Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 5. kedd - 125. szám - A földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról és a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlan-nyilvántartási rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz):
2141 Azért azt hozzá kell tenni, hogy a magyar gazdatársadalom, a magyar mezőgazdaság annyira, amennyire tudott, alkalmazkodott ehhez a helyzethez, hiszen ha kimegyünk a határba, látjuk, hogy művelik a földeket, nem látszik az, hogy mondjuk, egy osztatlan közös elhanyagoltabb lenne, mint a mellette lévő saját tulajdonú tábla. Tehát mind a használatnál, a haszonbérletnél, mind az agrártámogatásoknál sikerült áthidaló megoldásokat találni, de ezek nem végleges megoldások természetesen. Tehát a gond megmaradt, és 2010 után a nemzeti ügyek kormánya megkezdte ennek az osztatlan közös tulajdonnak a megszüntetését. Az akkori megoldás, ami most is hatályban van tulajdonképpen, egy hosszabb távon működőképes modell, de talán eljött az idő arra, és a gazdatársadalom is van olyan anyagi helyzetben, hogy most egy gyorsabb megoldás legyen. Vannak arra eltérő, elrettentő példák, hogy milyen helyzetekkel állunk szemben: 300 tulajdonos van, mondjuk, 100 hektáron, 3 tulajdonos van 1 hektáron, vagy 303 tulajdonos van 10 hektáron. Tehát van a Balaton mellett olyan domboldal, amire annak idején különböző tulajdonosjelöltek rámentek. Most van 300 tulajdonos, és nem is tudják művelni, semmiben sem tudnak megállapodni; kimérni sem lehet, hasznosítani sem lehet. A terület egy dzsungellé változott. Tehát vannak sajnos ilyenek is. Sok tulajdonos időközben eltűnt, meghalt, elköltözött. Ez komoly gond azok számára, akik a földjükön szeretnének gazdálkodni. Ezért is időszerű ez a javaslat. Most a tulajdonosok jelentős része vagy az ő közvetlen leszármazottaik még élnek, és így személyes kapcsolatteremtés lehetséges azok között, akik gazdálkodni akarnak, és azok között a tulajdonosok között, akik esetleg megválnak már, eladják az ingatlanrészüket vagy az aranykoronájukat. (15.20) Ezt azért is tartottam fontosnak elmondani, mert Varga László képviselő úr, aki egyébként nagyon figyelemre méltó gondolatokat fogalmazott meg - és szerintem ez mindenkire érvényes, akik hozzászóltak -, mondta, hogy tíz évet kellett várni ebben az esetben. Én azt mondom, hogy a tíz év nem telt el munka nélkül, hiszen most is zajlik az osztatlan közös tulajdonok megszüntetésére egy országos program. Csak zárójelben jegyzem meg: annak idején az MSZP nem foglalkozott ezzel a gonddal, más korábbi kormányoknak is meghaladta a teherbíró képességét. Itt talán érdemes egy nagyon rövid történeti áttekintésbe bocsátkoznunk, hiszen ez a program tulajdonképpen a 2010 utáni, tehát a kormányváltás utáni időszak egyik legfontosabb beavatkozása volt Magyarországon a földtulajdonviszonyokba. Tudjuk, hogy volt a „Földet a gazdáknak!” program haszonbérleti része, volt földértékesítés, de ezzel párhuzamosan zajlik ma is ez a földszétmérési eljárás. A részarány a földkiadás során létrejött osztatlan közösre terjed ki, tehát kisebb körre. Itt európai uniós egyezkedések és egyeztetések is voltak egyébként. Az volt a filozófiája ennek a programnak 2012-ig - tehát elég régen kellett beadni hozzá az igényeket -, hogy ahol kérték ebben a kategóriában, ott az állam kiméri a földet. Nagyon tanulságos lesz, hogy a körülbelüli kétmillió hektárból, amit érint ez a mostani folyamatban lévő program, mindössze egymillió hektárra kérték az érintettek a kimérést. Tehát van egy olyan rész, aki vagy érdektelen, vagy jó neki a mostani állapot. Nem kérte. Holott az állam a kimérési költségeket és magát az egész eljárást is magára vállalta. Most ennél az egymillió hektárnál is - a számok nagyságrendiek - mintegy 30 százaléknál a Nemzeti Földalap adta be kimérésre az igényt, mert az volt a feladatszabás, hogy ahol az államnak bármilyen kis része van, ott segítsük, hogy az osztatlan közös megszűnjön, és ezáltal a földvárományosok, tulajdonosok tényleges kimért területhez jussanak. Sokan még vissza is léptek, hiszen zárójelben azért tegyük oda, hogy van, akinek jó az osztatlan közös. Jó annak, akinek így is megfelelő a haszonbérleti díj, jó annak, aki műveli a más földjét, mondjuk, olyanokét, akikről nincs tudomása, eltűnt, nem fellelhető, elhunyt. Üdvös az, hogy 120 évnél most lesz egy határ arra, hogy vélelmezni, majd valószínűsíteni lehet, hogy az a honfitársunk már nincs az élők sorában. Most már
