Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 4. hétfő - 124. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
2049 Én egyetlenegy dologra szeretnék kitérni. Ma Magyarországon több százezerre tehető azoknak a száma, akik úgy élnek, hogy nem tudják ezt beteljesíteni. Hogy valakinek nem tud a családjában gyermek születni, azért 50 százalékban a férfiak, és 50 százalékban a nők a hibásak; hozzáteszem, idézőjelbe teszem ezt a „hibás” szót, mert általában valamilyen betegség okozza azt, hogy nem tud gyermeke születni. Kövér László minden egyes alkalommal, amikor kiejti ezeket a szavakat, több százezer vagy mondhatom, millió embert sért meg: férfiakat és nőket. Többen vagyunk a parlamentben, akik átmentek ezen a küzdelmen. Volt, akinek sikerült, volt, akinek nem, de nem ő tehet róla. Többen vagyunk a Parlament falai között, akik bármit megtettek volna az életük folyamán - hozzáteszem, bármit -, csak hogy ez létrejöhessen. Mondom, van, akinek sikerült, van, akinek nem. Nincs joga Kövér Lászlónak minősíteni azokat az embereket, akiknek nem sikerült az élete folyamán gyermekkel megajándékoznia a családját. Nincs joga hozzá! Fel is szólítom Kövér Lászlót, hogy ezt fejezze be maga miatt is, és azok miatt az emberek miatt, akik ezen keresztülmentek. Én azt gondolom, hogy attól, hogy valakinek ez nem sikerült, pontosan ugyanolyan értékes ember, mint az összes többi. Vannak édesanyák, akik örökbe fogadott gyermekeket nevelnek, de ők édesanyák, pedig ők csak örökbe fogadtak. Vannak édesanyák és családok, édesapák, akik nem fogadtak örökbe, csak nevelőszülők, de ők attól édesanyák és édesapák, pedig nem a vér szerinti gyermeküket nevelik és szeretik otthon. Nem attól lesz egy férfi férfi, hogy ilyeneket mond; az én szememben biztos, hogy nem, sőt. Én nagyon szépen kérem Kövér Lászlót, hogy ezt fejezze be, és pontosan azért, mert nagyon mélyen érzünk mi, olyan emberek, akik ezen a küzdelmen keresztülmentünk. És csak ennyit üzenek Kövér Lászlónak, hogy Isten óvja az embereket attól, hogy ezen keresztülmenjenek. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.) ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. A következő napirend utáni felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr: „Meddig még?” címmel. Öné a szó. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én magam úgy tartom, hogy vannak nemzetstratégiai kérdések, amelyek mellett nem szabadna elmennünk, és összparlamenti megoldásokat igényelnének. Az előttünk felvetett, családon belüli és kapcsolaton belüli erőszak témája tipikusan ilyen, ahol nem szabadna pártállásoknak, izmusoknak befolyásolni azt, hogy közös megoldások szülessenek. Ugyanígy a legmélyebb problémának a magyar demográfiai mélyrepülést tartom, és itt is úgy vélem, hogy közös megoldásokkal, a magyar fiatalok számára biztosított kedvezmények nyújtásával olyan megoldásokat kéne kidolgoznunk, amelyek kormányokon átívelő módon segítik a gyermekvállalást, a családi életet Magyarországon. Éppen ezért állok elképedve a Fidesz-KDNP-nek a valóságot egész egyszerűen megmásító, eltorzító azon megnyilvánulásai előtt, amelyek értelmében az utóbbi napokban, hetekben például Novák Katalin államtitkár asszony azt találta kijelenteni, hogy szerinte minden demográfiai mutató tekintetében javított Magyarország. A helyzet az, hogy megvizsgáltuk ezeket egyesével, és bár most nem ül itt fideszes, KDNP-s miniszter vagy államtitkár, hogy megvédje a megvédhetetlent és a nettó statisztikai hazudozást, azért én mégiscsak elmondom a jegyzőkönyvnek és a történelem jegyzőkönyvének azt, amit szeretnék erről a kérdésről, mert ennek ott kell szerepelnie. (20.20) És nem csak Novák Katalin volt az egyetlen, a tisztesség kedvéért jegyezzük meg. A legkeményebb túlfutást talán Bencsik András a Magyar Demokrata vezércikkében foganatosította, ahol megjegyezte, hogy még nem győztünk, a célt még nem értük el, ahhoz legalább 2,1-re kell emelkedjék a termékenységi arányszám. Szeretném jelezni a szerzőnek, hogy az utóbbi 50-60 évben mindez Magyarországon nem sikerült, az európai országokban is igen kevésnél. De azt el kell mondjuk, hogy egész egyszerűen álvalóságban élnek ezek az emberek, hiszen Bencsik úr a
