Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 14. kedd - 119. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - TORDAI BENCE (Párbeszéd):
1518 elhatározta az ottani kormány, még a pápához is eljutott, és a pápa nyomására tudott ott 20 ezer zsidó embert megvédeni. Magyarországon is ezt próbálta, csak sajnos a nagy magyar keresztény közösségben ebben nem ért el eredményt. A háború végén, ’45-ben az új választásokon listáról jutott az akkori pártja részéről a parlamentbe, tehát újra országgyűlési képviselő lett. Amikor a ’47-es elcsalt, kékcédulás választások voltak, negyedmagával mégis, ilyen csalássorozat után is újra, ’47-ben is be tudott jutni a parlamentbe. Hogy jellemezzem, miként bántak vele: amikor az egyházi iskolák államosításáról volt szó, Marosán György egyszerűen csak azt mondta neki, hogy menj vissza a zárdába, Ofélia. Tehát ebben a második ciklusban is nem az érvek, hanem a becsmérlés volt a jellemző személye iránt. De őt ez nem zavarta, harcolt, és amikor megszavazták az egyházi iskolák államosítását, akkor a képviselők a Himnuszt énekelték, ő ülve maradt, ezzel tiltakozott ellene. Majd kizárták a parlamentből, és ezzel a mandátuma is megszűnt. Élete végéig - ’49-ben elhagyta az országot - ugyanezzel foglalkozott. Ennek tiszteletére ma megalapítottam a „Slachta Margit emlékére” díjat. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő asszony. A következő napirend utáni felszólalásra jelentkezett Tordai Bence képviselő úr: „A transznemű polgártársaink életét ellehetetlenítő 33. §-ról” címmel. Öné a szó, képviselő úr. TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Miközben a kormány legfontosabb feladata, sőt az egyetlen feladata ez kellene hogy legyen, hogy a koronavírus-járvány okozta válságot kezeli, az egészségügyi és a társadalmi-gazdasági vonatkozásokat egyaránt, ehhez képest azt látjuk, hogy egy salátatörvénybe csomagolva olyan módosításokat terjesztett be, terjeszt be folyamatosan, amelyeknek semmi köze nincsen a válságkezeléshez. Ezeknek a szégyenteljes, önmagában is problémás sorában a tartalmilag egyik legkiemelkedőbb jogfosztás, jogtiprás a transzneműek ellen hozott módosító csomag, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi a magyar emberek számára, hogy megváltoztassák a nemüket a hivatalos iratokban. Ez a kérdés nyilvánvalóan nem érint sok embert, de mégis annak a néhány száz vagy néhány ezer embernek az életét teljesen ellehetetleníti, miközben senki másnak semmilyen más hasznot nem hoz. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez a lépés szembemegy nemcsak a nemzetközi joggal, de a magyar joggyakorlattal is. Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2001-ben kimondta, hogy a transzneműek nemváltoztatása az emberi jogok egyetemes nyilatkozatából levezethető alapvető emberi jog, amely nem tagadható meg. Továbbá azt is kimondta, hogy az államnak biztosítania kell minden állami szintű azonosító, például személyi szám, tajszám cseréjét. 2018-ban a magyar Alkotmánybíróság is egyhangú döntésében mondta ki, hogy a nem- és névváltoztatás a transznemű emberek számára alapvető emberi jog. Ehhez képest a Fidesz-kormány évek óta adminisztratív eszközökkel akadályozza meg, hogy azok a transznemű polgártársaink, akik úgy döntöttek, hogy egy más nemben élik tovább az életüket, és ezt hivatalosan is szeretnék elismertetni, megváltoztathassák a nemüket a hivatalos papírok szerint. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezt a jogsértő, jogfosztó gyakorlatot szentesíti most a Fidesz salátatörvénybe csomagolt, transzemberekkel szemben hozandó intézkedéscsomagja. Azt már megszokhattuk a kormánypártoktól, hogy nem veszik figyelembe az érintettek és az őket képviselő civil szervezetek, társadalmi mozgalmak szempontjait, ahogy - egyelőre úgy tűnik - nem hallották meg annak a 22 magyar civil szervezetnek a közös nyilatkozatát sem, amelyben ennek a 33as számon futó paragrafusnak az eltörlését kezdeményezik. Az LMBTQ-szervezetek és az emberi jogi jogvédő szervezetek között teljes az összhang abban, hogy meg kell akadályozni, hogy a
