Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 5. kedd - 125. szám - A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény, valamint a külképviseletekről és a tartós külszolgálatról szóló 2016. évi LXXIII. törvény módosításáról szóló törvény... - DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
2102 udvariasan végighallgatjuk vagy végigszenvedjük az ellenzéki képviselőket, nyilván az elmondottak ezt a skálát szélesíthetik, de azért egy parlamentnek, egyezzünk meg abban, hogy mégsem ez lenne a dolga. Nagyon remélem, hogy amikor ez a mostani kormány majd ellenzékbe szorul, mert előbbutóbb eljön ez a pillanat, akkor őt sem éri olyan méltánytalanság, hogy konkrét feltett szakmai kérdésekre nem kap konkrét szakmai választ, de a másik láb bizony hiányzik. Van egy elképesztően elszabadult albérletpiacunk, a hazai ingatlanpiac vadhajtásai, amiről képviselőtársam már egypár szót mondott a belvárosi ingatlanok tekintetében. Magyarország Kormánya 2010 óta még egy tisztességes Airbnb-szabályozásig sem jutott el, amit azért tartok komoly problémának, mert számos honfitársunk napi szinten szembesül olyan irreális megélhetési költségekkel, amelyek korábbi korszakokban valamennyire bele voltak értve először egy férfiember fizetésébe, aztán a család bevételébe. A globalizáció egyik nagyon káros hatása az, hogy a lakhatás költségei gyakorlatilag externalizálódtak a korábbi fizetésekből, és a családokon ez úgy csapódik le, hogy valamilyen pótlólagos forrásból kell jellemzően finanszírozniuk ezeket. Magyarországon az átlagbért összevetve, mondjuk, az albérletek átlagos budapesti vagy nagyvárosi költségeivel, azt látjuk, hogy tulajdonképpen még egy fizetésre szükség lenne ahhoz, hogy ezt ki tudják termelni. És ez pusztán piaci anomália, kereslet-kínálati viszonyok függvénye, mert amíg most a külföldi ingatlanpiaci befektetésekhez bátorító kezet nyújt ezzel a javaslattal a kormányzat, és szakmai legitim vita, hogy ezt milyen módon lehet, érdemes vagy célszerű megtenni, addig a belpiacon ugyanezekkel az anomáliákkal látszólag nem foglalkozik, hisz engedte elszabadulni az albérletárakat. Tőlem távol áll egyébként a berlini típusú tervezet, a hatósági befagyasztás, hiszen piacgazdaságban hívő közgazdász vagyok, de azt el kell mondanom, hogy a semmittevés a legrosszabb ebben a helyzetben. A „Mi Várunk” program című koncepcióval a Jobbik azt tette le az asztalra, hogy állami háttérrel kellene bérlakások tömegét építeni. Ezen bérlakások tömegének megépítését követően pedig egy nagyon csökkentett albérleti díjjal, akár a mostani piaci albérleti díjak felén-harmadán kellene ezeket beköltözhetővé tenni. Hat-nyolc év sikeres együttélést, és ami nagyon fontos, a társadalmi együttélés szabályainak szigorú betartását követően pedig el kell kezdeni a beköltözőkkel arról tárgyalni, hogy bekerülési költségen hogyan és milyen módon vásárolhatnák meg ezeket az ingatlanokat. Ily módon egy évtizeden belül a kínálati oldal szélesítésével tudnánk elérni azt a relatív és markáns árcsökkenést, árcsökkentést, amit most a kormányzat semmilyen eszközzel nem tud produkálni. Márpedig, ha azt szeretnénk, hogy magyar családok itthon boldoguljanak, gyermeket vállaljanak, és sikeresen, generációkon átívelő módon ezt az országot, ezt a hazát tudják gyarapítani, akkor nem tehetjük meg, hogy nem vesszük figyelembe ezeket az elképesztő folyamatokat. Pont ez fáj nekem, hogy az indoklásban azt hallottuk ma, hogy ami előttünk fekszik, ez a gazdasági mentőcsomag egyik lépése. Én értem azt, hogy bizonyos cégek számára ez a csomag segítséget fog nyújtani, csak azt látom, hogy a másik láb, amely tipikus, egyszerű magyar emberek tipikus problémáiról szól, az egész egyszerűen nem készül el. Nemhogy törvényjavaslat nem lesz belőle, még csak nem is vitázik róla a parlament. Azt látjuk, ha megnézzük, hogy a gazdasági mentőcsomag tekintetében miről kellene nekünk itt ma vitatkoznunk, például a multicégek tekintetében egy elbocsátási moratóriumról. Hiszen azt látjuk, hogy azok az autógyárak, amelyeket kedvezményez és nagyon komoly szinten ez a kormány, sorra bocsátják el az alkalmazottaikat kíméletlen módon, sokszor kegyetlen módon, és olyan cégekről beszélünk, akik más magyar emberek adóforintjaiból, de még a most elbocsátottak adóbefizetéseiből is kapják azokat a kedvezményeket, amelyek eredményeképpen kiemelkedő profitot tudnak produkálni Magyarországon. Kellene tárgyalnunk ma itt a bankrendszer közteherviselésbe való bevonásáról. Hiszen azt látjuk, hogy 30-40 milliárd forintnyi - nem akarok nagyon negatív jelzőt használni, de ilyen, a sajtónak eladható, de nem valós - közteherviselési tételekkel terhelik őket. De ha semmi mást nem csinál az ember, mint megfogja a hivatali gépét, beüti a Google-n azt, hogy bankolás költségei Magyarországon, az egyik első cikkben találni fog egy olyan diagramot, ahol azt látja, hogy alacsony
