Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 5. kedd - 125. szám - Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - NACSA LŐRINC (KDNP):
2233 Tehát azt meg kell érteniük, hogy amikor ez a fajta vélelem egy ellenzéki képviselőben keletkezik, az egyszerűen azért van, mert a társadalomnak legalább a fele elvárja, hogy ne csak tisztességesek legyünk, hanem látsszunk is annak. Hányszor szokták önök ezt idézni, amikor a szocialistákat akarják bántani, és ők hányszor szokták önök felé idézni?! Látjuk ezt a bokszolást, ezt az évtizeden átnyúló bokszolást. Úgy érzem, például amikor a költségátalányról beszél, hogy most mennyit adnak a tanácstagoknak, érdektelen, minimális összegekről van szó, dolgoznak, munkáért pénz jár, nem lehet belekötni. Én nagyon nem szeretnék ilyen piti szintig lemenni, hogy most akkor jár költségtérítés vagy nem, és hogy mennyi. Minimális összegekről van szó. Tehát aki ebben elkezd kötözködni, az tényleg buta. De van igenis ennek a javaslatnak olyan látszata, hogy ez nem azért született meg, mert most hirtelen rájöttek, hogy hú, valamit a szabályozásból kihagytunk vagy nem jól írtunk, hanem itt tényleg valamifajta lobbitevékenység torkollott ebbe. Én egyet kérek önöktől tisztelettel, önöknél van a kormányrúd: a kistelepüléseknek fejlődésre van szükségük minden tekintetben, nemcsak infrastruktúrában, nemcsak szolgáltatásokban, hanem mindenképpen emberi minőségben. Elhagyatott magyar társadalom él a kistelepüléseken; magába forduló, gyakorlatilag az M1 propagandacsatornáján felnövő és élő, pszichésen rendkívüli módon kiszolgáltatott embertömegek. Mi általában vagy az átlagos városi ember nem is találkozik velük, pedig a legnehezebb társadalmi csoport a magyar társadalomban. (22.30) És ha már úgy gondolják, hogy ilyen komoly pénzeket juttatnak azért, hogy a civil szervezetek útján valamifajta fejlődés történjék, tekintsék ezt valóban szent ügynek, ne váltódjék aprópénzre. Olyan nagy pénzek mozognak a költségvetésben, uniós támogatásokban, megrendelésekben, legyen ott az a pénz, amit valaki meg akar keresni, de ebben a szegmensben ne sajnálják a pénzt, és ebből a szegmensből irtódjon ki minden korrupció gyanúja, illetőleg olyan befolyás gyanúja, ami nem helyénvaló. Önök is tudják, látják, a korrupció zajlik, már nem is tagadják; az más kérdés, hogy mindig azt mondják, bizonyítsuk. De én most nem ezzel akarok foglalkozni, hanem azzal, hogy ha már Orbán Balázs államtitkár úr szent ügyként adta ezt elő, és küldetésként adta ezt elő, amiért ezt a jogszabályi módosítást idehozták, akkor tegyék már meg, hogy a gyakorlat során is ilyen szent ügy legyen ez, és végre egyszer, mondjuk, azt tudjuk mondani egy év múlva, másfél év múlva, hogy az elképesztő küldetéssel bíró Nacsa Lőrinc képviselőtársunknak igaza volt, és nem kell ebben semmi hibát vagy nem tisztességes szándékot feltételezni. (Nacsa Lőrinc: Most is mondhatja!) Nem tudom megmondani ebben a pillanatban egyébként, hogy fogjuk-e támogatni, mert az emberben egy iszonyatos kettősség dúl. Elmondtam önöknek, hogy nincs az a pénz, amit ne érdemelne meg a kistelepülések közössége, óriási pénz kéne egyébként költségvetési forrásból is a valódi, érdemi fejlesztésekre, és nem civil szervezetek segítségével, hanem valóban állami költségvetésből. Nem mindig sikerül azt a mértéket kicsikarni a költségvetési törvényből, ami nekik kellene, de ha önök valóban hosszú távon felelősséget éreznek a kistelepüléseken élő társadalommal szemben, és azon társadalommal szemben is, akik úgy urbánusak, hogy soha nem lesznek azok, és tényleg segíteni kellene visszatérniük abba a természeti környezetbe, ahol az ő valódi személyiségfejlődésüket ki tudják bontakoztatni, akkor ez az Orbán Balázs államtitkár által előadott szent ügy maradjon is az. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki sorokból.) ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Most megadom a szót két percben Nacsa Lőrinc képviselő úrnak. NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! A jobbikos képviselőtársak évtizedek óta nézik a bokszolást a vörös sarok és köztünk. Sajnálom, hogy a képviselő asszonyék választották azt a vörös sarkot, odaálltak melléjük, és most már nem nézik ezt a bokszolást kívülről, hanem beálltak abba a sarokba, és onnan folytatják. Azok mellé álltak be egyébként a sarokba, akiknél kormányzati politika volt az állami vagyon magánvagyonná válása és a rablóprivatizáció. Tehát pont minket vádol most
