Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 21. kedd - 121. szám - A klímavészhelyzet kihirdetéséről szóló törvényjavaslat, valamint Az éghajlatváltozási veszélyhelyzetből fakadó, halasztást nem tűrő feladatokról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1695 Ennyit hirtelen az atomenergiáról. És azt tudom mondani, hogy az elmúlt időszakban bejelentett, járványügyi, gazdaságpolitikai intézkedések kapcsán bejelentett átcsoportosításnak persze örültünk, hogy talán egy 30 milliárdos összeget a paksi tőkeemelésből átcsoportosítanak a gazdaságvédelmi akciótervbe, de ezt még kevésnek találjuk. Paks II. kapcsán az idei költségvetésben 92 milliárd forint szerepel, mi azt javasoljuk, hogy ezt a teljes összeget fordítsák a nehéz helyzetbe került magyar családok, magyar emberek támogatására. Én azt gondolom, abban nem lehet vita, hogy ez most a legfontosabb, és ez egy rendkívül fontos lépés lenne. Egy kis ugrással: itt hallottam még kormánypárti képviselőtársaimtól olyan kijelentéseket, hogy a rezsicsökkentés eredményeit meg kell védeni, hallottam olyat, hogy a tiszta víz nemzeti kincs. Utóbbival egyetértek, az előbbit mindenképpen falsnak és álszent gondolatnak tartom. Mi történt itt a vízkincs védelme tekintetében és a vízügy védelme tekintetében az elmúlt tíz év alatt? És ne legyünk igazságtalanok, a 2010 előtti időszakban ugyanez volt megfigyelhető. Tehát önök gyakorlatilag a legfontosabb kincsünk, az ivóvíz tekintetében egy rendkívül felelőtlen, romboló politikát folytattak, hasonlóképpen elődeikhez. Gyakorlatilag odáig jutottunk el, hogy a teljes vízügyi ágazat Magyarországon az összeomlás szélére került, és az elmúlt időszakban is tapasztalhattuk, hogy ezt még egy ilyen rendkívül súlyos helyzetben, egy járványügyi helyzetben, egy gazdasági válság kibontakozásának időszakában sem hajlandó a kormány meghallani. Ugye, a 2010 utáni időszakról beszélünk, azóta megduplázódott a meghibásodások száma. (14.20) 20 százalék alá csökkent a megfelelő minősítéssel rendelkező vízrendszerek száma. Körülbelül 30 százalék a hálózati veszteség, tehát a megtermelt ivóvíz 30 százaléka a rossz minőségű hálózat miatt egyszerűen elfolyik a rendszerből - ez teljes mértékben elfogadhatatlan. A különböző becslések 1500 és 3000 milliárd forint közé teszik azt a hatalmas összeget, ami 15 éves távlatban hiányzik ahhoz, hogy a megfelelő karbantartási, pótlási munkákat el lehessen végezni ahhoz, hogy az alapvető infrastruktúra, az ivóvízellátás és a szennyvizek elvezetése és megfelelő kezelése megvalósuljon. És ha a szennyvizek kezelése nem valósul meg, akkor egyértelmű következménye lesz, hogy a vízbázisok sérülni fognak, adott esetben menthetetlenül, ez pedig szintén azzal az állításukkal ellentétes, hogy a tiszta víz nemzeti kincs. Igen, csak meg is kéne védeni ezt a nemzeti kincset, nemcsak magunkra, hanem a jövő generációkra, gyermekeink jövőjére gondolva is. És ehhez képest tapasztalhattuk azt, hogy az elmúlt napokban a Magyar Víziközmű Szövetség a kormánytól kért segítséget, miszerint hozzon olyan intézkedést a magyar kormány, hogy a többnyire önkormányzatok tulajdonában, fenntartásában működő vízszolgáltató cégek kapjanak haladékot a közműadó kifizetése kapcsán, mert már amúgy is óriási működési problémákkal szembesülnek - hát, sajnos süket fülekre talált ez az igény is. Ha egy kicsit továbbgondolják a képviselőtársaim, hogy milyen következménye lehet ennek, ha elnehezedik a működése a víziközműcégeknek, annak valóban beláthatatlan következményei lesznek - én azt gondolom, hogy ezt senki nem vállalhatja fel. De hasonlóan beszéltek már röviden a képviselőtársaim a vízkormányzásnak, vízgazdálkodásnak, felelős vízgazdálkodásnak a kérdéséről, ennek a fontosságáról és az ebben rejlő, egyébként nagyonnagyon komoly gazdaságpolitikai lehetőségekről is. És valóban szó esett már a kiegyensúlyozott településrendszerről, a vidéki térségekről, a kistelepülések működéséről. És ha megnézzük, hogy milyen módon vannak kitéve, kiszolgáltatva ezek a kistelepülések az éghajlatváltozás hatásainak, akkor ismét csak azt mondhatjuk, hogy ezek azok az intézkedések, amelyek nem egy hosszú távú gondolkodás, hanem egy azonnali, gyors politikai cselekvést, döntéshozatalt igényelnének. Látjuk azt, és ezt mindannyian tapasztalhatjuk, akár városban élünk, akár kistelepülésen, vidéken, hogy az éghajlatváltozás milyen extrém hatásokkal mutatkozik meg. Tehát olyan időjárási anomáliákat látunk, amelyek, mondjuk, korábban százévente egyszer fordultak elő, most pedig kétévente tapasztaljuk őket. És egyik napról a másikra érkezhetnek egészen brutális viharok, olyan környezeti katasztrófák, amelyekkel kapcsolatban nincsenek felkészülve főleg a kistelepülések. Mi
