Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. február 17. hétfő - 105. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - HARRACH PÉTER (KDNP):
22 Ön, tisztelt frakcióvezető úr, itt a Házban gyakran hivatkozik arra, hogy a nép pártján állnak, de hogy mennyire, azt jól láttuk pár héttel ezelőtt Ózdon. Az ózdi polgármester úr uszodázni méltóztatott vala, ezért nyomott áron kivette az uszodát úgy, hogy a vendégeknek hamarabb kellett távozniuk. (Közbekiáltások a kormánypárti padsorokból, köztük: Úgy van!) Pont annyira vannak önök a nép pártján, mint Bástya elvtárs volt (Dr. Rétvári Bence: Lúdas Matyi! - Közbekiáltások a kormánypárti padsorokból: Döbrögi! - Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.), ami egyébként abból is látszik, hogy miközben itt a Házban hangzatosan béremeléseket követelnek, azokon a helyeken, ahol felelős pozícióban vannak, például polgármestert adnak, semmit, de semmit nem valósítottak meg. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Ön nem tudja itt annyira megemelni a hangját, nem tud annyit provokálni, hogy az elfedje azt a nyilvánvaló tényt, hogy a Jobbik azokkal kötött paktumot, akik egyszer már a szakadék szélére lökték ezt az országot, vagy - ahogy ön fogalmazott - tolvajokkal szövetkeznek. Lehet, hogy egy-két baloldali jelöltet bejuttatnak, de közben a Jobbik 20 százalékról az 5 százalékos küszöb környékére esett, és önnek ebben személyesen is nagy szerepe van (Balla György: Úgy van!), amivel majd el kell számolnia. (Arató Gergely: Most volt tisztújítás náluk!) Javaslom, hogy idézzük fel Jakab Péter korábbi mondatait. Idézem: „Gyurcsányék célja nem a rend, hanem a hatalom megszerzése bármi áron, ha kell, korábbi elveiket is szembeköpve.” Önök most ebbe a klubba igényeltek tagságit és meg is kapták. Mostanra a Jobbik végleg eggyé lett a baloldallal, akár nagyítóval, akár távolról nézzük. Innen, azt gondolom, nem lesz visszaút, az öröm Gyurcsány Ferencé, a felelősség az önöké. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK: Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Harrach Péter frakcióvezető úr, a KDNP részéről. Megadom a szót. Parancsoljon! HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolom, senki nem kapja fel a fejét arra a hírre, hogy az ellenzéki képviselők bírálják a miniszterelnök évértékelését, még akkor sem, ha ezek a beszédek nem különböznek az előző években elmondottaktól, függetlenül attól, hogy az évértékelésnek mi volt a tartalma. Persze az is igaz, hogy kormánypárti képviselők idéznek ebből a beszédből. Valami hasonlót teszek én is, amikor erre hivatkozom. Három részre osztható ez a tegnapi évértékelés. Az első Trianonról szólt, a második az elmúlt tíz évről és a harmadik a jövőről, amire, azt hiszem, a legérdemesebb figyelnünk most. A trianoni értékelés és az elmúlt tíz év eredményei ugyanazt a gondolatot ébresztették, és azt hiszem, erre érdemes figyelnünk, ez az önértékelés, a nemzeti önértékelés, elkötelezettség és - tegyük hozzá - a hozzáértés elismerése volt mindkét esetben, hiszen Trianon után talpra állt az ország, illetve a 2010es pénzügyi válságból is kikeveredtünk. Én leginkább elővenném itt is az ökölvívás hasonlatát, mert kell ahhoz technikai érettség, kell ahhoz erő, hogy valakinek a kezét a végén felemeljék, de igazából, ha önbizalom van egy versenyzőben, akkor van esélye megnyerni a mérkőzést. Azt hiszem, hogy ennek a beszédnek az első két része erről szólt, a nemzeti önbizalomról és felelősségről. De beszéljünk a harmadik részről, hiszen nekünk itt most fontos erről szólni, ez pedig a következő nehéz évek, az arra való felkészülés gondolata, először is a klímaválság. Nézzék, itt valóban az előbb a frakcióvezető-társam említette a nemzeti konszenzust. Ebben a kérdésben én inkább azt mondanám, hogy egy közös ökológiai gondolkodás kezd kialakulni, és ehhez a nagy brit filozófus, Scruton a következőt mondta: a konzervatívok a területi kötődés gondolatát teszik hozzá az ökológiai gondolkodáshoz. Mit jelent ez? Az otthonnak és a tágabb otthonnak, a környezetünknek, a hazánknak a tisztelete, szeretete, a hozzá való kötődés megjelenik az ökológiai gondolkodásban, hiszen egyfajta szemléletet tükröz. De hadd tegyem hozzá a kereszténydemokrata gondolatot, ami nem más, mint a teremtésvédelem. Ez egy kétezer éves szemlélet, magatartás, ami, ha minden emberben meglenne,
