Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 5. kedd - 125. szám - Egyes jogállási tárgyú és egyéb honvédelmi kérdésekkel foglalkozó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2181 beszél az államtitkár, ezért az órára tekintve láttam, hogy 12 perc 30 másodperckor tért át a törvényjavaslatra, és 2 perc 30 másodpercet szánt erre. (18.30) Tudja, államtitkár úr, ez azért baj, mert egyrészt valószínűleg nem igazán emeli az Országgyűlés tekintélyét, ha egy kormánytag bejön ide, és egy saját törvényjavaslatáról képtelen egyenes mondatokat mondani. Talán segítene a nézőknek, az érintetteknek, meg akár a történelem írásának a jegyzőkönyveken keresztül, ha egy kormánytag megtisztelné ezt az intézményt annyival, hogy a 15 percben esetleg elmondja, hogy mit és miért csinál a tárca, mit és miért javasol, és miért kéri, hogy ezt az Országgyűlés támogassa. De ennél talán súlyosabb érv az, hogy bár a tévéközvetítéseket már 2010-ben vagy 2011-ben lekapcsolták, mégis feltételezhető, hogy ilyen szakmapolitikai törvényeknél az érintetteket, katonák tízezreit vagy családtagjaikkal együtt százezreket érdekelhet az, hogy mi lesz az ő sorsuk, hogyan változik az életük. Ebben a törvényben bizony nem egy olyan szabály van, amely konkrétan a katonák életét, fizetését, munkaidejét és sok minden mást változtatni fog. Őket nem megtisztelni azzal, hogy a minisztérium nevében legalább nagy vonalakban elmondják, hogy miről is szól ez a törvény, szerintem nincs rendben. És mindenféle bírálat nélkül - tudom, hogy nem a jelenlegi levezető elnök volt - a levezető elnökök éberségére szeretnék apellálni, mert szerintem ez már a házszabályon túlmenően sincs rendben. Az első 12 perc 30 másodpercben államtitkár úr egyébként hosszan méltatta és köszönetet mondott az állománynak, a rendvédelminek és a honvédelminek is - ez utóbbihoz szeretnék én is csatlakozni -, és nemzeti ügyként jelölte meg a honvédelmi kérdést az államtitkár úr. Mi is köszönjük a munkájukat, de az a kérdésem, hogy önök ezzel a törvényjavaslattal hogyan köszönik meg a munkájukat, államtitkár úr. Ezzel a törvényjavaslattal, amellyel a túlszolgálatot egyetlenegy tollvonással mintegy egyharmadával, háromszázról négyszáz órára növelik - ahogy az már elhangzott, ez ötven napot jelent egy évben -, hogy köszönik meg az ő szolgálatukat? Lehet szép szavakat mondani, de önök döntenek ezeknek az embereknek a sorsáról. Ha minden rendben van a honvédségnél, és ahogy miniszterelnök úr már elmondta, hogy hány tízezren dolgoznak és szolgálnak a honvédségnél, akkor miért kell négyszáz órára emelni törvényben? Nem átmeneti jelleggel, nem a koronavírus-járványra hivatkozva, a mindent is eldöntő kormányzati felhatalmazással élve év végéig vagy a veszélyhelyzet elmúltáig emelik meg az elrendelhető túlórák számát, hanem innentől kezdve, köszönjük szépen, négyszáz óra. Ez jár a magyar katonának köszönetként a magyar kormánytól. Szerintem a köszönetet valahogy máshogy képzelik el az emberek, lehet, hogy inkább béremeléssel vagy túlóracsökkentéssel. Bizonyára fogalmi zavarok lehetnek itt. Most végigmegyek azokon a pontokon, amik vannak a törvényben, ha már a kormány ezt elmulasztotta, mert hátha valakit érdekel, hogy mi is van a törvényjavaslatban. Az egyik nagyon nagy kérdés, hogy jelenleg a hivatásos állományba felvenni honvéd tisztjelöltet, honvéd altisztjelöltet, HM-rendeletben meghatározottak szerint szerződéses vagy önkéntes szolgálati jogviszonyban állókat, továbbá a HM alkalmazottait lehet, illetve rendvédelmi szervtől áthelyezett hivatásost. Az új javaslatuk szerint hivatásosként állományba lehet majd venni - idézem: - polgári életből jövő személyt. Pont. Ez a törvényben körülbelül ezzel a konkrétsággal és ezzel a széles körű kifejtéssel található meg. Miről szól ez, államtitkár úr? Azt nyilván mindenki érti, hogy ha valaki a munkája, élete során a honvédelem területével érintkezett, érintkezik, akár még csak a minisztérium munkatársaként is, az jogot formálhat arra, hogy csatlakozzon a honvédséghez. De úgy általában ezt az egy mondatot berakni a törvénybe, és mindezt rögtön úgy, hogy altisztként vagy tisztként kezdheti a pályafutását, az minimum magyarázatra szorul. A mi megítélésünk szerint ennek valamilyen részletét vagy garanciális szabályait illene belerakni a törvénybe, pontosan azért, amit a jobbikos vezérszónoktársam már szintén megemlített, hogy ez
