Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 20. hétfő - 120. szám - Megemlékezés elhunyt volt országgyűlési képviselőről - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: - ELNÖK: - JAKAB PÉTER (Jobbik):
1545 védekezésre készülünk, és nemcsak holnapra kell tervezzük ezeket a védőfelszereléseket, hanem egy, és lehet, hogy két hónap múlvára is, és akkor is kell hogy legyen elegendő felszerelés. Elsősorban az egészségügyi dolgozók számára, a kórházak számára, a rendvédelmi dolgozók számára és más stratégiai ágazatokban dolgozók számára kell ezeket elsősorban kiosztani, és utána jöhet mindenki más, tisztelt képviselő úr. Mondom, hosszú távon kell ezekben gondolkozni, ezért nem lehet holnap mindegyiket kiosztani. Arra is hadd hívjam föl a figyelmét - hiszen számtalanszor elmondták önök, hogy Magyarországon a legmagasabb a halottak aránya - , az egymillió főre vetített hallottak számában mi 20,4-gyel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az első huszonötbe nem fértünk be, mert Belgium, Spanyolország, Olaszország, de Amerika, Szlovénia, Norvégia, Dánia, Németország és még sok ország ebben megelőz minket… ELNÖK: Államtitkár úr, lejárt az ideje, legyen szíves befejezni! DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: …úgyhogy ez valótlanság volt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm. Most Jakab Péteré a szó. JAKAB PÉTER (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársak! Az, aki munkavállalóként élt már át gazdasági válságot, nagyon jól tudja, hogy ilyenkor a leggyötrőbb érzés a bizonytalanság, a félelem, a félelem attól, hogy mit hoz a holnap, lesz-e állásom, ki tudom-e fizetni a számlát, meg tudom-e venni a napi betevőt. Ott, ahol gyerek is van a háznál, nyilván ezek még kínzóbb kérdések. Képviselőtársak, az önök tétlenkedésének köszönhetően lassan az egész ország él a létbizonytalanság határán. Itt szinte minden európai ország, minden európai kormány a lehető leggyorsabban megalkotta a saját gazdasági mentőcsomagját, mert nagyon jól tudták, hogy minden egyes elvesztegetett nap tönkrement életeket, megszűnő munkahelyeket, tönkrement családokat fog eredményezni. Ahol csak lehetett, a kormányok átvállalták a dolgozók teljes bérköltségének a 70-80 százalékát, hogy mentsék a munkahelyeket. Mi meg hol tartunk? Ott tartunk, hogy a magyar kormány majd talán májustól átvállalja a dolgozók fele fizetésének a 70 százalékát, de ezt is olyan szűk feltételrendszer mellett, hogy azért lehetőleg olyan sokan ne tudjanak élni ezzel a segítséggel. Ha például valahol teljes leállásra kényszerül egy cég, ez a cég pontosan nulla forintot fog kapni a munkahelyek megőrzéséhez. Képviselőtársak, így óriási problémák lesznek! Itt azonnal át kell vállalni a dolgozók teljes bérköltségének a 80 százalékát minden bajba jutott cég esetében, mert ha önök nem tudják megvédeni a magyar munkahelyeket, akkor emberi tragédiák százezreit fogják előidézni. Önök az elmúlt években 2010 óta valamitől mindig meg akarták védeni ezt az országot (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Tőled. - Ti meg nem.), a Soros-tervtől, Brüsszeltől, a migránsoktól, de könyörgöm, a nyomortól miért nem akarják megvédeni ezt az országot? Márpedig most ez vár a hazánkra. Ez vár erre az országra, és most nem történelmi bejelentésekre van szükség, mert abból van hetente nyolc. Nem! Tettekre van szükség, képviselőtársak, olyan erős szociális hálóra van szükség, amely nem enged a mélybe zuhanni senkit. Akkor, amikor naponta az önök becslése szerint 4000-4500 honfitársunk elveszíti az állását, már rég fel kellett volna tenni azt a kérdést, hogy mire elég három hónap álláskeresési járadék. Mondom, hogy mire: semmire. Azt ugyanis elég nehéz elvárni, hogy egy világjárvány kellős közepén az emberek állásinterjúkra járjanak, és három hónapon belül sikeresen el is tudjanak helyezkedni. Úgyhogy ebben a helyzetben a járadék időtartamát meg kell hosszabbítani 90 napról 270 napra, az összegét pedig emelni kell. És ez nem ingyenpénz, ahogy azt önök mondani szokták. Nem. A járadék veszélyhelyzetben a nemzeti
