Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 20. hétfő - 120. szám - A Mathias Corvinus Collegium tehetséggondozási programjának és a Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány oktatási tevékenységének támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1596 ezért. A magyarság versenyképessége, teljesítménye a tehetségek támogatásával nagyon komolyan, szorosan összefügg. A társadalomért, a nemzetért érzett felelősség közös ügyünk. A fentiek alapján azt gondolom, ahogyan eddig is, az Országgyűlés támogatásával, a törvényjavaslat elfogadásával komoly lépéseket tehetünk komoly erőforrások hozzárendelésével a tehetségfejlesztés útján. Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz frakciója támogatja a tehetség mint nemzeti érték fejlesztésének további lehetőségeit, ehhez erőforrások biztosítását. Tisztelettel kérem minden képviselőtársamat az előterjesztés elfogadására. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Kállai Mária képviselő asszony. Megadom a szót Brenner Koloman képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! „Meghalt Mátyás király, oda az igazság” - vetődött fel bennem a gondolat, amikor ezt az előterjesztést olvastam, már csak azért is, mert szintén a tisztelt Ház előtt van az a törvényjavaslat, amelyre államtitkár úr is utalt az expozéjában, amely hat magyar egyetemet kíván alapítványi formába átforgatni. Ahogy azt az akkori vezérszónoki felszólalásomban is kifejtettem, nem az alapítványi formával van itt sem a baj szerintem, de nem az alapítványi formától kell azokat a meglehetősen hosszan és megítélésem szerint meglehetősen túlzottan előadott érveket a felsőoktatás minőségének, illetve a tehetséggondozás minőségének a fokozására előadni - erről teljesen meg vagyok győződve -, hanem a megfelelő finanszírozást kell az egyetemeknek odaadni, és a megfelelő kutatói és tehetséggondozási hátteret kell biztosítani az egyetemeknek, tisztelt képviselőtársaim. De menjünk még egy kicsit, néhány gondolat erejéig a teljes átfogó képhez tovább, hiszen mind államtitkár úr, mind pedig fideszes képviselőtársam is onnan indított, hogy így a felsőoktatás egészét próbálták elemezni, ezért engedjék meg, hogy erre én is hadd reagáljak ismételten annyit, hogy az egy érdekes metódus, amikor mindannyiunk közös vagyonából kiválasztunk egy intézményt, és juttatunk neki. A Corvinus Egyetem mintája megmutatta azt, hogy amikor egy ilyen vagyonhoz juttatás, mondjuk, részvények formájában történik, mint az előttünk fekvő törvényjavaslatban is, akkor egyrészről ebben van egyfajta komoly rizikó, ami most a vírusjárvány kapcsán be is következett már a Corvinus Egyetemnél, mégpedig amikor nincs annyi osztalék, amiből aztán lehetne finanszírozni aztán az egyetemet. Másrészről pedig nyilvánvalóan az is egyfajta nagy kérdés, hogy a kuratórium tagjait ki nevezi ki, és innentől kezdve ez a kuratórium milyen döntéseket hoz. Ahogy már a Corvinusnál is kifejtettem, az a minta megmutatta, hogy az akadémiai vezető szférát, tehát az akadémiai szabadságot és az egyetemi autonómiát hátraszorítja ez a fajta fenntartási mód, a Corvinus Egyetem mintájára. Ez szerintem rossz, és nem a minőség irányába mutat, hanem abba az irányba mutat, hogy egy kormány által kinevezett kuratórium dönt elevenek és holtak felett, mint ahogy az tavaly júniusban történt, ahol a Corvinus Egyetemen úgy választottak új elnököt, illetve úgy szabtak meg új szervezeti és működési szabályzatot, hogy arról a szenátus nem tudott érdemben nyilatkozni. Ez helytelen út, azt gondolom. De térjünk át a tehetséggondozásra, hiszen erről is mind államtitkár úr, mind fideszes képviselőtársam meglehetősen nagyívű, magvas gondolatokkal egyfajta sikerpropagandát próbált itt nekünk elmondani. Itt azért hadd utaljak vissza rá, hogy húsz éve nem látott mélységekbe süllyedt az egyetemi világba jelentkezők száma, többek között az elmúlt tíz év fideszes tudás- és értelmiségellenes politikája miatt, azért, mert a tehetséges, de szegény sorból származó fiatalokat az önök politikája szorítja ki folyamatosan a felsőoktatásból. Hiszen a legutolsó pillanatig fenntartották, aztán végre, amikor már látták, hogy végleg csődöt mond az egész rendszerük, csak akkor oldották fel a nyelvvizsga-kritériumos kormányrendeletet is, amely kimondottan kizárja a felsőoktatásból
