Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 6. szerda - 126. szám - Megemlékezés a jászkun önmegváltás emléknapjáról - „A Kúria elnökének országgyűlési beszámolója a Kúria 2018. évi tevékenységéről a jogegység biztosítása és az önkormányzati normakontroll körében ” című beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a l... - ELNÖK: - DR. DARÁK PÉTER, a Kúria elnöke:
2270 A polgári jogegységi kezdeményezések esetében is arra utalnék, hogy a Kúria sokrétű jogegységi eszközrendszert használ. Nem minden kezdeményezésre kell jogegységi határozatban válaszolni. Ha éppen találunk olyan eseti döntést, ami a kérdésre választ ad, akkor ennek az eseti döntésnek a közzététele éppen olyan megnyugtatóan rendezi a felvetett jogkérdés értelmezésének a kérdését, mint ha nagy erőforrás-ráfordítással jogegységi eljárást vezetnénk be. Új felvetés a közjegyzői okiratokkal kapcsolatos felvetése a képviselő asszonynak. Ennek is utána fogok járni. Varga László képviselő úr az igazságügyi bizottsági ülésen is felvetette már a választási ügyek kérdését. Erre négyoldalas válaszlevélben adtam meg a választ. A képviselő úr nyilván a bírói gyakorlat változására szeretne jutni. A rendkívül megalapozott, négyoldalas válaszlevelemben azonban egyértelművé tettem, hogy a törvényi szabályok elválasztják egymástól a választási kifogásra legitimációval rendelkező személyek körét és a bírói jogorvoslati kérelmek benyújtására jogosult személyek körét. Itt megkívánja az érintettséget, amit a Kúria esetről esetre - több eseti döntéssel alátámasztva - vizsgál, és a joggyakorlat számomra kielégítőnek és megnyugtatónak tűnik. Új azonban számomra az a felvetés, hogy nem kielégítőek a választási jogorvoslati eljárásokban a bizonyítási szabályok. Nyilvánvalóan nem lehet eltekinteni attól a kérdéstől, hogy háromnapos eljárási határidő áll rendelkezésre. Az elmúlt években számos alkalommal volt közbeszéd tárgya önmagában az érintett felek értesítésének a teljesíthetősége. Ha még ehhez további bizonyítási eljárásokat párosítunk, akkor biztos, hogy nem lehet hatékony választási jogorvoslatot nyújtani. A nemleges és lehetetlen bizonyítás kérdését nyilvánvalóan fel lehet vetni, de egy ilyen eljárásjogi helyzetben, amikor három nap alatt kell a jogorvoslatot elbírálni, logikus és észszerű az a követelmény, hogy a kérelmet előterjesztő személy terjessze elő a lehetséges bizonyítékokat. A választási gyűlésekkel kapcsolatos felvetés új, az igazságügyi bizottsági ülésen nem hangzott el a képviselő úr részéről. Erre később fogok reagálni. Szakács László képviselő úr felszólalása inkább a jogalkotás irányába mutatott, mint a Kúria felé fogalmazott volna meg kritikákat. A devizahiteles ügyekkel összefüggésben a Varga-Damm Andrea képviselő asszony hozzászólásával összefüggésben elmondottak erre a felvetésre is vonatkoznak. Sebián-Petrovszki László képviselő úr felvetésével összefüggésben el tudom mondani, hogy helyes a meglátás, hogy valóban, a tények és vélemények határai mozognak, és egy számunkra szokatlan irányba változnak. (11.00) Ennek azonban nagyon fontos transznacionális okai vannak, nevezetesen a strasbourgi bírói gyakorlat, amelyet a magyar Alkotmánybíróság közvetítésével a rendes bírósági, kúriai bírói gyakorlat is - fogcsikorgatva ugyan, de - egyre inkább elfogadni látszik. Ennek a változásnak egyébként az a lényege, hogy a magánjogi tény és vélemény megítélése helyére egyfajta közszereplési kontextus, közbeszédi kontextus vizsgálata lép, és ez eredményezi a korábban tényként értelmezett körülmények véleményként való megítélését. Az Állami Számvevőszék döntésének megtámadhatósága körében az Alkotmánybíróság állást foglalt. Ajánlom a tisztelt képviselő úr figyelmébe az Alkotmánybíróság döntését, amely kimondta, hogy a megtámadás közvetett módon biztosított, tehát ha az Állami Számvevőszék döntésének bármilyen konkrét következménye hárul valamely érintettre, az ezt a jogkövetkezményt kimondó hatósági határozatot bíróság előtt megtámadhatja, és ebben a perben vizsgálható a hatósági döntés alapját képező állami számvevőszéki megállapítás jogszerűsége is. A bírósági szervezetet és a bírókat érintő, közszereplők részéről megnyilvánuló véleményekkel szembeni fellépés kérdésében azt a szomorú konklúziót kell levonnom, hogy az elmúlt években valóban sokkal határozottabb és egyértelműbb és minden egyes megnyilvánulással szemben rövid időn belül történő reagálás történt. Az elmúlt évek azt mutatták, hogy ez a fellépés nem hatékony. Nem tudom lebeszélni a közszereplőket arról, hogy a bíróság munkájáról politikai véleményeket fogalmazzanak meg; valószínűleg nem is az én feladatom. A közbeszédkultúra ebbe az irányba
