Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 5. kedd - 125. szám - Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): - ELNÖK: - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára:
2237 úgy próbálnak politikai hatalmat szerezni informális, nemzetközi csatornákon keresztül, hogy egy ilyen semlegesnek látszó civil álca mögé bújnak. (Nacsa Lőrinc: Így van!) És mi ezt nem támogatjuk. És mi egy olyan rendszert hoztunk létre, ahol ezek a szervezetek nem kapnak állami forrást, mert az a tevékenység, amit ők végeznek, az Magyarország számára nem hasznos. És én azt megértem, hogy ön mint ezeknek a szervezeteknek a fizetett ügynöke (Derültség az ellenzék soraiban.) itt a politikában és a parlamentben ezt szóvá teszi, de itt egy olyan véleménykülönbség fog fennmaradni közöttünk, amit, bármeddig ülünk itt, nem fogunk tudni megoldani, és ennek én kifejezetten örülök. Azzal az ellentmondással vagy azzal a paradoxonnal pedig nem tudok mit kezdeni, hogy egyrészt minden ellenzéki felszólalótól hallottam azt a mondatot, hogy amikor ők civil szervezetek vezetőivel beszélnek (Dr. Varga-Damm Andrea: Nem mondtam!), amikor ők civil szervezetek vezetőitől informálódnak, olyan szervezetek vezetőitől és olyan szervezetektől, amelyek ebben a pályáztatási rendszerben részt vesznek. Ez van az egyik oldalon, ez az egyik mondat. A másik mondat pedig az, hogy ezen a struktúrán keresztül csak fideszes pártszervezetek kaphatnak 2022-es választásra való felkészüléssel összefüggésben pártpénzt. Most akkor önök ilyen szervezetekkel kommunikálnak és vannak együttműködésben? Ez egy feloldhatatlan ellentét, ez egy logikai bukfenc, ez egy paradoxon. Tehát önök is elismerik azt, hogy azok a szervezetek, amelyekkel beszélnek, lehet, hogy ők panaszkodnak, hogy bürokratikus a szervezet, lehet, hogy ők panaszkodnak, hogy talán lehetne adminisztratív teherkönnyítést végezni, erről szól a törvényjavaslat, de önök maguk erősítik azt meg, hogy ezeknek a szervezeteknek semmi közük a politikához, hiszen ugyanúgy szóba állnak Nacsa képviselő úrral, mint mondjuk, Keresztes frakcióvezető úrral, és így a helyes, mert ők szövéssel foglalkoznak, bélyeggyűjtéssel foglalkoznak, kulturális programok szervezésével és minden más dologgal foglalkoznak. Csak ez egy olyan logikai ellentmondás az önök felszólalásában - és ezt több felszólalásban hallottam -, amit jó lenne feloldani, és az jót tenne a parlamentben zajló vita minőségének. Keresztes frakcióvezető úr - és végül ezzel fejezném be - két, a törvényjavaslat szövegéhez konkrétan nem kapcsolódó, de mégis a témakörhöz kapcsolódó kérdést tett fel, engedje meg, hogy erre röviden hadd válaszoljak. Az egyik a „Magyar falu” program. Én azt gondolom hogy a „Magyar falu” program - minden pátosz nélkül mondom - egy korszakos kezdeményezés, mert nem volt olyan nem külföldi fejlesztési forrásból, hanem hazai költségvetésből megvalósuló, célzott program, amely kifejezetten a legkisebb településekre fókuszált volna, ráirányította volna az egész adminisztrációnak, az egész közigazgatásnak, az egész kormányzatnak a figyelmét ezeknek a településeknek a problémáira, egy olyan struktúrát hozott volna létre, amelyen keresztül ezeknek a településeknek a hangja direkt módon megjelenik a Miniszterelnökségen is, tehát a kormányzás centrumában. Ez szerintem egy példamutató dolog. (22.50) Én, amikor a „Magyar falu” programról beszélgettünk, vitatkoztunk, eszmét cseréltünk a parlamentben, minden alkalommal elmondtam azt, hogy ugyan büszke vagyok arra, hogy 150 milliárd forintot szántunk erre a programra a tavalyi évben, és 150 milliárdot szánunk az idei évben is a költségvetésben erre a programra, de ennek az egésznek - egyetértek frakcióvezető úrral - akkor van értelme, ha ezt jövőre, jövő utánra, azt követően és azt követően is oda tudjuk adni, minimum ennyit, de ha lehet, még többet ezeknek a településeknek. Sajnos, a fejlesztési programok ilyenek, azok hosszú távban gondolkodnak, nem kormányzati ciklusokban. De én azt szeretném, annak örülnék, ha kialakulna egy olyan egyetértés itt a pártok között, hogy ők mindig figyelnék a költségvetés ezen sorát, és mindig örömmel nyugtáznák, ha ott van a következő költségvetésben, sőt azért lobbiznának, hogy minél több forrás legyen itt. Gondoljunk bele, tíz év alatt ez ezeknek a településeknek már nem 150 milliárd forintot, hanem 1500 milliárd forintot jelent, ami egy komoly segítség, olyan, amit soha nem kaptak még meg.
