Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 27. hétfő - 122. szám - Magyarország népképviseleti rendszerének harminc évvel ezelőtti visszaállításáról című politikai nyilatkozat összevont vitája - ELNÖK: - SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ (DK):
1912 Először azt szeretném leszögezni, hogy jó dolognak tartom azt, hogy ilyen témákról beszélünk, hogy ilyen ügyeket idehozunk a Ház elé. Szerintem fontos az, hogy újra és újra ezeket a vitákat lefolytassuk, megvitassuk, feltéve, ha az túl tud lépni az aktuális nyers pártpolitikai célokon. Most is ez a javaslat legfőbb hibája: a nyilatkozat az elején még visszafogottabban, a vége felé már nyíltan a Fidesz és az Orbán-kormány emlékezetpolitikai harcának legújabb terméke. Dehogyis akarnak önök, kedves kormánypárti előterjesztők, bármiféle értelmes vitát, netán a történelmi múltból levonni bármiféle tanulságot! Önök újraírni szeretnék a közelmúlt történelmét, hogy az is alátámassza az önök kormányzását. Nézzük meg, hogy a javaslat egyes pontjai hogyan igyekeznek Fidesz-szerűvé gyúrni a magyar történelem egyes fontos történéseit! Rögtön az elején, mintegy mellékesen, a szöveg azt a látszatot kelti, hogy az 1944. március 19-én lezajlott nyilas hatalomátvétel miatt az ország önrendelkezése teljesen elveszett, tudatosan negligálva azt a tényt, hogy azért a kétségtelenül csorbát szenvedett önrendelkezés bőven elegendő volt ahhoz, hogy magyar állampolgárok százezreit a magyar államigazgatás segítségével vigyenek koncentrációs táborokba. Aztán következik az 1945 utáni néhány év, ennek a demokratikus időszaknak a megítélése, amelyben a javaslat szerint egyes nemzetgyűlési képviselők említésre méltóak, és ennyi, kimerül ennyiben ennek az időszaknak a summázata. Az azonban fájóan kimarad, hogy ez a néhány év egy valóban demokratikus próbálkozás volt, politikai és gazdasági konszolidációval, a polgári demokratikus jogállam kereteinek megteremtésével, működőképes piacgazdaság létrehozásával, sőt demokratikus politikai berendezéssel és többpártrendszerrel. Ezek a kísérlet bukása ellenére is fontos pozitív, példaértékű lépések voltak, ez megint csak több szót érdemelt volna ebben a javaslatban. Ugorjunk egyet a Kádár-rendszer időszakára! Számomra az is kérdéses, hogy vajon lehet-e egyben tárgyalni és értékelni 33 évnyi történelmet, ezt lehet-e egységes időszaknak tekinteni, de ha így döntünk, akkor is kénytelenek vagyunk sokkal árnyaltabban fogalmazni, mint az előterjesztés teszi. A javaslat ugyanis az egész időszakot egy - idézem - lepusztított, elszegényített, megnyomorított országnak mutatja. A valóság azonban árnyaltabb, kedves fideszes képviselőtársaim. Félreértés ne essék, a Kádár-rendszer diktatúra volt, még ha a 33 év eleje és vége nagyon másfajta színű elnyomást hozott is. A Kádár-rendszer diktatúra volt, még ha sokak számára anyagi stabilitást és relatíve jólétet hozott is, különösen az 1960-as, ’70-es években. Még egyszer mondom: a Kádárrendszer diktatúra volt, akkor is, ha közben milliók számára jelentett lehetőséget a tanuláshoz, lakáshoz jutáshoz vagy egyszerűen a boldoguláshoz, amellyel tömegek éltek is ebben az időszakban. És a Kádár-rendszer akkor is diktatúra volt, ha közben tudjuk, hogy ma is százezrek vannak, akik nosztalgiával gondolnak vissza arra az időszakra, főképp azért, mert különösen ennek a korszaknak a vége felé az anyagi biztonságukat veszítették el, és sosem találták meg a rendszerváltást követő 30 év során. Erről is beszélni kell a Kádár-rendszer értékelésekor, és erről is beszélt egyébként a Fidesz azon a bizonyos első szabadon választott parlamenten és parlamenti üléseken, amiről egyébként most megemlékeznénk. Azóta persze már más szelek fújnak. Végül eljutunk az elmúlt 30 év, a rendszerváltást követő időszak értékeléséhez ebben a javaslatban, amely annyira egyoldalú, olyan szöveghasználattal, szóhasználattal dolgozik, hogy azt kell hogy mondjam, hogy még a Fidesz párttörténetébe sem illeszkedne be, nemhogy egy parlamenti nyilatkozatba. Mondom is, hogy mire gondolok. A javaslat világosan kijelöli a jókat és a rosszakat. A rosszakat most posztkommunistának nevezi ez a javaslat, volt már olyan dokumentum, ami máshogy fogalmazott, Kocsis Máté most utódpártozott egyet az előbbi hozzászólásában, ezzel hazug módon megbélyegezve mindenkit, aki a Fidesz filozófiájával éppen nem kompatibilis. Rögzíteni szeretném, hogy a rendszerváltás, az első parlament első ülése, amiről itt főleg szó van, a köztársaság létrehozása, a demokratikus politikai berendezkedés kiépülése, a magántulajdonra épülő piacgazdaság létrehozása, tehát összegezve: a polgári demokrácia kialakulása a Demokratikus Koalíciónak - ugye, a nevében is benne van - természetszerűleg fontos, pozitív lépés, üdvözlendő, megünnepelendő. Nem is mondhatnék mást. Azonban ez akkor is igaz, ha nem valósult meg minden rendszerváltáskori vágyunk, és akkor is igaz, ha 30 évvel később a Fidesz politikai érdekeinek az
