Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 27. hétfő - 122. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter:
1860 Ehelyett én azt látom, hogy az ellenzék, persze ilyen a természetrajza, megtesz mindent azért, hogy rombolja a kormány intézkedéseit, hogy bizalmatlanságot szítson, és a válság utáni időkre készülve az önmaga politikai céljainak megágyazni kíván. (12.20) A közvélemény-kutatási számok persze nem azt jelzik, hogy ezt sikeresen teszik, de tegyék. De ha már a válság gazdasági hatásairól van szó, akkor itt persze érdemben beszélhetünk, hiszen 30 év alatt ilyet már megéltünk. Kettőt mindenképpen, amelyikre mindannyian emlékezünk, még Tordai Bence is, akinek - és a mögöttük lévőknek - politikai tőkéje csak annyi van, amennyi a torkában van, a hangja, és azon keresztül leckéztet itt minket, hogy hogyan kellene egy gazdasági válságot kezelni. Az a kettő válságkezelés, amelyre biztosan mindenki emlékszik itt a parlamentben és a magyar közvéleményben: 1995, Bokros-csomag, ekkor csúcsosodik, erről majd még beszélni fogok néhány szót; és 2008, ezt önök úgy szokták mondani, hogy a gazdasági világválság megérintette az országot. Hozzá szoktam mindig tenni, persze mi ennek rendesen megágyaztunk, hogy ez a világválság majdnem elsöpörje az országot, tehát mindannyiunkat. Érdekes helyzet az, hogy önök ennek a 30 évnek elsősorban az elején kormányoztak, mindig megvolt az a lehetőségük, hogy megágyazzanak ezeknek a válságoknak, sőt létrehozzák ezeket a válságokat, mert ha a Bokros-csomagra akarok utalni, akkor persze jól tudjuk, hogy nem az Antallkormány ágyazott meg ennek, a Bokros-csomag egy következmény, de a válságot igazán a szocializmus összeomlása és a rendszerváltás hozta. A 2008-as válságot pedig az a lehetetlen gazdaságpolitika, amit a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány követett, ami gyakorlatilag abból állt: vegyük fel a világ minden pénzét, mások pénzét, a külföldiek pénzét, azzal vásároljunk magunknak népszerűséget, és ha persze elfogy ez a pénz, akkor majd jön egy másik kormány, és megoldja ezt a helyzetet. Ez mindig az Orbán-kormányra várt. Így volt ez a Bokros-csomag után is, az Orbánkormánynak akkor volt négy éve a válság kezelésére. Megjegyzem, ezt sikeresen tette, az államadósságot lehoztuk a csillagokból. És utána jön megint a szocialista kormány, és megcsinálja az ellenkezőjét. Azt látom, hogy az önök válságkezelési technikája egy dologra jó: társadalmi képük nincs, igazán nem is tudják, hogy mit akarnak csinálni, hogy az országot honnan hova akarják eljuttatni, ezért nem is tudnak jó döntéseket hozni. Társadalmi vízió, filozófia nélkül ez nem megy, és azzal a fajta alázattal, ami önökben van; és ez az alázat csak arra terjed ki, hogy a nemzetek feletti erőközpontok gondolatait minden módon végighajtani ebben az országban, és az ő gondolataikat megvalósítani, legyen ez IMF, legyen ez Európai Bizottság vagy a DK által most már képviselt európai egyesült államok víziója. Ezzel szemben mi azt mondjuk - és az Orbán-kormány ezt bizonyította -, munkaalapú társadalmat kell építeni, családtámogatási rendszert kell működtetni, nemzetben, Kárpát-Európában kell gondolkodni, és még egy válságot is ezekben a dimenziókban kell kezelni. Ezt 2008-ban sikerrel tettük, és azt gondolom, ha ezt a gondolkodási irányt tartjuk ennek a válságnak a kezelése kapcsán, akkor most is sikeresek lehetünk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Képviselő úr elhangzott napirend előtti felszólalására a kormány nevében Szijjártó Péter miniszter úr válaszol. Parancsoljon, miniszter úr, öné a szó. SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági szempontból komoly kihívásokat tartogató időszakokban mindig felerősödik az a gazdaságfilozófiai vita, amelyet néha még békeidőben is meg-megszoktunk vívni itt az Országgyűlésben, és amely vitát még békeidőben is előszeretettel vívja a hazai közgazdász-társadalom, amelynek egy jelentős része az ön által idézett időszakokban is folyamatosan azt szorgalmazta, hogy Magyarország vegyen fel
