Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 5. kedd - 125. szám - Az agráriumban létrehozandó krízisbiztosítási rendszer működéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2165 védőszolgálatba történő bevonás lehetőségeitől. Nem tudom, a miniszter úr tud-e majd nekem válaszolni, nagyon szeretnék választ kapni arra, hogy ez az intézkedés hogyan függ össze a mezőgazdasági krízisbiztosítási rendszer létrehozásával. Most rátérek a hozzászólásom második felére. Én azért nem vagyok annyira optimista, mint amit az ellenzéki kollégáim, képviselőtársaim elmondtak. Itt talán azt is hallottam, és majdnem elbizonytalanodtam a krízisbiztosítási rendszer létrehozásával kapcsolatban, de a törvénytervezetben szerepel, hogy ez összefügg az időjárási - aláhúzom - és más kockázati tényezők miatti veszteség valamilyen módú biztosításával. De ott van az elején az „időjárási”. (Dr. Nagy István közbeszól.) Igen, de az időjárás egy kemény tényező. Már rögtön ott vagyunk az én fő témámnál, az éghajlatváltozás, a klímaváltozás és a mezőgazdasági összefüggéseknél. Nemcsak azért, mert ez a témám, hanem azért is, mert azt gondolom, hogy ezek nagyon keményen összefüggnek, és ha ezeket a kérdéseket nem kezeljük a helyén, akkor nem lesznek jó megoldások. Tehát ha minden ugyanúgy fog menni a mezőgazdaságban, az agráriumban, mint eddig ment, akkor azt kell mondanom, hogy persze, létre lehet hozni egy ilyen krízisbiztosítási rendszert, de lehet, hogy csak annyit fog érni, mint halottnak a csók, mert akkora kiesések lesznek, hogy nincs az a pénz, még a központi költségvetésből sem, ami ezt majd biztosítani tudja. Ezt szerettem volna az elején elmondani. De azért, remélem, egyetértünk abban, miniszter úr, hogy a mezőgazdaság Magyarországon is, persze, máshol is, a klímaválságnak az egyik legjobban kitett ágazat. Azt érzékelem, hogy a kormány óvakodik attól, hogy klímavészhelyzetet hirdessen ki, illetve az Országgyűlés, amely többek között keretezhetné tulajdonképpen a mezőgazdasággal kapcsolatos tényleg égető problémákat. Mondhatom azt is, hogy tényleg szó szerint is akár égetőek ezek a problémák, mert amikor egymást követő második évben kell tavasszal aszályt hirdetni az elmaradó csapadék és az eddig szokatlan perzselő meleg miatt, az már tényleg problémát jelent. Fontos téma ez azért is, mert különösen érzékenyen érinti a nagybirtokokat, ezt tudjuk. A nagyipari, vegyszerekre, talajforgatásra és monokultúrára alapozott, a talaj humusztartalmát vészesen csökkentő gazdálkodás ugyanis rendkívül sebezhető - azt hiszem, miniszter úr, ezt ön nagyon jól tudja -, különösen ott, ahol az értékes mezőgazdasági melléktermékeket, egyszerűbben a szalmát a földekről erőművekbe szállítják ahelyett, hogy a talaj szervesanyag-tartalmát közvetlenül vagy az állattartáson keresztül közvetve szerves trágyaként használnák, hogy azt javítsák. Persze, tudjuk azt, hogy most nem boldog senki sem, aki növénytermesztéssel foglalkozik. Múlt héten hallottam éppen a tévében, hogy ebben az évben könnyen lehet, hogy az aszály miatt a kalászosoknál a terméseredmény-kilátások a felére csökkennek. Én nem tudom, így van-e, de ezt az információt hallottam. Azt is tudjuk, hogy azok a nagy földbirtokok, amelyek tavasszal a termőterületük 50 százalékán drágán vásárolt hibrid kukoricát vetettek a porba, ők különösen meg fogják most érezni a problémát. Már a tavaszi szántáselmunkálás, magágykészítés során is porban járt a traktor, tényleg porzik mindenhol az út is. A szélerózió alsó becslések szerint másfél millió hektáron pusztítja a talajainkat. Most tavasszal is ezt mindenhol teszi, ahol a hagyományos őszi szántást követően tavaszi vetésű növényeket termesztenek. Ez nagyjából az ország vetésterületének a fele. A szélerózió mellett a vízerózió is jelentősen csökkenti a talajaink szervesanyag-tartalmát, ezt nyilván akkor, amikor intenzívebb esőzések alakulnak ki. Ennek mértéke a becslések szerint a szélerózió által okozott veszteség közel kétszerese. Hazai termőtalajaink közel 30 százaléka tartozik az erősen erodált kategóriába - biztos vagyok benne, hogy miniszter úr nagyon jól tudja ezeket a számokat, de azt gondolom, az utókornak érdemes elmondani az Országgyűlésben is -, és ez a probléma a termőterületeink közel felét érinti. Évente 80-100 millió köbméter talaj, ezzel másfél millió tonna szerves anyag pusztul el, ami természetes úton nem pótolható. Így nem csoda, hogy ezek a termelők rendkívül kitettek az extrém időjárási viszonyoknak. Ez nyilván olyan jelentőségű probléma, hogy ezzel a kormánynak is nagyon komolyan kell foglalkoznia. Nyilván, ahogy utaltam rá, nagyon hangzatos a mezőgazdasági krízisbiztosítási rendszer létrehozása, aminek a célja - idézem: - a mezőgazdasági termelők időjárási
