Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 5. kedd - 125. szám - A földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról és a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlan-nyilvántartási rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2123 És aztán optimális méretű birtokméret kialakításáról beszélnek mint célról. Ebben is jó lenne már őszintén beszélnünk. Jó néhány agrártörvénynél felmerül ez a megfogalmazás - mégis, önöknek mi jár a fejében, amikor erre gondolnak? Mert ha azt nevezik optimálisnak, hogy 300 hektár birtokmaximummal rendelkezhet Magyarországon egy természetes személy, akkor például miért teszünk most megint csak kivételt ezen törvénnyel? És nem számít bele az így szerzett, az osztatlan közös tulajdon megszüntetése során szerzett földtulajdon nem számít bele ebbe a birtokmaximumba, ami szerintem elfogadhatatlan, és bőven lehetett volna időt adni arra, hogy ha fennáll az az adott helyzet, hogy az osztatlan közös megszüntetése során valaki ezen 300 hektár fölé emeli a földtulajdonát, akkor egy bizonyos türelmi időszakon belül - mondjuk, a következő évig - meg tudjon szabadulni akkora földterülettől, hogy az ismét beleférjen a 300 hektárba. Ez, azt hiszem, komoly visszaélésekre adhat okot, de hát erről sajnos már más törvények kapcsán is beszélhetünk, hiszen az ezt megalapozó vagy ennek egy részágát kezelni próbáló termelőszövetkezeti földterületeket felszámoló törvény kapcsán is hasonló dilemmákkal találkoztunk, és ott sem kaptam arra érdemi választ, hogy erre miért is van szükség. Más tekintetben viszont a jogszabály egyáltalán nem volt elég bátor. Mondjuk, az örökléshez nem mertek hozzányúlni, pedig már a polgári törvénykönyv nagy módosítása kapcsán is itt egy - akkor számomra úgy tűnt - érdemi és őszinte vita alakult ki azzal kapcsolatban, hogy a birtokaprózódás végső soron akkor akadályozható meg fenntartható módon, ha az öröklés szabályaiba is valamilyen módon belenyúlunk. Szintén aggasztó a jogorvoslat hiánya, miközben végső esetben, amikor a magyar állam kénytelen beavatkozni és tulajdonba veszi a területet, abban ez esetben világosan leírják, hogy a felek a kártalanítással összefüggő jogvitájuk esetén bírósághoz fordulhatnak. Viszont amíg a magyar állam nem lép be ebbe a történetbe, addig ez a lehetőség nincs meg. Mindezt úgy is lehet értelmezni, hogy ha a magyar állammal szemben pereskednek, az nem baj, hiszen majd a magyar adófizetők úgyis finanszírozzák, ha esetleg a magyar állam elveszíti ezt a pert. Ellenben ha az önök kedveltjei, kinézettjei, egyértelműen ezen jogszabályok alapján a meglévő nagygazdák érdeke sérülne vagy az ő érdekeik kerülnének veszélybe egy-egy bírósági döntés kapcsán, ezt megakadályozandó erre nem is lesz mód a többi tulajdonosnak, tehát itt a jogorvoslat iránya nagyon szembetűnő. Olvastam valahol ezt a példát, de ide akarom hozni, mert szerintem jól szemlélteti, hogy azok számára is világos legyen, akik esetleg nem ezen a területen mozognak, hogy mire gondolok. (13.50) Ha, teszem azt, azt mondja majd a kormány valamelyik nap, hogy teljesen tarthatatlan, hogy a magyar emberek mondjuk, Budapesten bérházakban, 15-20 négyzetméteres, egy szoba-konyhás lakásokban élnek, és ez a mai világban már nem elfogadható, ezért őket kilakoltatják, de persze a szomszédos luxusapartman majd kártalanítja őket, hiszen neki pont jó lesz bővíteni az ingatlanát egy pluszhelyiséggel; és ezt majd valamiféle pozitív köntösben próbálnák itt eladni. Tehát szerintem ez ezt az érzetet kelti sokakban, akik találkoznak majd a gyakorlatban a törvény végrehajtásával, mert tény, hogy elborzasztó szám, hogy három és fél millió tulajdonosról beszélhetünk, akit érint ez a több mint egymillió hektár, de azért azt ne állítsuk, hogy itt mindenki ezek közül meg akart szabadulni ettől a helyzettől. És tudom, hogy jogosak azok a példák, amelyek itt rendre felmerülnek, hogy a föld használhatatlanságát súrolja sok esetben az a rengeteg és elérhetetlen tulajdonos, aki fennáll egy-egy terület kapcsán, de azért nem ez a nagy általánosság. Tehát jó néhány esetben, sőt az esetek többségében ez egy jól kialakult, meglévő művelési rendben normálisan zajló folyamat, ahol a tulajdonosok elégedettek voltak azzal a helyzettel, ami jelenleg van, tehát hogy évről évre megkapták a nekik járó bérleti díjat, és ezzel számolhattak minden évben, és köszönik szépen, ők nem feltétlenül akarnak ebben a folyamatban részt venni. (Dr. Nagy István közbeszólására:) Akkor kötelező lesz számukra; ha úgy dönt az adott földterület, az 50 plusz 1 százalék, hogy igenis kötelező olyanoknak is belevágni ebbe, vagy olyanokat is belevonni ebbe, akik ezt nem szerették volna.
