Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 21. kedd - 121. szám - A kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:
1785 Ugye, erről szólt a színháztörvény, erről szólt a Petőfi Irodalmi Múzeum története, erről szólt ez a bizonyos központosító törvény, amit csak félig vittek véghez, gondolom, a járványhelyzet idején majd visszajön még valamikor a kulturális alap átalakítása is, ha esetleg majd súlyosabb lesz a helyzet, és még inkább el lehet terelni róla a figyelmet, mert nincs kétségem róla, hogy azoknak a pénzeknek a megszerzéséről és közvetlen állami ellenőrzéséről sem mondtak le. Ez tehát az egyik terület. Ebben politikai hasznot látnak, ezen a területen önök politikai komisszárokat akarnak látni az intézmények élén, és közvetlenül ellenőrizni akarják őket. És van egy másik terület, ez pedig lényegében az önök felfogása szerint mehet a levesbe, amiben nincsen politikai haszon. Mert ez a javaslat, amit önök beterjesztettek, lényegében a közkultúrának mint olyannak a szétveréséről szól. Merthogy mi a legnagyobb értéke a közkultúrának? Azt hiszem, ebben nem fogunk újat mondani: a legnagyobb értéket ezen a területen az ott dolgozók jelentik. És az az egyébként nem jó vagy nem minden elemében jó közalkalmazotti törvény - amiről majd később beszélek -, ami alatt ma ezek a dolgozók dolgoznak, ez legalább teremtett egy biztonságot. Azt kell mondanom, hogy elképesztő képmutatás, hogy önök nyújtanak be határozati javaslatot az első szabadon választott Országgyűlés megalakulásának alkalmából, az 1990-es rendszerváltás alkalmából, önök, akik most verik szét Antall József egyik nagy művét, a politikától független, szabályozott és független, biztos közszolgálatot. (21.10) Ez elképesztő! Ez elképesztő! Azt kell mondanom, hogy ez méltatlan, és ugyanakkor pedig azt is el kell mondanom, hogy rendkívül súlyos károkat is okoz. Úgy látom tehát, hogy önöknek e mellett az ókonzervatív arca mellett van egy neokonzervatív, thatcherista arca is. Erről beszélt ön is, és erről beszélt L. Simon államtitkár úr is, hogy milyen jó lesz, ha majd itt megszüntetjük az állami gondoskodást, ha majd nem lesz közalkalmazotti szabályozás, ha majd itt lehet szabadon kirúgni a munkavállalókat, lehet szabadon elvenni az egyiktől a bért, és odaadni a másiknak. Micsoda csodálatos lesz az a szabadság! Tényleg gratulálok önöknek! Akármelyik neokonzervatív politikus vagy közgazdász megnyalná a tíz ujját az állami rendszereknek ilyen típusú lebecsülése és leépítése mellett, a közszolgálatnak ilyen megvetése és szétverése előtt. Nem véletlen, egyébként elnök úr említette már a magyar szakszervezetek tiltakozását, nem véletlen, hogy az európai közszolgálati dolgozók szakszervezete is tiltakozik ez ellen a javaslat ellen, mert még ők is, onnan is világosan értik, hogy mi ennek a lényege. Önök, akik 2010-ben a jó állam programjával léptek be, és a jó államot akarták megteremteni, még ha erről néha nagyon furcsa elképzeléseik is voltak, ma már ott tartanak, hogy csak rendőrállamra van szükség, csak ellenőrző államra van szükség, ami ezen túlmegy, ami értéket teremt, azt ki kell innen szerelni. Ön azt mondja, hogy tudásgazdaság kell; mondja akkor, amikor egyébként a kormány néhány évvel ezelőtt még a munkaalapú gazdaság jegyében vette ki a pénzt a felsőoktatásból, tette fizetőssé nagyon jelentős részét, amikor a munkaalapú gazdaságra hivatkozva beszéltek nagyon sokan itt a parlamentben fideszes oldalról, hogy nem kell annyi egyetemet végzett ember, nem kell annyi iskolában végzett, nem kell annyi érettségiző. Úgy látom, hogy ez Palkovics miniszter úr belépésével némiképp változott, ő mégiscsak a felsőoktatásból jött, egy picit többet ért ehhez. De ha tudásalapú gazdaságot szeretnénk, ha már a kulturális gazdaság szót ön nem ismeri, vagy nem használja, akkor nevezzük így: annak az alapja is egyébként a szabad alkotás. Akkor van egyébként kulturális gazdaság, akkor van tudásalapú társadalom, ha vannak olyan műhelyek, amiket nem a napi piaci igények és nem az állami kézi vezérlés működtet. Ezek az autonómiák jelentik a motorját, a magját ennek a típusú gazdaságnak, amit önök így vagy úgy, de föl akarnak számolni. Aki kell önöknek, azt államosítják, aki nem kell, azt pedig kirakják a hidegre, az majd éljen meg versenykörülmények között! Legyen világos, ez a javaslat nem teremt semmiféle szabadságot a kultúra dolgozói számára, ez nem ismeri el az ő tudásukat, ez semmilyen módon nem tekinti értéknek az ő munkájukat. Ez a javaslat arról szól, hogy a kultúra dolgozói is olyanok, mint az autógyári munkások - őket is nagyon
