Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 21. kedd - 121. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter:
1641 Eddig a kitekintés a múltból. A lesújtó eredményt értékelni felesleges, a magyar emberek megtették ezt 2010-ben, és azóta is. Mi történik most? Az előbbiekkel szemben a 2020-as koronavírus-járvány következtében kirobbanó gazdasági válság egy gazdaságilag erős, kiszámítható, stabil alapokon álló országgal találta magát szemben. A mostani időszak előtti években Magyarországon már 5 százalékos volt a gazdasági növekedés, 850 ezer új munkahely jött létre, és 3,5 százalék alatti volt a munkanélküliség. A költségvetési hiány évről évre kiszámítható, bőven a maastrichti kritériumok alatt volt, az államadósságot pedig 82 százalékról már 66 százalékra sikerült csökkenteni. A nemzeti kormány, a Fidesz-KDNP válasza a válságra, hogy ebben a rendkívül nehéz helyzetben is a munkahelyek megtartására és új munkahelyek létrehozására fókuszálunk. Annyi munkahelyet kell létrehozni, amennyi munkahely a koronavírus-válság következtében megszűnik. A munkaadók és munkavállalók célzott adócsökkentéseket és támogatásokat kapnak, az állam pedig átvállalja a bér egy részét. Sőt, a szocialisták által elvett 13. havi nyugdíjat is fokozatosan visszaépítjük. Az egészségügyi dolgozók pedig az idei béremeléseken felül 500 ezer forintos juttatást is kapnak. A magyar családoknak különösen rossz tapasztalatuk a válságokkal kapcsolatban az, hogy állandóan „reform” szavakat hallottak Gyurcsány Ferenctől, folyamatosan Gyurcsány Ferenc programokat hirdetett nekik. A most Vadai Ágnes által bejelentett 20 pont már a 28. program Gyurcsány Ferenc életében. (10.00) Volt olyan program, aminek az volt a neve, hogy A józan ész nevében, itt a „józan” szót nem egészen értjük, de mi büszkén valljuk továbbra is az elvet: segély helyett munkát szeretnénk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter úr válaszol. Parancsoljon, miniszter úr! SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 2010-ben valóban azzal a dilemmával szembesültünk, hogy a rendkívül mély gazdasági válságból való kiút tekintetében melyik lehetőséget válasszuk. Óriási nemzetközi nyomás volt rajtunk abban a tekintetben, hogy az IMF által szorgalmazott, a nemzetközi gazdaságpolitikában akkor bevettnek számító és Gyurcsány Ferenc által korábban is szívesen alkalmazott megszorításokra épülő politikát folytassuk, amely lehet, hogy a túléléshez éppen elég lett volna, de efelől is voltak nagyon kemény és nagyon komoly kétségeink. Mi inkább azt az utat választottuk, amely egy bátor, az adócsökkentésre, munkahelyteremtésre és a családok támogatására alapuló gazdaságpolitikát jelentett, amelyet akkor a rendkívül jóindulatú, bölcs, jövőbe látó és általában sikeresen a dolgokat előre jelző közgazdászok csak unortodoxnak neveztek. Most mindent, amit az előbbi mondatban mondtam jelzőként, erőteljesen idézőjelben legyenek kedvesek érteni. Szóval, ezzel az unortodox gazdaságpolitikával azt értük el, hogy tíz esztendő leforgása alatt az Európai Unió leggyorsabb gazdasági növekedési ütemét tudtuk felmutatni a tavalyi esztendő végén. A problémából a megoldás részévé váltunk Európában úgy, hogy közben nemhogy eladósodás nem történt, hanem az államadósság évről évre csökken. Itt szeretném aláhúzni még egyszer azt, amit egyik ellenzéki képviselőtársunk, talán Szakács László felvetésére idehoztam, hogy a válsághelyzetekben, a világgazdasági nehézségek közepette a legfontosabb az, hogy az ország gazdaságát, valutáját támadhatatlanná tegyük, de legalábbis mindent elkövessünk annak érdekében, elővigyázatosságból, hogy azok a támadások, amelyeket adott esetben megkísérelnek, sikertelenek maradjanak. Ezért fontos az államadósság folyamatos csökkentése, ezért fontos a kiszámítható, fegyelmezett pénzügyi és költségvetési gazdálkodás. 2010 óta sem tértünk le