Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 4. hétfő - 124. szám - Bangóné Borbély Ildikó és Korózs Lajos (MSZP) - az emberi erőforrások miniszterének - „Mikor nyújtja be a lemondását?” címmel - ELNÖK: - BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): - ELNÖK: - DR. KÁSLER MIKLÓS, az emberi erőforrások minisztere:
1980 Az ön megjegyzésével kapcsolatban annyit mondanék, hogy Arany János Epilógusát tanulmányozza. Köszönöm szépen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! - Taps a kormánypártok soraiban.) (15.00) Bangóné Borbély Ildikó és Korózs Lajos (MSZP) - az emberi erőforrások miniszterének - „Mikor nyújtja be a lemondását?” címmel ELNÖK: Köszönöm szépen, Kásler miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Bangóné Borbély Ildikó és Korózs Lajos, az MSZP képviselői, azonnali kérdést kívánnak feltenni az emberi erőforrások miniszterének: „Mikor nyújtja be a lemondását?” címmel. Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszonyt illeti a szó. (Dr. Budai Gyula: Kettes számú…!) BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): (Ruhájára - Kunhalmi Ágnessel és dr. Gurmai Zitával egyetemben - egy nagy méretű 2-es szám van feltűzve.) Miniszter Úr! A járvány első egészségügyi dolgozó halálos áldozata egy 41 éves édesapa. A legtöbbet adta ennek az országnak: az életét. Egy gyermeket és egy szerető feleséget hagyott maga után. Negyvenegy éves volt. Haláláról aljas módon önök hazudtak. Mikor kérnek bocsánatot? Gondoskodnak-e az özvegyről és az árván maradt gyermekről? Kitűzik-e a gyász lobogóját az egészségügyi intézményekre? Az elmúlt hónapok munkája során sikerült felkészíteni az egészségügyi ellátórendszerünket a tömeges megbetegedések időszakára - hangoztatták nap mint nap. De mekkora árat fizetünk mi ezért? Szeretnék elmondani egy történetet a számtalanból, amivel megkeresnek a választók. Idézem: „A 32 éves sógornőmnek elkezdett egy hete fájni a szeme és a feje. A tünetei egyre súlyosabbak lettek. Lázas is lett, értesítve lett a háziorvosa, aki elkezdte hívogatni azokat, akiket ilyen helyzetben kell. Kiküldték a mentőt, és felvitték a tatabányai kórházba. Ott Covidra tesztelték, azonkívül egy vérnyomást sem mértek, hanem több óra hosszára kirakták a váróterembe, hogy hazaszállítsák. Akkor már nagyon nagy fájdalmai voltak. A teszteredménye negatív lett, így kiment hozzá a háziorvos, mert már annyi ereje nem volt, hogy a mosdóba kimenjen. Telefonált a háziorvos több kórházba, de elutasították - ide-oda ne vigyék, ezzel az indokkal -, mivel nincs meg a második teszteredménye. Hogy is lett volna meg, mikor nem készítették el? Először koronavírus-gyanús volt, mégis hazaengedték. Visszatérve, a háziorvos nagy nehezen elintézte a balassagyarmati kórházat. Oda már agyhártyagyulladás-gyanúval vitték be. A kiérkező mentősök is erre gyanakodtak, sajnos, ami be is igazolódott. Agyhártya- és agyvelőgyulladással fekszik altatógépre rakva, mert akkora fájdalmai voltak.” Sajnos Reni már nincs közöttünk. Egy hétéves gyermek és egy öthónapos gyermek gyászolja az édesapjával. Azért, mert önök az alapellátást és az egészségügyi ellátást a vírusra hivatkozva teljes mértékben leállították. (Nacsa Lőrinc: Nem igaz!) Hány embernek kell még meghalnia, miniszter úr? És ki fog a felelős lenni ennek az édesanyának a haláláért? Kérem a válaszát! (Taps az ellenzéki pártok soraiban. - Nacsa Lőrinc: Ki fog a felelős lenni? - Dr. Budai Gyula közbeszól.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Válaszadásra megadom a szót Kásler Miklós miniszter úrnak. DR. KÁSLER MIKLÓS, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselő asszony kétségkívül konzekvens. A kéthavonta ismétlődő „Mondjon le!”, „Mondjon le!” ismételten elhangzott. Igaz történetekkel tetszett szórakoztatni a
