Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 21. kedd - 121. szám - A kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - UNGÁR PÉTER, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1789 események, amit mindenbe bele kell tenni. Talán egy kicsit többet érdemelt volna ez a vita, mint hogy ön innen indítson. A mentális váltás - amit szintén nem értettem még meg teljesen - mellett a három pontra reflektálnék, amit mondott. Ugye, a kultúra nem lehet elitmonopólium, és nem jár alanyi alapon adóforint, illetve a saját kultúránkat elsődlegessé tesszük. A közgyűjtemények alapvetően a nemzeti kultúrát őrzik, tehát ők értelemszerűen megfelelnek annak, hogy a magyar kultúrát tekintik elsődlegesnek, hiszen nem gondolom, hogy a közgyűjteményben lévő, illetve megtalálható dolgokat kicserélte volna valamilyen politikai oldal, és itt a nyitott társadalmat meg tudta valósítani. Tehát ennek megfelelnek. Nem alanyi alapon jár adóforint - tehát ez a feltételezés, hogy a kulturális dolgozók alanyi alapon kapnak adóforintot, lekicsinyli az ő munkájukat. Ők nem alanyi alapon kapnak, hanem egy nagyon fontos munkáért, egy olyan munkáért, amiről az ember azt gondolná, hogy a nemzeti oldal azt gondolja, hogy fontos. Nem tudom, mi ebben az alanyi alap. Mi az alanyi alap abban, hogy valaki egy közgyűjteményben dolgozik? Pont, hogy ő úgy kap adóforintot, úgy vesz részt az újraelosztásban, hogy azt megérdemli. A harmadik pedig, hogy nem az elit monopóliuma. Ander képviselőtársam már kitért arra, hogy ez leginkább azokon a helyeken lesz probléma, ahol a könyvtár és a közgyűjtemény a lokális művelődés szinte egyedül mindenki számára elérhető módja. Pont, hogy ami meg fog tudni maradni, azok az elit módjai a kulturális életnek, ezek azok, amelyeket az állam fönntart a közösség pénzéből azért, hogy ne csak az elitnek, hanem mindenkinek elérhető legyen. Tehát hiába mondja el ezt a három pontját, amit ebben elmondott, az teljességgel szembemegy magával a törvénnyel, amit amúgy beterjesztettek. Az a helyzet, és itt szeretnék alelnök úr szavaira utalni, hogy már többször, eddig kétszer, remélem, akkor most itt lesz, vagy nem remélem, de azt gondolom, itt lesz a harmadik alkalom, lehetőséget adtam önöknek, hogy elmondják, Nacsa képviselőtársam kedvenc szavaival élve, hogy ez csak ellenzéki rémhírterjesztés, és nem készülnek semmi olyanra, hogy több munkakört kivegyenek a közalkalmazotti státusz alól. Itt a jegyzőkönyv, mondja el valaki a kormányoldalról, hogy nem lesz ilyen, mi rémhíreket terjesztünk. Itt mindenki meg fogja jegyezni, én meg fogok nyugodni, ha önök ezt ki tudják mondani. Nem tudják kimondani. Azért nem tudják kimondani, ugyanis pontosan tudják, hogy az a szisztematikus célja ennek a törvénynek, illetve a megelőző, a szakképzésből kivont emberekről szóló törvénynek, hogy szisztematikusan lebontsák ezt az egész dolgot, ami először bár a szociáldemokrata mozgalom vívmánya volt, a két világháború közötti Horthy-rendszerben lett tulajdonképpen nagyon hasonló, mint most. (21.30) S itt szeretnék a dolog ideológiai részére térni. Folyamatosan úgy beszélt államtitkár úr, mint egy liberális. Azzal kezdett, hogy mennyire megváltozott a világ, és meg kell változtatni ezért ezt, ahogy a kulturális dolgozók dolgoznak. Sok mindenben megváltozott a világ, ebben jó lenne, ha mi nem változtatnánk. Talán a régen működő dolgokat ebben az esetben nem kéne felrúgni azért, hogy L. Simon képviselőtársam a Nyugatra hivatkozhasson. Ez is megdöbbentő, hogy a Fidesznél újabban hivatkozási alap, hogy mi történik az úgynevezett fejlett Nyugaton. (L. Simon László: Miért?) Azért, mert ha én jól tudom, az egy másik párt, ami azt gondolja, hogy ami Nyugaton van, az alapvetően jó; önök azt gondolják, hogy az alapvetően rossz. Én így tudtam, de lehet, hogy rossz mozit néztem. (L. Simon László: Rosszat. - Közbeszólás az ellenzéki pártok soraiban.) Így van. Tehát az a helyzet, hogy én úgy gondolom, hogy önmagában az, hogy mi van Ausztriában, vagy mi van valahol Nyugaton, ez nem egy érv, ez egy földrajzi jellegű állítás. Az a helyzet, hogy önmagában ez, hogy az van Nyugaton, nem érvel meg egy törvényjavaslatot. Érvelje meg, hogy miért jó, hogy az úgy van Nyugaton. Ez önmagában egy mondatként, hogy úgy van Nyugaton, egy liberális érvelés, ahogy liberális érvelés az is, hogy megváltozott a munka világa, ezért meg kell változtatni azt, ahogy az államnak dolgoznak. Sokkal lassabban változnak meg ezek a dolgok, mint
