Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 14. kedd - 119. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
1520 tényadatok alapján folyósítják. Igen ám, de ha 2020-ban nemcsak a veszélyhelyzet idejére, hanem az egész évre felfüggesztik az idegenforgalmi adó beszedését, akkor vajon majd 2022-ben milyen tényszámok alapján fogják megállapítani, ha egyáltalán megállapítják, hogy jár majd ez az állami kiegészítő támogatás? Az önkormányzatok nagyon-nagyon nehéz helyzetben vannak így a koronavírus-járvány idején. Csak nézzünk meg pár települést! Balatonfürednél 415 millióval, Siófokon 330 millióval, Keszthelyen 75 millióval, de ne csak a Balatonnál maradjunk, hanem menjünk el két nagyon fontos üdülőhelyre: Hajdúszoboszlón 520 millióval, és Egerben 254 millió forinttal kalkuláltak 2020-ra. Igen, mindannyian tudjuk, hogy idén, a nyári idegenforgalmi szezonban valószínűleg nem folyt volna be ennyi idegenforgalmi adó, de azzal, hogy önök felfüggesztették 2020. december 31-éig, ezzel nagyon sok fejlesztés elől vágják el az utat. És igen, a másik kérdés, amelyet már a szakma is felvetett, hogy mivel a vendégek fizetik meg, azok a vendégek, akik nem sajnálnak majd több százezer forintot kifizetni egy-egy három-négy napos pihenésre, akkor nem az az 1500 vagy 1200 forint fogja őket földhöz vágni, amely az idegenforgalmi adó lett volna. Tehát amikor önök azt mondják, hogy ez az intézkedés a turizmuságazat fellendítéséhez fog vezetni, azért egy jó nagy kérdőjel megint ott van benne, hogy most megint az önkormányzatok bevételeit faragják le, és ennek nincsenek racionális okai. Ugyanis a szállásdíjba ezeket majd szépen be fogják építeni a szállásadók, ugyanis látszik az, ahogy, mondjuk, a sertéshús vagy a csirke áfáját csökkentették, az is szépen-szépen belekúszott, az az elvileg árcsökkentés megjelent ebben az árban. Itt a szolgáltatás díjában is meg fog ez jelenni. Tehát látjuk: gépjárműadó, idegenforgalmi adó. Mi lesz a következő? Iparűzési adó? Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. A következő napirend utáni felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr: „Meddig még?” címmel. Öné a szó, képviselő úr. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez veszélyes - gyakorta halljuk mostanában ezt a fordulatot, és valóban meg kell hogy erősítsem, különösen veszélyes az, amit Magyarország Kormánya csinál, játszik, rétestésztát húz a magyar kieső munkabérek kipótlása ügyében. Láthatjuk azt, hogy az első napokban, amikor jóhiszeműen benyújtottuk a magyar munkahelyvédelmi alap koncepcióját, arra téve javaslatot, hogy minden kieső bér 80 százalékát legalább pótoljon ki Magyarország, nemzetközi példákat hoztunk arra vonatkozóan, hogy más országok hogy oldják meg ugyanezt. Ausztria tekintetében egy 80-90 százalékos kipótlásra hívtuk fel a figyelmet, amelyet a munkaadók és az állam együttesen foganatosít. Tehát senki nem akarta azt a látszatot kelteni Magyarországon, hogy mindenhol tejjel-mézzel folyó Kánaán van, ahol az állam átvállal mindent, mert ez így nem igaz. De azt is látjuk, hogy 15 európai ország a magyarénál sokkal hatékonyabb megoldást tudott kidolgozni, és azt is látjuk, hogy Magyarország Kormánya a mostani, többszörösen csonkolt megoldásával - ennek talán nem is lehet nevezni - komplett társadalmi csoportokról, osztályokról mond le. Egy erős átlag számításával azt láthatjuk, hogy azon cégek esetében, ahol 10 és 50 százalék közötti a bevételkiesés, Magyarország Kormánya a fizetések felének a 70 százalékát hajlandó mindössze három hónapra kipótolni, olyan szűkítő feltételek mellett, hogy tulajdonképpen tökéletesen kiesnek ebből a vendéglátósok azon csoportjai, akik adott esetben felszolgálást végeztek. Teljes társadalmi csoportok, ezrek-tízezrek zuhannak ki a mikro- és kisvállalkozói rétegből, és azt is látjuk, hogy miközben itt a GDP 19-20 százalékáról beszél Magyarország Kormánya, itt bizony átpántlikázásokkal, átnevezésekkel van dolgunk, és ha megnézzük azt, hogy valójában mennyi forrást von be ebbe a rendszerbe a kormány, akkor azt látjuk, hogy a GDP 2-3 százalékát találjuk meg azon a ponton, ahol a magyar munkavállalók érdekében be kellene avatkozni.
