Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. május 2. szombat - 123. szám - Bejelentés az Országgyűlés következő üléséről - ELNÖK:
1946 Áder János beszédében megemlékezett azokról a tanúkról, akik ’90. május 2-án azon az ülésen felszólaltak, és emlékeztettek történelmünkre. Azt sajnálom, hogy nem nagyon idézett belőle. Varga Béla azt mondta: „Ha jól tudunk élni a lehetőségekkel, ez az út el kell hogy vezessen bennünket a jól boldoguló, szabad, demokratikus Magyarország teljes felépítéséhez, amelyben a nép akarata érvényesül.” Mára mit látunk? Neobolsevista hatalomgyakorlás, neoliberális gazdaságpolitika és fundamentalista társadalompolitika. Ez forgácsolja szét magyar népünket. A harminc év eredménye a rablóprivatizáció, az egyenlő elbánás hiánya és a korrupcióra épülő kormányzás. Aztán a következő szavak: „Az érdemosztás a nép feladata, és idő kérdése. Még korai. Felelős politikusok nem szenvedhetnek emlékezetkihagyásban.” - ajánlották az utódoknak. Mit látunk ma? Mára kormányzati öntömjénezés, önimádat, öndicséret, és a nép butításának ez a legfőbb eszköze. Aztán folytatták a tanúk ’90. május 2-án: „Gondoljunk arra is, hogy az érdem nemcsak a miénk, hiszen szerencsés külső, illetve nemzetközi változások nagymértékben segítették a magyar szándékok valóra váltását. Elismeréssel adózom a nagy orosz birodalom vezetőjének, aki nagy államférfihoz illően zárta be a kis magyar nép és az ő népe viszonyát és annak legszomorúbb fejezeteit.” Bizony, ha nincs Mihail Gorbacsov és az a jó pár politikus, aki ebben minket segített, akkor az a hét politikus, akit ma láttunk, hogy harminc éve országgyűlési képviselő, nem élvezhetné mindennek gyümölcsét. Aztán folytatták a tanúk: „A józan érzésű és gondolkodású emberek békességre, megértésre és törvényes rendre vágynak. Következzék hát a nemzetépítés megfontoltsága, érdemi vita és munka a politikai és gazdasági demokrácia érdekében, amelyben a munkásembernek és a vállalkozónak, az értelmiséginek és a parasztembernek egyaránt megadatik az állampolgári méltóság, a félelem nélküli létbiztonság és boldogulás. Lépjen a széthúzás, a demagógia és a kicsinyes pártönzés helyébe a nemzeti érdekek etikai kódexe teljes hatóerejével!” Ehhez képest mi volt a harminc év alatt? 2001-ig viszonylag tényleges fejlődés és törekvés arra, hogy ezt beváltsák, de azóta csúszik a lejtőn hazánk népe az iszonyatos polarizáció eredményeként és amiatt, hogy az igazságból kiveszett az „i”. Ismétlem: az igazságból kiveszett az „i”. Majd folytatták a tanúk: „Történelmünkben a magyar egység hiánya, a lélekben dúló polgárháború hozzájárult nagy nemzeti tragédiáinkhoz. Egyéni kívánalmak, politikai ambíciók, világnézeti osztályharcok vagy faji ellenségeskedések nemcsak a nép lelki egységének ártanak vészesen. Mélyen be kell idegződnie a magyar tudatba annak, hogy hibáinkért most már egyedül vagyunk és leszünk a felelősek.” Változott mára ebből valami? Mindenki hibás, csak a magyar kormány nem. Majd folytatták: „Nem a vérében, hanem a lelkében és szellemében értékes a magyar.” S mit tudtunk meg ezen a héten? Aki nem ért egyet a Fidesszel, az nem a nemzet része. Aztán Kéri Kálmán így folytatta: „Ha nem olyan helyzetet teremtenek önök, kedves képviselőtársaim, hogy a magyar anyák érdemesnek tartsák, sőt, kötelességüknek, hogy szüljenek, akkor mindig rosszabb és rosszabb helyzetbe kerülünk itt, a Kárpátok között.” Hova jutottunk? A magyar anyák már pénzért sem szülnek. És aztán Vörös Vince, az Ideiglenes Nemzetgyűlés volt jegyzője fejezte be gondolatait 1990. május 2-án. Azt mondta: „Ady Endrét idézem: ’Most perc-emberkék dáridója tart, / De építésre készen a kövünk, / Nagyot végezni mégis mi jövünk. / Nagyot és szépet, emberit s magyart.” Ő akkor ezzel zárta sorait. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ma pedig én azzal zárom soraimat és szavaimat, hogy még mindig percemberkék dáridója tart. Köszönöm a figyelmüket. (Z. Kárpát Dániel és dr. Keresztes László Lóránt tapsol.) Bejelentés az Országgyűlés következő üléséről ELNÖK:
