Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 5. kedd - 125. szám - A földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról és a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlan-nyilvántartási rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - FONT SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2121 maradék ingatlanokkal mi történjen az osztatlan közösön belül. Most erre is javaslatot tesz az előterjesztés. Ezen túl kényszerközösségek is jöttek létre az OKTM-program keretében végül is. Ezek a szétírás ellen ható tényezők ugyancsak hátráltatták az eddig működő programot, hiszen a program, a mostani benyújtott törvénytervezet is külön foglalkozik vele, hogy sok esetben a személy és lakcím nem beazonosítható egy tulajdoni lap esetében. Sok esetben a hagyatéki eljárás nincs befejezve, sok esetben külföldi a tulajdonos, sok esetben elhalálozott a bejegyzett tulajdonos, és vannak élő tulajdonosok, akik a részarányuk, a tulajdoni részük kicsinysége miatt egyszerűen hanyagul állnak hozzá, nem érdekli őket, hogy a többség mit szeretne tenni, nem vesz részt a folyamatokban. Ezzel a hanyag magatartásformával gátolta a többség, a gazdálkodásban érdekelt társakat, hogy a tulajdont írják szét, és mindenkinek egyértelmű legyen, hogy melyik az a földterület, amelyiken ő gazdálkodhat. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a magyar mezőgazdaság fejlődésének egyik gátja most már, ez egészen bizonyos, ez a nagyarányú, az előbb már általam említett, 2,4 millió hektárban érintett osztatlan közösök rendszere. Gondoljuk el, hogy ilyen területre ki merne hosszabb távon beruházni, hitelt felvenni, és még sorolhatnám azokat a gazdaságfejlesztő lépéseket, amelyektől eltántorítja a tulajdonost maga az osztatlan közös tulajdoni rendszere. Itt jön az a javaslat, amely azt mondja, hogy legyen elégséges az 50 százalék plusz 1 tulajdoni arány az osztatlan közös szétírásának elindításához; értesítsük ki az összes érintett tulajdonost. Legyen kényszerítő, inspiráló erő, hogy jó lesz részt venni ebben az egyezségben, egyezkedésben, mert az 50 százalék plusz 1 eldöntheti a folyamat teljes egészét és talán azt is, hogy melyik földrész kié lesz és hova kerülnek kijelölésre a maradék földrészek azoknak, akik nem vesznek részt a folyamatban, és majd esetleg nem a kedve szerinti földrészlet az, amelyet ő végül meg fog kapni. Tehát inspiráló hatású a törvény arra, hogy akik eddig ódzkodtak ettől, hanyag magatartást tanúsítottak, azok legyenek szívesek, vegyenek részt, mert rosszabbul járhatnak, ha nem vesznek részt. Ez egyértelmű, hiszen a folyamat azt mondja, hogy lesz egy úgynevezett osztóprogram, amely a jelzett ingatlan teljes egészét megmutatja és gyakorlatilag a kezdeményező tulajdonostársak ügyvédi segédlettel, felügyelettel elkezdhetik a fizikai megosztását ennek a területnek. Itt jön életbe a 90 napos változásbejelentési tiltás és minden egyéb védő intézkedések természetesen. De a folyamat innentől kezdve az 50 százalék plusz 1 tulajdonosi birtoklók kezébe kerül, és nyilvánvaló, hogy e folyamatban érdemes a következőkben részt venni. A törvénytervezet természetesen kitér arra is, hogy mi van azokkal, akiket ez továbbra sem érdekel, meg olyan kicsi a területük, hogy már nem szabadna azon mezőgazdasági művelést folytatni: szőlő-gyümölcs esetében a 3 ezer négyzetméter alatti szántóföld, rét-legelőnél az 1 hektár alatti területek. Ilyen esetben inspirálja őket a törvényjavaslat arra, hogy az osztandó területen belül a tulajdonosok egymás között éljenek az adásvételi, birtokátadási lehetőséggel, és esetleg így szabaduljon meg a nagyon kis tulajdoni résszel rendelkező ettől a területtől. (13.40) S ha ebben nincs egyezség, akkor jön az az elképzelés, hogy a tulajdonosok többsége, akik igenis művelni szeretnék a területet, és valószínűleg kezdeményezték a szétírást, magához válthatja a kisebb területeket, és nyilvánvaló, hogy egy értékbecslés útján megállapított áron ezt ki kell fizetni az érintett kis földdel rendelkező tulajdonosnak. És természetesen létezhetnek olyan extrém esetek, amikor semmilyen módon nem jutnak egyezségre, nemcsak azért, mert olyan eleve elaprózott területről van szó, amit nem szabadna már továbbosztani - ekkor talán jó lenne, ha egy tulajdonoshoz kerülne a terület -, de bizony létezhet olyan, hogy sem a tulajdonosi egyezség, sem pedig a tulajdonostárs általi pénzbeli megváltás nem jutott dűlőre, nem jutottak dűlőre ezzel a technikával sem. Itt nincs mese, akkor az állam tulajdonába kell hogy kerüljön ez a terület az előbb említett megváltással, és majd az állam rendezi annak a sorsát. Nyilvánvaló, hogy fel fogja ajánlani a település környezetében élő gazdálkodóknak, hiszen a legfőbb cél, hogy ne maradjon megműveletlen terület. Ne maradjon olyan bizonytalan terület, amelyről tudjuk, hogy a tulajdonosa nem igényel földalapú támogatást, de azért valakik használják,
