Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 21. kedd - 121. szám - A kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - BANA TIBOR (független):
1807 A törvény mostani módosítása a kulturális területen munkavállalók számára teljes létbizonytalanságot okoz, és mindez a koronavírus alatt, amikor egyébként is 320 ezer ember vesztette el a munkáját. Ezek az emberek hosszú évek óta alulfizetetten és értékteremtő, megbecsülést érdemlő munkát végeztek és végeznek. Amit most kapnak ezzel a törvénnyel, az minden, csak nem megbecsülés. A közalkalmazotti jogviszony eddig valamennyire a kiszámíthatóságot és a biztonságot jelentette ebben a szférában. Az új jogi szabályozás a munkáltató és a foglalkoztatott közötti megállapodásba utalja a bérek rendezését. Azt gondolom, hogy a fenntartók, az önkormányzatok a mostani helyzet és a tőlük való elvonások miatt nincsenek és nem is lesznek abban a helyzetben, hogy erre forrásokat tudjanak biztosítani. Sőt, kérdés lehet az is, hogy a jövő évi költségvetések tervezésekor miként osztják majd el a bérekre rendelkezésre álló forrásokat úgy, hogy ne legyenek elbocsátások. Mert önök szerint ez a törvény nem ezt hozza magával - szerintem meg igen. Ezt a balhét is majd az önkormányzatokra tolják, oldják meg ők. Egy ilyen időszak után, amelyben valóban nagyon sokan munkanélkülivé váltak, most több ezer ember retteg attól, hogy pár hónap múlva a mostani törvény változásával hasonló sorsra jut. A közalkalmazotti státusz elvesztésével a dolgozók számára eltűnik minden olyan elem, amely a szegénységi küszöböt épp csak meghaladó fizetések mellett némi kompenzációt jelentett eddig, gondolok itt az illetmény-előmeneteli rendszer megszűnésére, a végkielégítés mértékének csökkenésére vagy az utazási kedvezmény elvesztésére. A törvény véleményezésére a szakmai szervezetek és a szakszervezetek is csupán ismét csak megalázó módon a húsvét napjait kapták, így esélyük sem volt bármilyen szakmai vitába kezdeni. A kérdésem: a minisztérium készített egyébként bármilyen hatástanulmányt, szakmai felmérést a várható változások következményeiről? Nyilván nem, bár szeretnék reménykedni, hiszen húsvét után kedden, késő este Semjén Zsolt már be is nyújtotta a törvényt, minden betűjén gondosan átrágva magát. A kulturális szervezetekre, könyvtárakra a járvány alatt is és utána is szükség van, mert az emberek alapvető igénye a közösség és az igényes kultúra, ez kerül veszélybe a törvény elfogadásával, a kulturális szféra megnyomorításával. Kérem, ne szavazzák meg a törvény módosítását. Számos ellenzéki képviselőtársam arról beszélt, hogy hagyjunk még időt arra, legyen tisztességes egyeztetés, és kezdjük újra, hogy legyen, lehessen változás. Tisztelt Képviselőtársaim! Kik lesznek a következők? (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Most megadom a szót Bana Tibor képviselő úrnak. BANA TIBOR (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy arról már többen beszéltek, a kulturális ágazati dolgozók sajátos húsvéti ajándékot kaptak a kormánytól, hiszen az ünnep idején kellett a szakma érintettjeinek véleményezniük a javaslatot, amin aztán minimális módosításokat még eszközöltek, de sajnálatos módon a legtöbb negatívum benne maradt az előttünk fekvő törvényjavaslatban, aminek következtében közel 20 ezer kulturális ágazati dolgozó, könyvtári, múzeumi, levéltári, közművelődési és egyéb munkatársak közalkalmazotti jogviszonya szűnne meg november 1-jével. Többen utaltak már arra is, hogy az érdemi egyeztetés a szakszervezetekkel és a szakma képviselőivel elmaradt, méltatlan helyzetbe hozták őket azzal, hogy mindössze az ünnepi napokat hagyták számukra arra, hogy véleményezzék ezt a javaslatot, és hiába mondja azt Fekete Péter államtitkár úr, hogy folyamatosak ezek az egyeztetések, a hozzám eljutott információk alapján is akár szakszervezeti oldalról, akár máshonnan a helyzet ennél sokkal szomorúbb. Bizony, az az érvelés is álságos, ami az anyagi elismerést helyezi középpontba, és több kormánypárti országgyűlési képviselő is elmondta, hogy éppen azért került a parlament elé ez a javaslat, hogy javítsanak a kulturális ágazati dolgozók anyagi helyzetén. Ezzel szemben, tisztelt Országgyűlés, az a helyzet, hogy a kedvezmények megszüntetése rosszabb egzisztenciális helyzetbe hozza az érintetteket. Nincs tehát szó a szakemberek megbecsüléséről, és az ágazat problémáinak megoldása helyett önök a jelenlegi veszélyhelyzetet használják fel arra, hogy egy ilyen javaslatot
