani, az mutatja, hogy 2010-ben egy újabb stratégiát, egy úgynevezett Európa 2020-as stratégiai programot fogadott el az Európai Unió. Ez az egy mondat a lisszaboni stratégiából, amit önkényesen vettem ki, húsz évvel ezelőtti, a következőt írja: Európa 2010-re a világ legdinamikusabban fejlődő, tudásalapú gazdaságává kell hogy váljon – hát, ez enyhén szólva sem sikerült -, mely képes a fenntartható fejlődésre, több és jobb munkahely és nagyobb társadalmi kohézió megteremtésére. Ennyi az idézet. Maga az Unió is látta, hogy ezen változtatni kell, és egy olyan stratégiai programot fogalmazott meg tíz évvel ezelőtt, amely hárompillérűvé tette a gazdasági növekedést. És itt jön be az oktatás, itt jön be a felnőttképzés. Az egyik, és azt gondolom, hogy a magyar kormány magáénak tekinti, az egyik, hogy intelligens növekedésre kell törekedni, ez az úgynevezett tudásra és innovációra épülő gazdaság, fenntartható növekedésre kell törekedni, környezetbarát és versenyképesebb gazdaságra van szükség. Államtitkár úr is hangsúlyozta a versenyképességet, és ez helyes is, én magam is így gondolom. A harmadik pedig az inkluzív növekedés, az inkluzív növekedés, amely magas foglalkoztatási szinttel, valamint szociális és területi kohézióval jellemezhető gazdaságot hoz létre. Kérem szépen, nem akarok itt most dicshimnuszokat zengeni, de a foglalkoztatási adatokra én még emlékszem - 2010 előtt ellenzékben voltam, 2006-ban indultam először országgyűlési választáson -, hogy milyen mutatók voltak. Ilyen ötven-egynéhány százalék volt a foglalkoztatási mutató, most pedig 70 százalék körül vagyunk. Tehát jelentősen sikerült ezen az elmúlt tíz évben változtatni; valamint a szociális és területi kohézió, hogy azokon a területeken - Szabolcs-SzatmárBereg megyéből jövök -, amelyek nehéz helyzetű térségek, hogyan sikerül gazdaságilag a felzárkózás. Nem könnyű terület ez, felzárkózni egy fejlettebb régióhoz vagy az ország központi részéhez, ez csak oktatással, szakképzéssel és felnőttképzéssel lehetséges, és természetesen egyetemi képzéssel is, de tudjuk, hogy nem mindenki tud egyetemre és főiskolára menni. A szociális kohézió pedig azt jelenti, hogy arról a munkaerőről sem mondhatunk le, amelynek alacsony a képzettsége, a skill nincs meg mindenütt, hanem éppen felnőttképzéssel azokat a szakképesítéseket, szakmai kompetenciákat megszerezni vagy eljuttatni hozzájuk, amelyekkel munkavállalóvá válhatnak. És akkor egy picit magáról a törvényjavaslatról, hiszem államtitkár úr, én így érzem, jól összefoglalta. A stratégiai célja ennek a törvényjavaslatnak vagy következő lépcsőnek a finomhangolás, ez is elhangzott, keresletorientálttá tegye a felnőttképzési rendszert, ne a kínálat domináljon, és ennek érdekében bevezetésre kerül a munkaerőpiaci előrejelző rendszer, amelynek
