Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. február 24. hétfő - 107. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - TUZSON BENCE, a Miniszterelnökség államtitkára:
170 „Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk.” (Dr. Rétvári Bence: Na végre, hogy elolvastátok!) Ne uszítsanak hát tovább a testvéreik, ne uszítsanak tovább a cigány magyarok ellen, mert már most is roma honfitársaink százezrei élnek félelemben! Ne támogassák a fajgyűlölő gondolat terjedését, mert tudjuk, hogy az katasztrófához vezet! Ne járuljanak hozzá ahhoz, hogy ismét ártatlan emberek vére folyjon Magyarországon, mert az a vér az önök kezéhez fog tapadni! (Közbeszólás a Jobbik soraiból.) Köszönöm a figyelmet. (Taps a Párbeszéd soraiban.) ELNÖK: Tuzson Bence államtitkár úrnak adom meg a szót. Parancsoljon! TUZSON BENCE, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mindig megdöbbenve hallgatom azokat a szavakat, amikor Tordai Bence szólal meg ilyen és ehhez hasonló kérdésekben az Országgyűlésben, már csak azért is, mert ezekben a padsorokban, amikor gyűlöletről van szó, akkor az ő hangjában szokott a leginkább a gyűlölet megjelenni az Országgyűlésben. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Rétvári Bence: Így van!) Szeretném kiemelni azt, hogy valóban azok a gyilkosságok, amelyeket itt Tordai Bence felsorolt, elítélendőek, és szégyenfoltjai - szégyenfoltjai! - annak az időszaknak, amikor ezeket a gyilkosságokat elkövették, de kérdezem én önt, hogyan lehetséges az, hogy az ön szövetségesei, az önök pártjának szövetségesei azok, akik egyébként szinte cinkosként jártak közben ezekben a gyilkosságokban. (Varju László: Na, ez a gyűlöletkeltés!) Ez így történt annak idején, tisztelt hölgyeim és uraim, és pont ön ül most olyan szervezetekkel egy szövetségben, amelyek annak idején még ide az Országgyűlésbe is úgy jöttek be, hogy azokat a jelképeket és azokat az öltözeteket használták, amelyekről most éppen ön beszél, és amelyekkel kapcsolatban ön elítélő hangon nyilvánul meg. (13.10) Hogy gondolja ezt, hogy ezt az ellentmondást, ami itt az ön szavai és az ön cselekedetei között megnyilvánul, valamilyen formában fel tudja oldani? Nem tudja föloldani ezeket az ellentmondásokat. És az még tisztességtelenebb dolog, hogy ezeket a cselekedeteket, ezeket a szörnyű bűncselekményeket valamilyen módon összekapcsolja olyan eseményekkel, amelyek alapvetően arról szólnak, hogy hogyan lehet felemelni, hogyan lehet felemelni a cigányságot. Az oktatáson keresztül lehet felemelni a cigányságot. És ami a gyöngyöspatai ügyet illeti, tisztelt Tordai Bence képviselőtársam, a gyöngyöspatai ügyben éppen önök, az önök szövetségesei és a különböző, Soros György által támogatott szervezetek (Z. Kárpát Dániel: A Fideszről van szó?), amelyek arra uszították ezeket az embereket, hogy olyan pereket indítsanak, amelyek aztán megbontották azt a társadalmi békét, amely kezdett ebben az ügyben kialakulni. (Zaj az ellenzéki padsorokban. - Tordai Bence közbeszól.) Pénzt, csak pénzt akartak szerezni ezen keresztül. Nem azoknak az embereknek az érdekeit nézték, akik vélt vagy valós hátrányt szenvedtek el. Nem arról emlékeztek meg önök, hogy egyébként hogyan lehetne az oktatást ezeknek az embereknek megszervezni, és hogyan segítene az oktatás abban, hogy ezt a társadalmi réteget, a magyar romákat is fel lehessen emelni Magyarországon, és igen, az ő felemelkedésük útja is az oktatáson keresztül vezet. Nem baj az, képviselőtársam, hogyha ezt összességében átgondolja. És nem lehet - nem lehet! - ezt a feszültséget szítani, ezt a feszültséget a társadalmon belül enyhíteni kell. Önök azok, akik felemelték ezt a témát, önök azok, akik ezt az ellenségeskedést szították az emberek között (Tordai Bence: Én vagyok soron?), és azon kell dolgoznunk, hogy hogyan tudjuk ezt elsimítani. Hogyan tudjuk elsimítani? Hogyan valósuljon meg Magyarországon a romák és a nem romák közötti békés együttélés (Tordai Bence a fejét ingatva közbeszól.); hogyan támogassuk a továbbiakban is a magyar
