Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 21. kedd - 121. szám - A kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1778 Máshogy nem lehet minősíteni ezt az egészet. Bár azt tudjuk, hogy önök szerint a tudatlanság az erő. Ez a tudás- és értelmiségellenes politikájukból bizony sokszor kiviláglik. Lehet, hogy nem kell, nem kell bizony majd akkor, kedves Nacsa képviselőtársam, múzeum, nem kellenek levéltárak. Akkor mondok még valamit az 1984-ből, hadd örüljön! Tudja, mi az a prolitáp, hogyha olvasták? Mi az a prolitáp? Ugye, az az alkotás, kedves képviselőtársam, amit gépi segítséggel állítottak elő, és arra volt jó, hogy szórakoztassa az 1984-ben szereplő prolikat, illetve átmossa az ő agyukat, valahogyan manipulálja őket. Lehet, hogy ilyenre lesz akkor majd csak szükség az eljövendő Magyarországon, hogyha önök szerint alakulnak itt a társadalmi folyamatok. Mi viszont ebből nem kérünk. Morálisan elfogadhatatlan volt az az egész, még egyszer mondom, ahogy ezt levezényelték. Az, hogy húsvét előtt csütörtök este, 19.45-kor megkapják az érintett szakszervezetek ezt az egészet, folytassák le a társadalmi egyeztetést, és akkor, ha van valami hozzáfűznivalójuk, akkor azt kedd reggel 8.30-ig szépen terjesszék be. Nem szabad ilyet csinálni! Felháborító! Mondom egyébként az egykori kollégák nevében is. Mielőtt képviselő lettem, tanítottam, szakközépiskolai tanár voltam, előtte pedig - az egyetem után - dolgoztam múzeumban is, van némi életből való kapcsolat a részemről is. Az a helyzet, hogy az a hurráoptimista hangulat, amiről önök itt beszámolnak, a területen dolgozó munkavállalók jelentős részére nem jellemző, és nem azért, mert ők - még egyszer akkor - valamiféle ilyen hedonista és mellette buta tücskök lennének, akik nem nagyon akarnak dolgozni. Nem! Egészen egyszerűen félnek, mert rosszak a tapasztalatok. Sorakoznak a kérdések. Mi lesz a kiszámítható előmenetellel, a jubileumi jutalmakkal, a bérpótlékokkal, a hosszabb felmentési idővel? Aztán, mondjuk, ha egy életpálya végén mégis úgy alakul a dolog, akkor a nagyobb végkielégítés könnyen elszállhat, és a foglalkoztatás biztonságával egyetemben ezek is elvesznek. Szóval, az a stabil munkajogi helyzet, amire ezeknek az embereknek igenis szükségük lenne, nem biztos, hogy biztosított lesz, pedig magasan kvalifikált értelmiségi emberekről van szó. Amit itt elővezettek, az bizony a neoliberális modell, ami jó lenne egy, a gyarmati elit meg az oligarchák által irányított banánköztársaságban, de Magyarországon nem. A politikájukból, hiába mondanak itt bármit, azért mégiscsak az világlik ki, hogy a neoliberális gyakorlatot követik, lásd multik támogatása. Vissza lehet mutogatni, hogy mi volt 2010 előtt! Önök ezt megduplázták. Meg lehet nézni, hogy mi van a felsőoktatásban: ahová születtél, ott maradsz, tehát a mobilitási csatornák bezárása, és most a közalkalmazottak megtaposása. 2015-ben egyébként még életpályamodellt ígértek. Hol van? Ez lenne az? Nem hisszük! Az, hogy az ágazatban dolgozók 80-90 százaléka a garantált bérminimumon nyomorog, az nem fog megváltozni e miatt a törvényjavaslat miatt. Önök követik akkor ilyenformán azt a bokrosi axiómiát, ami szerint, ugye, Burundiban sincsen egyetem, mégis jól megvannak. Akkor államtitkár urak mondhatnák azt, hogy hát, az amazóniai yanomami indiánoknál sincsen múzeum meg levéltár (Derültség az MSZP és az LMP soraiban.), mégis jól megvannak. De nem így van! Hát, azért itt vagyunk Európa kellős közepén! Ezek az intézmények a közös kultúrkincseinket őrzik. Sokkal jobban meg kellene őket becsülni, és nem azt a metódust követni, amit Kóka úr valósított meg, illetve vallott be: nem kérdezzük meg a békákat, amikor lecsapoljuk a mocsarat. Most sem kérdezték meg ezeket az embereket, hogy mégis mi lenne erről az egész gyalázatról a véleményük. Vagy ott volt Parragh László, aki - amikor a közalkalmazotti jogállás kapcsán a szakképzésben dolgozóktól elvették mindezt - valami olyan gyalázatot mondott, hogy a közalkalmazotti lét elkényelmesít, hátra lehet dőlni, mert úgyis megkapják ugyanazt a pénzt, mint ha teljes erőbedobással dolgoznának. Ez a szemen köpése azoknak az embereknek, akik vért izzadnak ezekben az ágazatokban! Tehát egy neoliberális, vegytisztán piaci fundamentalista felfogást tükröz, amiből mi a Jobbik részéről nyilván nem kérünk. (Z. Kárpát Dániel: Úgy van!) Államtitkár úr! Ön is itt még talán kicsit bocsánatot is kért miatta, amikor azt mondta, hogy arra a könyvtárosra, aki nem dolgozik, nem lesz szükség, de akik majd maradnak, azok jó sokat fognak keresni. Hogyan fognak jó sokat keresni? Azt az iszonyatos bértömeg-növekedést mi nem látjuk. Kannibalizáló módon esetleg, hogy ha az egyik munkavállaló felzabálja úgymond a másikat, akkor
