Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 14. kedd - 119. szám - Napirend utáni felszólalások: - ANDER BALÁZS (Jobbik): - ELNÖK:
1524 ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, hol a pofátlanság határa - kérdezhetem egykori kollégáim nevében. Mielőtt képviselő lettem, tanítottam, mielőtt pedig tanítani kezdtem, múzeumi dolgozóként tevékenykedtem, Barcson a Dráva Múzeum munkatársa voltam. A mostani törvénytervezet kapcsán, amelyik elvenné a közgyűjteményi és közművelődési dolgozóktól a közalkalmazotti jogállásukat, tényleg föl kell tenni a kérdést a kormányzati illetékesek felé, hogy hol a pofátlanság határa. Így törvénytervezetet benyújtani, nagycsütörtökön, csütörtök este 19 óra 45 perckor elküldeni a szakszervezeteknek azzal a fölhívással, hogy folytassák le a társadalmi egyeztetést erről a gyalázatról, és hogy kedd reggel fél 9-ig küldjék el a hozzáfűznivalójukat, azt hiszem, több mint méltatlan. Nem ezt érdemelné az a csaknem 20 ezer dolgozó, aki ezen a területen ténykedik, ezek az egyébként általában magasan kvalifikált, értelmiségi emberek, akik mondjuk, könyvtárosként mégiscsak nem tudják megengedni maguknak azt adott esetben, hogy egy új könyvet vegyenek, levéltárosként vagy éppen muzeológusként luxusnak számít egy új cipő beszerzése számukra, hiszen az ágazatban dolgozók 80 százaléka a garantált bérminimumon nyomorog. És ezt tetézné most a kormányzat azzal, hogy a közalkalmazotti jogállást, ami valamiféle kis létbiztonságot, valamiféle, legalább elméletben létező megbecsültséget még biztosít számukra, tulajdonképpen egyeztetés nélkül, egy tollvonással, hazug indokok alapján, XXI. századi célokra hivatkozva elvennék tőlük. Így nem lehet viselkedni! Legalábbis Európa közepén, egy magát demokratikusnak, polgárinak és nemzetinek nevező kormányzat nem engedhetné meg magának azt, hogy így viselkedjen, ilyen gyalázatos módon álljon ezekhez az emberekhez. Megfogadták azt a neoliberális kókai tanácsot, axiómát, amely szerint nem kell megkérdezni a békákat, ha lecsapolják a mocsarat, mert ez az egyeztetésnek nevezett folyamat nyilván messze van attól, hogy itt valódi, érdemi egyeztetés folyjon erről az egész kérdésről. Holott jól tudjuk, könyvtár nélkül valóban nincsen esélyegyenlőség, múzeumok nélkül valóban nem létezik nemzeti emlékezet, és a levéltár, a levéltárakban dolgozók nélkül tényleg nincsen hiteles nemzeti múlt. És ha ezt elfelejti egy magát nemzetinek valló kormányzat, ha így lesöpri ezeknek az embereknek a tiltakozását, akkor föl kell tenni a kérdést, azon túl, hogy hol a pofátlanság határa, azt is, hogy valóban nemzeti kormányzatról van-e szó. Más veszélyeket is tartogat ez a pofátlan törvénytervezet. Az ország még inkább való szétszakítottságát eredményezheti, hiszen egyfajta állami felelősségnek a lerázásáról van itt szó. Az önkormányzatok nyakába varrnák mindezt, piacosítva tulajdonképpen a közművelődést, aztán ha annak az önkormányzatnak van ereje, kedve ezt az egészet menedzselni, akkor ott lesz közművelődés, ha pedig nincsen forrás, nincsen kedv, akkor ettől is búcsút lehet venni. Mihez fog ez vezetni Magyarország halmozottan hátrányos helyzetűvé nyomorított peremrégióiban, ahol a polgári mentalitásnak adott esetben az utolsó őrzői ezek a kulturális dolgozók? Azt hiszem, hogy ez jóra nem vezet, ezért is követeljük nagyon határozottan a kormányzattól, hogy tegyen le erről a tervről, és el a kezekkel a közalkalmazotti jogállástól! Van egy nagyon furcsa és nagyon pofátlan parraghi szemlélet, ő mondta azt a szakképzésben dolgozók kapcsán, illetve amikor tőlük elvették a közalkalmazotti jogállást, hogy a közalkalmazotti státusz egyfajta elkényelmesedést eredményez, ezek az emberek nyugodtan hátradőlhetnek, úgy érzik, hogy nem kell maximális erőbedobással dolgozniuk. Ezek a dolgozók elhivatottságból mentek múzeumba, levéltárba, művelődési házakba, könyvtárakba dolgozni, ilyet róluk feltételezni valóban fölháborító, gyalázat, és egy magát polgárinak nevező kormányzathoz teljes mértékben méltatlan. Föl vagyunk háborodva! Elutasítjuk ezt az egész gyalázatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Ezzel napirendi pontjaink végére értünk.
