Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. február 24. hétfő - 107. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP):
175 napidíj és a vizitdíj, amit életkorra tekintet nélkül mindenkinek a nyakába varrtak volna. Tisztelt képviselő úr, ez volt az, amit önök tettek. A korhatár előtti nyugdíjakat említette. Üsse már fel a saját pártja politikusainak a nyilatkozatait valamikor 2006 környékéről, akár az előtte vagy az utána lévő évekből, hogy miket mondott Gyurcsány Ferenc a korhatár előtti nyugdíjazásokról, miket mondott Szűcs Erika a korhatár előtti nyugdíjazásokról! Meg sem ismerné, tisztelt képviselő úr, egy hétköznapi választó, hogy amit most ön mond, meg amit 2006-ban ők mondtak, azok amilyen szöges ellentétben vannak, mintha nem ugyanazok az emberek, nem ugyanazok a politikai formációk tették volna - márpedig ugyanazok tették, ugyanazok, akik itt a parlamentben, ön is, Gyurcsány Ferenc is és az akkori baloldali liberális politikai erők minden egyes képviselője felállt itt a parlamentben, és egyenként mindenki igent mondott arra, hogy elvegyenek a magyar nyugdíjasoktól egyhavi nyugdíjat. Sem azelőtt, sem azután Magyarországon a rendszerváltást követő időkben ilyet kormányzat nem tett. Voltak nehéz gazdasági időszakok, de olyan nem volt, hogy a multicégeknek, amelyek a közszolgáltatásokat üzemeltették Magyarországon, a Horn-kormány privatizációja nyomán garantálták azokban az években is a 8 százalékos profitot (Dr. Mellár Tamás felmutatja hét ujját.), abban az évben is kivihették az országból a 8 százalékos profitot, de a magyar nyugdíjasoktól elvettek - elvettek! - egyhavi nyugdíjat, tisztelt képviselő úr. Hol van máshol egy ilyen kormányzat, amely a saját nyugdíjasainak azt mondja, hogy húzzák beljebb a nadrágszíjat (Bangóné Borbély Ildikó: Itt van!), de a saját közműszolgáltatóit tulajdonló külföldi cégeknek azt mondja, hogy ugyanannyi profitot szedjetek be, és ugyanúgy vigyétek ki az országból? Ebből látszódik, hogy önöknek ki volt a fontos: a külföldi cégek akkor is fontosak voltak, ezért náluk nem volt megszorítás; a nyugdíjasok nem voltak fontosak, ezért ott volt megszorítás. És ebben nem változtak sem előtte, sem utána, az önök számára a fontossági sorrend nem változott. Amikor tehát akár Horn Gyula, akár Gyurcsány Ferenc, akár Bajnai Gordon volt Magyarország miniszterelnöke, a nyugdíjasok mindig rosszul jártak, és a megszorítások őket valahogy mindig utolérték, úgy is, hogy a nyugdíjkasszában 2010-re önök egy közel 400 milliárd forintos hiányt hagytak. Tisztelt Képviselő Úr! Ön elmondta, hogy más nyugdíjszámítási mód alapján kellett volna a nyugdíjakat kiszámolni. Nos, a 2010-et követő években önök azzal a nyugdíjszámítási móddal, amit ön most említett, havonta egy átlagnyugdíjas zsebéből 5 ezer forintot húztak volna ki, ami azt jelenti, hogy összességében egy évben 60 ezer forinttal rövidítették volna meg a nyugdíjasokat. Azt pedig szintén fontos megemlíteni, hogy önök, az ellenzéki pártok képviselői itt a parlamentben még a „nők 40”-et sem szavazták meg. Ezzel ellentétben a Fidesz-KDNP időszakában a magyar gazdaság magára tudott találni, ami a nyugdíjasok számára is előnyt jelentett, hiszen nyugdíjprémium kifizetésére kerülhetett sor először 12, majd 18 ezer forint értékben, tehát nem nyugdíjérték-csökkentésre, mint önöknél, hanem nyugdíjprémium kifizetésére, erre 52 milliárd forintot fordítottunk a tavalyi esztendőben is. És azt ön is kénytelen volt elismerni - bár az előző heti felszólalásaiban még ezt tagadta -, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke is emelkedett az elmúlt években (Az elnök csenget.), nemcsak a nominális értéke 38 százalékkal, hanem 10 százalék fölött a vásárlóértéke is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Most Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony következik, az MSZP részéről. Megadom a szót. BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Akkor ott folytassuk, ahol abbahagytuk, hátha valami újat fog válaszolni a feltett kérdéseimre! (Dr. Rétvári Bence: Ha újat kérdez!) Az Orbán-kormány az elmúlt években két társadalmi csoportban növelte drasztikusan a szegénységet: a
