Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 20. hétfő - 120. szám - Megemlékezés elhunyt volt országgyűlési képviselőről - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - GYURCSÁNY FERENC (DK):
1540 dolgozók fizetését, és tartjuk azt az arányt is, hogy a nemzeti össztermékhez képest kimagaslóan nagy legyen Magyarországon a nemzeti kultúrára fordítható összegeknek a mértéke a költségvetésben. És ennek van egy olyan része valóban, tisztelt képviselő úr, amely ebben a törvényjavaslatban is megtalálható, amire ön hivatkozott, hiszen egy nagy vita van mindig azzal kapcsolatban, hogy a közalkalmazotti bértábla, amelyet egyébként a valós fizetések nagy részben átléptek a kulturális szférában, tulajdonképpen előny vagy hátrány a kulturális szférában. Az, hogy jobban el lehet térni a megszabott bérkeretektől, előny vagy hátrány egy kulturális intézmény hatékony működtetése céljából? Mi azt láttuk a szakképzésnél is, hogy egy 30 százalékos béremelés mellett egy jogviszonyátalakítás előnyösebbé tudja tenni a magyar szakképzést, és úgy gondoljuk, hogy a nemzeti kultúra megerősítéséhez is fontos, hogy nemcsak többletforrások, nemcsak fizetésemelés, nemcsak nagyberuházások, hanem a jogi kötöttségeknek is a szabadabbá tétele segít abban, hogy ezt a többletforrást mind bérekre, mind beruházásokra jobban tudják felhasználni, és erősebbé váljon Magyarországon a kultúra. Azt mindig látjuk ilyen esetekben, tisztelt képviselő úr, és ez egyértelmű, hogy a szakszervezetek mindig tiltakoznak, mert az ő szakszervezeti intézményi működésük szempontjából előnyösebbnek tartják a közalkalmazotti jogi felállást, mintsem a munkavállalói jogviszonyokat. Úgyhogy ez egy szakszervezeti kérdés, szakszervezeti működési kérdés, fennmaradási kérdés, önigazolási kérdés, amelyben ez megnyilvánul, de tudják, az is nehezen érthető, ha egy szakszervezet ebben az esetben, amikor egy jogviszony-módosulással párhuzamos béremelésről van szó, akkor ezt a folyamatot ellenzi, amikor béremelésről beszélhetünk, csak azért, mert a szakszervezetek ilyesfajta automatikus jogosítványai vagy lehetőségei csökkennek ezen jogviszony-átalakítás során. Tehát, tisztelt képviselő úr, ha van olyan ország Európában, és lehet, hogy ha világszerte nézzük, talán akkor is keveset találhatunk, amelyik ennyire fontosnak tartja a nemzeti kultúráját, amely hajlandó akár nemzetközi konfliktusokat is vállalni akkor, amikor kultúráról van szó, ha ön körbenéz Budapesten vagy Magyarországon, csak kilép a Parlament épületéből, és körbenéz a Kossuth téren, elsétál a Városliget felé, megnézi a felújított Zeneakadémiát, megnézi azokat a további budapesti vagy vidéki beruházásokat, a Skanzentől kezdve számtalan egyéb példát lehet mondani, vidéken is színházakat, kulturális intézményeket újítanak meg, akkor látja, hogy valóban a magyar nemzeti kultúrában egy olyasfajta felívelő korszak van, többlettámogatásban is, amelyet az előadó-művészet terén nyújtunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amelyre azért generációk óta nem volt példa Magyarországon, és mi ezt szeretnénk folytatni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Most Gyurcsány Ferenc következik. GYURCSÁNY FERENC (DK): Pár héttel ezelőtt a kormányfő ebben a teremben azt mondta, hogy Magyarország legbátrabb emberei önök között, kormánypárti politikusok között találhatóak. Nem tudom, hogy ez így van-e (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), de látva az elmúlt hetek döntéseit és azok végrehajtását, egy régi, jól ismert vicc szövegét megfordítva azt mondanám, hogy ők nem bátrak, hanem vakok. Vakok és felelőtlenek. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Nem látok olyan kormánypárti, kormányzati vagy bármilyen szakértői elemzést, amely alátámasztaná azt az elképesztő döntést, hogy itt pár hét alatt mintegy 36 ezer kórházi ágyat hirtelen ki kellett üríteni. Nem látom ennek az okát. Azt mondják, ez orvosszakmai döntés. De hát azt mondja a vezénylő tábornok, hogy háborúban állunk, és ahogy látom, háborúban a döntéseket nem az ezredorvosok szokták meghozni, hanem a parancsnokok. Ennek a döntésnek a végső politikai felelőssége a kormányé. Önök ugyanazokat olvassák, mint mi. Nagyjából világos, hogy a velünk összevethető lakosságszámú Belgiumban, ahol
